Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-517

204 517. országos ülés 190b nevezett retourkutschennel próbál élni. (Vgy van! jóbhfelől.) A retourkutschen nem sokat ér, mert valamely nyilatkozatnak fontossága, súlya és találó volta függ először is annak objektíve jogosult és valódi voltától. (TJyy van! TJgy van! a jobboldalon.) Már pedig X mondhat Y-nak valamit teljes joggal, a mit Y nincs jogosítva X-nek visszamondani. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Másodszor függ annak az erkölcsi súlyától is, a ki az illető nyilatkozatot teszi, s itt esetleg X-nek sokkal nagyobb erkölcsi súlya lehet, mint Y-nak. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Először is helyreállítom a klubban tett nyilatkozatomnak nem értelmét, de szavait, mert egészen más valamit hozott fel a képviselő ur, mint a mit ott mondtam. Azt mondtam, hogy az olyan parlament, a melynek tevékenységénél előtérben az áll, hogy a Lengyel Zoltánok és Polónyi Gézák játszszák kisded játékaikat, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) hogy az ilyen parlament sem ragaszkodást, sem tiszteletet, sem tettekben megnyilvánulható kegyeletet a magyar nemzet részéről nem várhat, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy az ilyen parlament lejárja magát, hogy az ilyen parlamenttől legalább is közönynyel, és félek tőle, hogy előbb-utóbb undorral fog elfordulni minden jóizlésű ember. (TJgy van! TJgy van ! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Én ezt mondtam és ehhez a nyilatkozatomhoz feltétlenül ragaszkodom is, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalion. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) a minthogy egyáltalában nem szükséges nekem a képviselő urak működését bemutatnom; erről gondoskodnak a képviselő urak sokkal jobban, mint a hogy én tudnék, s azok a mutatványok, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelol.) a melyeket a képviselő urak a parlamentarizmus kezeléséből évek óta bemutatnak az országnak, meg is hozták már a kellő eredményt arra, hogy Magyarország nagy közvéleménye teljesen meg legyen érve arra, (Taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) hogy az ilyen szerepléseket a maguk kellő értékére redukálja. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a balés a szélsöbaloldalon.) Az ellen persze (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) nagyon határozottan tiltakoznom kell, hogy én a képviselő urat valaha tisztelt barátomnak neveztem volna. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon ; felkiáltások: Nem is mondta! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) A képviselő ur azt mondta, hogy nem emlékszik határozottan . . . Horváth Gyula: Ez a magas nivó! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) november 16-án, szerdán. Gr. Tisza István miniszterelnök: .. . miután pedig én nagyon határozottan emlékszem, kénytelen voltam a képviselő ur kijelentését ezzel kiegészíteni. Különben pedig a képviselő ur azt nagyon jól tudja, hogy addig, a mig független ember voltam, nem igen kerestem az alkalmat arra, hogy találkozzunk, sőt talán kitértem az alkalom elől. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) A mint erre a helyre jöttem, itt a közügy szolgájának tartom magam, (Felkiáltások balfelöl: A császáré! ZajHalijuk ! Halljuk! jobbfelöl.) a ki köteles vagyok (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol) egyéni Ízlésemet a közérdeknek alárendelni (Ellenmondások és derültség balfelöl. Helyeslés a jobboldalon.) s közügyről beszélni mindenkivel, a kivel ez a közügy szempontjából szükségesnek mutatkozik. Ennélfogva beszéltem a képviselő úrral is, és ha valaha közügyből szükségesnek fogom tartani, beszélek szívesen a jövőben is, annak a nyilatkozatnak ismétlése mellett, a melyet a képviselő urnak már egyszer tettem, hogy tudom, hogy ezzel bizonyos bátorság jár, (Derültség a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) de azt a bátorságot vállalom, mert egészen nyugodtan várnám az egész ország ítéletét, ha valaha azután kérdés támadna a felől, hogy ilyen beszélgetésünket melyikünk adja elő az igazságnak megfelelően. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Különben én gyűlöletet a képviselő ur iránt nem érzek; (Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) a mit én a képviselő ur iránt éi'zek, egészen más valami, de a mibe belebocsátkozni most, azt hiszem, fölösleges. És hogy én is egy quasi tréfás megjegyzéssel végezzem felszólalásomat, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a képviselő ur hajlandónak mutatkozik lemondani mandátumáról, ha az ellenzék többsége, gondolom . . . Polónyi Géza: Bármely frakcziója! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . bármelyik frakcziója ezt tőle kívánja. Hát kérem, én azt ajánlom a képviselő urnak, hogy kérdezze meg ez iránt saját pártját, de titkos szavazás utján. (Hosszantartó zajos derültség és éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyalázat! Ez nem járja! Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Polónyi!) Elnök: Húsznál több tag zárt ülést kért, azt tehát ezennel elrendelem. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Polónyi már megkezdte beszédét!) Nem kezdte meg. A zárt ülést elrendelem! Holló Lajos: Vissza fogják vonni a zárt ülést kérő ivet! (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Polónyi Géza: Én még beszélek, kérem! (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.)