Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés 190k november 7-én, hétfőn. 15 ben. Nem akarom őket a t. miniszterelnök ur ur előtt felidézni; de ha a miniszterelnök ur ezen az utón halad, eljut oda, — saját szavait cziíálom — a hol golyó és akasztófa van. (Igás! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldahn.) Golyó és akasztófa, t. miniszterelnök ur, nem méltó az ön szájába. Sréter Alfréd: Megfordítva mondta: ha kell, ő is odaáll! (Élénk ellenmondás a bal- és a szélsöbalóldahn. Elnök csenget. Felkiáltások: Vizet!) és akkor önök nem lesznek ott! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tisza nem szenvedett!) Ferdítve czitálni nem lehet! Rakovszky István: T. miniszterelnök ur, ez nem méltó önhöz, mert mikor a földi hatalmasok gonosz tanácsadóinak rendesen rövid bölcsesége kifogy, akkor golyóval és akasztófával szokták megtoldani; elfelejti, hogy a hant alól, a melyben nyugosznak azok, a kiknek életét a golyó oltotta ki az akasztófa tövében, ujabb élet fakad, s az romba dönti azokat a hatalmasokat és gonoszokat, a kik golyóra és akasztófára juttatták azokat, a kik a szabadságért harczoltak, véreztek, szenvedtek és mártírhalált haltak. A miniszterelnök ur indítványát nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbalóldahn. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után-) (Az elnöki széket Jakábffy Imre foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Mielőtt az előttem szólott két t. képviselő urnak a tárgygyal mégis némileg szorosabb kapcsolatban álló fejtegetésein mennék át, nem hagyhatom szó nélkül Rakovszky t. képviselőtársamnak egy mellékes kirohanását, a melyben ismételte azokat, a miket tőle viczinális vasutak és inkompatibilitás révén már más alkalmakkor is hallottunk. Engedjen meg nekem a t. ház, de ezzel a nyilatkozattal szemben én csak sajnálatomat fejezhetem ki, hogy akad képviselő a magyar parlamentben, a ki közállapotainknak, közintézményeinknek olyan, a valóságnak hála Istennek meg nem felelő, kiszinezésére vállalkozott, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.' Zaj balfelöl.) a melylyel lepiszkolja az egész magyar közéletet, a melylyel — ha elhinnék azt odakünn — tényleg a magyar nemzet erkölcsi reputáczióján ejtetnék csorba. (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. Nagy zaj balfelöl.) Pedig, hála Istennek, az ilyen felfogás téves, az ilyen kiszinezésre nincs semmi szükség. Valaki itélkezhetik bárhogy a viczinális vasúti ügy fölött és azon tény fölött is, hogy a közelmúltban e háznak tagjai közgazdasági vállalatokban sokkal nagyobb mértékben vehettek részt, mint a hogy azt az uj inkompatibilitási törvénynek, szerintem sok részben túlszigorú, dispozicziói megengedik, (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbalóldahn. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) de azt azután merem határozottan állítani, hogy igenis pártkülönbség nélkül vettek részt a háznak tagjai ilyen közgazdasági vállalkozásokban . . . Kubik Béla: Nem is volt helyes. Gr. Tisza István miniszterelnök ... és mint minden nagy társadalomban, a mi társadalmunkban is egyes szomorú esetei az erkölcsileg laza felfogásnak ismét pártkülönbség nélkül mutatkoztak; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) de ezek egyes szomorú kivételek voltak, a melyeket szabálylyá tenni nem lehet és nem szabad, és a melyekkel szemben áll az a tény, hogy a ház tagjainak ilyen természetű tevékenysége mint szabály, a kivételektől eltekintve, teljesen megütötte az erkölcsi tisztesség legmagasabb fokát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, közeledem tárgyamhoz és mindenekelőtt csak egész röviden jegyzem meg, hogy Günther Antal t. képviselőtársam az angol történelemből tartott rapszodikus előadásában (Derültség és zaj balfelöl,) annyira távol maradt a tényektől, annyira teljesen önkényes, délibábos világításban mozgott, hogy valóban egy félórára kellene a ház türelmét igénybe vennem, ha a tényeket helyreállítani és az angol történelem azon szakaszát helyes előadásban ismertetni kivánnám. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy a háznak ideje csakugyan nem erre való. Molnár János: Arra való, hogy az igazságot teljesen lássuk! Gr. Tisza ístván miniszterelnök: Ezért csak egész röviden konstatálom azt, hogy az angol parlament története 1881-től a legutolsó időkig egész fokozatos lánczolatát mutatja fel a házszabályok szigorításának. Mert hisz a mint azon jelenségek felmerültek, hogy voltak a parlamentnek tagjai, a kiket erkölcsi szempontok, az önfegyelmezés nem tartott vissza attól, hogy a házszabályokkal vissza ne éljenek: mindannyiszor kénytelenek voltak a felmerült visszaélésekkel szemben esetről esetre szigorítani a házszabályokat. (Igaz I Ugy van! jobbfelöl.) Ez történt az Írekkel szemben, ez történt a szövetkezett liberálisok ós írek által a konzervativekkel szemben és ez az akczió még talán ma sincs befejezve, bár nagyban és egészben czélját elérte, mert biztosította ismét az angol parlament munkaképességét. Hock János: Ezt mondta Szilágyi is, de hozzátette, hogy parallel a parlamenti reformmal! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Iratkozzék fel a képviselő ur és beszéljen a mennyit tetszik, de ily közbeszólásokkal, diskurálással nem intézhetjük el a dolgot.