Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-517
517. országos ülés 1904 november lü-án, szerdán. 203 Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalóläalon.) Gr. Bethlen Balázs: Ildomosságí forma csak. Uri ember szokta használni. Polónyi Géza: Nem akar szemrehányás lenni, csak konstatálom. Ez akkor volt, mikor én az ország érdeke és meggyőződésem szerint cselekedve, azon komoly elemekhez számíttattam, a kik elviselték a hazaárulás vádját hónapokon keresztül, azon meggyőződésük nyilvánításáért, a melyet itt a házban ünnepélyesen képviseltek. De, t. képviselőház,, tempóra mutantur, et nos mutamur in illis. Én megengedem, sőt jó néven veszem, ha annak a kabinetnek a feje, a melyben gr. Khuen is miniszterként ül, megfelelő gyűlölettel.viseltetik irántam. Egy hang (jobbfelöl): Annyira nem érdemesítik ! Polónyi Géza: De, t. képviselőház, a dolognak a komoly végére akarok rátérni. Ha a t. miniszterelnök urnak ezen vádja valamit jelent, ugyebár azt jelenti, hogy ezek az urak, azok ketten, vagy többen, mert nem tudom, hogy hányan vagyunk Polónyi Gézák, — egyelőre csak magamat látom — ezek az urak összeférhetlen elemek, a kik rászolgáltak arra, hogy a házszabályok módosításával a parlamenti szólásszabadság csak azért korlátoztassék, hogy az az egy-két ember elhallgattassék. Hát ennél súlyosabb vád azt hiszem, nem igen érhet egy képviselőt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem hát, t. miniszterelnök ur, én legalább is hasonló véleményben vagyok a miniszterelnök ur felől, (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) és azt mondom, hogy az országra veszedelmesebb, az alkotmányra károsabb császári miniszter itt még sohasem ült, mint ön. (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Ellenmondás és derültség jobbfelöl.) Azért, t. képviselőház, miután kölcsönösen konstatáltuk, hogy egymást mennyire tiszteljük, most talán helyénlévő volna a megoldást abban találni, hogy miután a miniszterelnök ur azt hiszi, hogy én vagyok ennek az országnak terhére és ellensége, én pedig a miniszterelnök úrról gondolom ezt, hát oldjuk meg a kérdést és szabaduljon meg az ország mindkettőnktől. (Tetszés és taps a szélsöbaloldalon. Derültség jobbfelöl.) Én a magam részéről az ország szine előtt tiszteletteljesen bejelentem, az elnök urat is előzetesen feljogosítom, vegye tudomásul, hogy hajlandó vagyok írásban is lemondásomat neki azonnal átadni, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt még arra is Ígéretet teszek, hogy inkább sohase leszek képviselő ebben a házban, csak ettől az embertől szabaduljon meg az ország. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mint a t. miniszterelnök ur ezen lemondását megcselekszi, én állom szavamat. Sőt tovább megyek, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) minthogy ezt a vádat a miniszterelnök ur ajkáról komolynak tekintem, annyival inkább, mert egy általam eddig tisztelt párt, a szabadelvű pártkörben tartott értekezletről vett értesülések szerint tüntető tapssal fogadta a miniszterelnök urnak ezt az elmefuttatását. Én nem lehetek a saját birám; lehet, hogy engem is terhelnek hibák és mulasztások, hiszen ember vagyok; de az bizonyos, hogy soha másért, mint a haza legszentebb érdekeinek szolgálatáért . .. (Zajos derültség jobbfelöl.) És azt is higyjék el a t. képviselő urak, nem kerestem soha ilyen helyzeteket. De utóvégre is annak, méltó vagyok-e ehhez a parlamenthez vagy nem, én nem lehetek a bírája; legfeljebb védhetem magam támadásokkal szemben. A felett, vájjon a képviselő hűségesen teljesiti-e kötelességét, normális felfogás szerint, kizárólag a választók Ítélnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azonban most kivételesen kitágítom ezt a biráló-széket és kijelentem a t. képviselőháznak, hogy, ha az ellenzéki pártok között — ne vegyék rossz néven, hogy ilyen szituáczióban nem a kormányéinököt fogadom el birául — bármely frakczió tudatja velem azt, hogy osztja a miniszterelnök urnak azt a felfogást, hogy én a parlamentben méltatlanul töltöttem be állásomat, akkor is azonnal hajlandó vagyok képviselői állásomról lemondani. (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Mélyen sajnálom, hogy ismételten és ismételten kell az önfeláldozásnak egész erejével, (Derültség jobbfelöl.) meggyőződésével sikra szállanom, de azt vegye tudomásul a miniszterelnök ur, hogy se gyanúsítással, se rágalommal, se fenyegetéssel kötelességem teljesítésétől magam elijesztetni nem engedem! (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon) Elnök: T ház! Polónyi képviselő ur Dániel Gábor és társai határozati javaslatára vonatkozólag azt a kérdést intézte hozzám, (Halljuk ! Halljuk!) hogy lesz-e a Dániel Gábor-féle határozati javaslat felett általános vita és hogy hozzászólhat-e minden képviselő ezen határozati javaslathoz, még azok is, a kik gróf Tisza István indítványához már hozzászóltak. Erre vonatkozólag én egész röviden, egyszerűen és határozottan kijelentem, hogy Dániel Gábor és társai határozati javaslatát teljesen a házszabályok értelmében fogom kezelni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és felkiáltások bal felöl: Hát mi lesz?) Gr. Tisza István miniszterelnök : T. képviselőház ! Én csak egy rövid, személyes természetű megjegyzés végett szólalok fel, mert azt tartom, hogy a házszabályok mikénti alkalmazásának kérdését akkor kell megbeszélni, mikor az illető kérdés akuttá válik és nem lehet házszabály-vitatkozásokkal eltölteni az időt olyankor, a mikor az illető kérdés nem aktuális. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hiszen aktuális!) Személyes megjegyzésem a következő: (Halljuk ! Halljuk f) Polónyi képviselő ur egy nagyon elkoptatott s nagyon szokásos fegyverrel, az ugy26*
