Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-516
190 516. országos ülés 190í november 15-én, kedden ráta a nemzet többségének az akarata. A t. túloldalon ülő képviselő urak ép oly jól tudják mint én, hogy ez igy van. Midőn egy olyan miniszterelnök ül a miniszterelnöki székben, a kinek nagyratörő tervei vannak, a kiről el kell ismerni, hogy tudományosan készült férfiú, uri ember, a ki, ugy látszik, örök betűkkel kivan ja nevét a magyar történelembe beiktatni és akkor következik egy olyan momentum, a mely a magyar államiságnak a jövendőben való biztosítását alkalmas megmételyezni, ez sajnos jelenség. A t. miniszterelnök ur az előbb azt mondta, — a mikor az ő szerinte való szólásszabadság védelmezéséről beszélt, a mit ugyan senki sem hisz el, még a túloldalon ülő képviselő urak sem — hogy az igazság szavát a zaj nem tudja elnémítani. De nem az igazság szava ám az, hanem a hatalomé, ezt pedig el tudjuk némítani, ha akarjuk; de a magyar parlament, a magyar törvényhozás múltjában nem igen találunk olyan példára, hogy a képviselők az országgyűlés termét korcsmának nézték volna, a hol helyre legény módjára odakiálthatja valaki, hogy: ki a legény a csárdában ? Mi az ellenzék részéről csak azt kívánjuk hozzátenni, — és ezt különösen a saját személyemben — hogy nem áll az, mintha mi csinálnék a zavarokat. Egyet kívánok csak a t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani. Nézze meg egy második elemi osztálybeli olvasókönyvet, abban a »visszhang« fejezete alatt mi van? Hogyan magyarázzák a gyermeknek a visszhang eredetét? A gyerek kérdezősködósóre az atya azt feleli, hogy a visszhang tulajdonsága az. hogy a milyen az adjon Isten, a melyet belekiált az ember az erdőbe, épen olyan a fogadj Isten is. Tehát ha abba az erdőbe, melyet itt az ellenzék képez, durván kiált bele a miniszterelnök ur, durva lesz a visszhang is; ha pedig a kormányelnök úrtól a törvényhez való ragaszkodást halljak, akkor az ellenzékkel mindenkor lehet becsületesen és tisztességesen tanácskozni. Most pedig benyújtandó határozati javaslatomat vagyok bátor felolvasni. (Olvassa): »Mondja ki a ház, hogy mivel Magyarország függetlenségét csak olyan házszabályok fentartásával lehet kivivni és fentartani, a melyek a legteljesebb szólásszabadságot biztosítják, a ház asztalán lévő indítványt, mely a szólásszabadság ellen irányul, el nem fogadja.* (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az indítványt nem fogadom el. (Helyeslés a Imi- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Tudomására kell hoznom a háznak, hogy húsznál több képviselő zárt ülést kért. Ezt tehát a házszabályok értelmében el kell rendelnem. Ennélfogva felkérem a ház karzatán ülő közönséget, hogy a karzatokat elhagyni méltóztassék. Az ülést felfüggesztem. (Zárt illés után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. A miniszterelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Szemben a Dániel Gábor t. barátom által benyújtott határozati javaslattal, azt hiszem, kötelességem már most annyit kijelenteni, hogy én a magam részéről ezen, az én indítványommal szemben halasztási természettel bíró határozati javaslathoz hozzájárulok, másfelől, hogy miután ez a határozati javaslat a házszabályokra vonatkozó érdemleges dispozicziókat tartalmaz, házszabályaink értelmében pedig a házszabályok csak a függőben lévő törvényjavaslatok elintézése után tárgyalhatók és módosíthatók, ennek folytán van szerencsém a kormány nevében kijelenteni, hogy a kormánynak a ház előtt fekvő összes előterjesztéseit ezennel visszavonom. (Félkiáltások szélsöbaloldalon : A költségvetést is ?) Elnök: Barta Ödön képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Lengyel Zoltán: Kérem, én ehhez a ponthoz . .. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Mindenekelőtt Barta Ödön képviselő urat illeti a szó. Barta Ödön: T ház! A mostani nyílt ülést megelőzőleg lefolyt zárt ülésben elmondottakat megismételni nem az én feladatom. Sajnálom, hogy a mik a zárt ülésben elmondattak, nem mondattak el nyílt ülésben, sajnálom pedig azért, mert azzal a ténynyel szemben, a melynek ma a képviselőházban tanúi voltunk, nagy szükség van arra, hogy ahhoz a nyilvánosság a maga egész bírálatával hozzászólhasson. A mire most nekem szoritkoztiom kell a házszabályok keretében, a házszabályok 201. §-ára való hivatkozással kérve a t. ház szives engedelmét felszólalásomhoz, az az, hogy rámutassak arra a ferde helyzetre, a melybe az egész törvényhozási működés a mai inczidens folytán jut. A ferde helyzet kicsúcsosodik abban, hogy a t. miniszterelnök ur most elhangzott nyilatkozata előre biztosítottnak jelzi egy indítvány elfogadását, biztosítottnak jelzi, mielőtt az a házban megvitattatott volna. Annyira biztosítottnak jelzi a t. miniszterelnök ur ezen minőségében is, és mint a szabadelvű pártnak ez idő szerinti vezére is a többségnek minden ellenmondása nélkül, hogy ellátja a benyújtott egyik határozati javaslatot, a mely a benyújtottak közül körülbelül a tizenhatodik, azzal a szánk czióval, hogy a kormánynak összes előterjesztéseit ennek nyomán visszavonja. Ferde helyzet ez, vagy nem ? Lehet-e itt szó arról, hogy az előterjesztések itt komoly megfontolás alapján bírálatban részesülnek, hogy azok a felszólalások, a melyek arra fognak irányulni, hogy a Dániel Gábor indítványának részleteit, horderejét, azoknak jövőbeli parlamenti életünkre való kihatását bírálják, meghallgattatásra fognak találni? Hiszen el van döntve a
