Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

16 509. országos ülés 1904 Azt a két megjegyzését t. képviselőtársamnak, hogy egyfelől a közbátorságnak, a személyi és vagyoni biztonságnak megzavarása Irlandban következménye lett volna a házszabályok szigorításának, másfelől a házszabályok szigorítása hozta magával és ezzel kapcsolatban merült fel az 1884—85. évi reform-bili és a választói jog kiterjesztése: e két megjegyzését, engedjen meg és ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, mindenki, a ki az angol viszonyokat csak némileg ismeri, csak mosolylyal fogadhatja. (Igás! Ugy van! jobbfelöl. Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Irlandban az oly zavarok jóformán mindig előfordultak, mióta csak az angol uralom Irlandban meghonosodott, vissza-visszatértek, mondhatnám idó'szakockint, periodice. Hogy az a zavargás nem a házszabályok akkori szigorításának képezte eredményét, mutatja az, hogy az a tárgy, a melynél először szigorították a házszabályokat, é3 pedig az elnöknek a szabályokon túlmenő intézkedései mellett, épen a vagyonbiztonság megóvására vonatkozott. Czitálta t. képviselőtársam a Protection of Person and Property Actot, mely az Irlandban megtámadott személy- és vagyonbiztonság védelmére hozatott. De hisz már akkor a baj akut volt és rendkívüli, a mint az angol mondja, coercionra, kényszerítő rendszabályokra volt Irlandban szükség a visszaélések megfékezésére. A szigorú házszabályok megmaradtak, sőt szigorittattak, de Irlandban a nyugalom és béke mégis helyreállott. Ma, különösen az utolsó tiz esztendőben Irland belállapotai békésebbek és normálisabbak, mint száz év óta valaha voltak. A másik, a reform-bilim ozgalom ettől, a parlament beléletétől, a házszabályoktól egészen független, merőben agitatórius kérdése volt a liberális pártnak, a mely lefolyt, a reform győzelmével végződött, de minden összefüggés nélkül a házszabályok kérdésével. (Zaj a baloldalon.) Higyje meg nekem t. kéjíviselátársam, hogy Angliában nem is szokás az, hogy valaki azt mondja, hogy barátja egy eszmének, hogy meg akarja csinálni, de azután a junktimoknak olyan sorozatát állítja fel, a melyek következtében a gyakorlati megoldás azután sem az egyikre, sem a másikra nem lehetséges. (Zaj a baloldalon. Halljak! Halljuk! jobb felöl.) Angliában komolyan szoktak valamit akarni vagy nem akarni. (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) S ha már egyszer az angol ember és az angol közvélemény egy kérdésben megérlelte a maga akaratát, nem néz egyébre, nem néz sem jobbra, sem balra, de a mellől a nagy kérdés mellől nem tagit addig, a mig azt meg nem oldja, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Az angolnak nincs osztrákja ! (Zaj a bal- és szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) november 7-én, hétfőn. Gr. Tisza István miniszterelnök: Csakugyan nem csodálkozhatunk azon, hogy az angol történelemre nézve ilyen kissé önkényes és merész előadásokkal találkozunk, mikor rádupláz Rakovszky t. képviselőtársam a magyar történelemből tartott olyan előadással, a mely megint a tényeknek és az igazságnak teljesen fejtetőre állítása, (Elénk ellenmondások a baloldalon. Zaj.) hogy a mi rendi alkotmányunknak az obstrukczió volt egyik sarkalatos fegyvere és intézménye, a mi?el szemben én azt állítom, hogy rendi alkotmányunk egész lefolyása alatt obstrukczió nem fordult elő. Igenis, a rendi alkotmány alatt, mielőtt a parlamentarizmus diadalra emelkedhetett volna, mielőtt a parlamentáris kormányforma, s a parlamenti értelemben vett miniszteri felelőség folytán az összhang a törvényhozás összes faktorai közt már előre biztosíttatott volna, midőn tehát a nézeteltérések és a konfliktusok a törvényhozás egyes alkatelemei közt nemcsak lehetségesek, de gyakorta napirenden voltak, igenis előfordult az a tény, hogy az akkori parlament, az alsótábla ellentétbe helyezkedett a korona akaratával, s fentartotta a maga nézeteit, küzdött a maga nézetei mellett, változó szerencsével: a befejezés hol a nemzeti ügy diadala, hol annak veresége volt, legtöbbször azonban kompromisszum jött létre. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) De igenis ismét és ismét meghozott táblai határozatokkal állást foglalt maga a tábla, akczióba lépett, érvényesítette akaratát. Ez épen negácziója és ellenkezője a mostani obstrukcziónak. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hock János: Akkor a nemzet állott a királyijai szemben, most pedig a nemzet áll a kormánynyal szemben! (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Roppant furcsa optikai csalódás, mikor t. képviselőtársaim — a körülmények szerint hol százan, hol ötvenen, hol húszan, néha tizenöten — azt képzelik, hogy ők a nemzet. (Derültség jobbfelöl.) Uram Isten, mi sem vagyunk a nemzet, önök sem a nemzet, hanem már nekünk csak sokkal több jogunk van a nemzet nevében beszélni, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a bál- és a szélsöbaloldalon; felkiáltások : A magyarság itt van!) 0!ay Lajos: Azok nem tiszta mandátumok! (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl. Elnök többször csenget.) Gr, Tisza István miniszterelnök: Nemzeti küzdelemre, nemzeti ellentállásra volt sokszor szükség a múltban. (Felkiáltások balfelöl: Most is! Mindig lesz!) Megengedem, hogy lehet rá szükség a jövőben is. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezt a kötelességet teljesítette a régi rendi táblának többsége a múltban . . . Egy hang (balfelöl): Az oppoziczió!