Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-517

537. országos ülés 190b Elnök: Én már kimondtam a határozatot, a zárt ülést elrendeltem, a karzati közönséget pedig távozásra kérem fel. (Nagy zaj.) Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Zárt ülés után.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Személyes kérdésben Kossuth Ferencz képviselő ur kér szót. Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Személyes kérdésben kértem szót és csak rövid ideig fogom a t. ház figyelmét igénybe venni. Kétségtelen igazságnak tartom azt, hogy az udvariasság a képviselőház tárgyalásainál mindenkinek kötelessége és a parlamentnek disze. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Én részemről, talán mindenki el fogja ismerni ebben a házban, ehhez a szabályhoz a legszorosabban ragaszkodom mindig. (Elénk helyeslés. Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon. Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Azt is kétségtelen igazságnak tartom, hogy ha az udvariasság kötelessége minden egyes képviselőnek, ugy az kétszeresen kötelessége a kormány minden tagjának és a miniszterelnöknek. (Ugy van!' ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Mert a miniszterelnök ur az egész országnak a miniszterelnöke, nem pedig egy párté. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur a mi pártunkat azzal vádolta, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyanúsította!) azzal gyanúsította, hogy ha titkos szavazás történnék a mi pártunknál. Polónyi Géza képviselőtársunk a mi pártunkban elitéléssel találkoznék. (Zaj a szélsöbaloldalon.) T. ház, minekünk a pártkörben van bátorságunk egymással szemben egészen nyíltan elmondani a mi nézetünket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Nem ugy mint a szabadelvű pártkörben! Meg is mondtuk mindig !) Megtörténik az, hogy a mi pártkörünkben véleményeltérések vannak a ház előtt lévő kérdések tekintetében. És ez természetes is. Mert a mi pártunk olyan emberekből áll, a kiknek minden kérdés felett erős véleményünk van és a kiket semmi sem köt semmi irányban, csakis az a pártprogramm, a melyhez csatlakoztak és a melynek alapján megválasztattak. (Helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, hogy ha ez a véleményeltérés felmerül is a mi pártunknál néha, ez sohasem élesedik ki annyira, legalább nem élesedett ki, a mióta én vezetem a pártot, hogy pártszakadás jött volna létre és soha sem öltött oly alakot, hogy a párt bármely tagjával szemben titokban másképen érezne a párt, mint a hogy érez nyíltan. Énnek következtében minden egyes párttag irányában itt a képviselőházban teljes szolidaritást vagyunk kötelesek vállalni és vállalunk is mi az egész párt. Ezeket voltam bátor kijelenteni. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) november íő-án, szerdán. 205 Gr. Tisza István miniszterelnök: Én, t. ház, most csak egy megjegyzés végett szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom, Kossuth Ferencz szemrehányást tesz nekem azért, hogy az udvariasságról megfeledkeztem és például állítja oda, teljes joggal, saját magát, azt mondván magáról, hogy ő az udvariasságról soha meg nem feledkezett. Én készséggel elismerem, hogy a t. barátom egész itteni politikai működése, nemcsak itteni működése, de általában egész politikai működése magas elvi, objektív szinvonalon áll, (Élénk helyeslés és éljenzés. Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Hanem arra kérem a t, barátomat, terjeszsze ki figyelmét arra a körülményre is, hogy legalább erről az oldalról, mert más oldalért nem állok jót, de erről az oldalról soha az ő személye iránt a legkevósbbé sem feledkezett meg senki az őt megillető tiszteletről. (Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon könnyű olyan valakinek tartózkodni bárminő személyes megjegyzéstől, a kinek személyes megtámadtatásban nem volt része. De ha ezzel szembon meg fogja gondolni t. barátom, hogy micsoda, minden becsületes magyar emberre nézve mélyen sértő és bántó megtámadtatásokban van nekem részem (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) napról-napra (Igaz! a jobboldalon.) és micsoda hazafiatlansággal, az ország érdekeinek elárulásával (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) és

s más ily vádakkal találkozom napról-napra. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) ha ezeket meggondolja, azt hiszem, természetesnek fogja találni, hogy ilyen természetű megtámadtatásokkal szemben védtelenül nem fogok maradni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) A parlamenti illemet megsérteni nem fogom, nem hiszem, hogy megtegyem, (Helyeslés a jobboldalon.) vagy ha valamikor megtenném, azonnal ünnepélyesen bocsánatot kérnék érte; de igenis, a parlamenti szabad vitatkozás korlátai közt élni fogok a megtorlásnak azon fegvereivel, a melyek rendelkezésemre vannak. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Barta Ferencz: De ne a függetlenségi párt ellen! Gr. Tisza István miniszterelnök: Különben legutóbbi felszólalásom befejezése, a mint akkor mondtam, egy tréfás megjegyzés volt, és nagyon jellemző, hogy ezt némelyek a t. függetlenségi párton oly tragikusan veszik. (Derültség jobbfelöl.) Barta Ferencz: Nem némelyek. Az egész párt! Elnök: Szederkényi•> Nándor képviselő ur kért szót. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Mint az ellenzék egyik trgja, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ellenzéki barátaimnak nevében is a fenforgó kérdésre tartozom a következőket megjegyezni. Nem vagyok annyira érzékeny és barátaim sem oly érzékenyek, hogy a vitatkozás hevében talán a szenvedélytől izgatottabban is bizonyos kifejezéseket nagyon szí-