Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés 1904 határozati javaslat sorsa; a t. miniszterelnök ur még a vita meghallgatása és lezajlása előtt ime kijelentette, hogy azt a határozati javaslatot elfogadja és azt ellátja azzal a súlyos szankczióval, hogy annak nyomán a kormány minden egyes javaslatát visszavonja. Ez a szabad vitatkozásnak olymérvű megsértése, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalólialon.) a szabad vitatkozáson alapuló határozathozatalnak olyan mérvű preokkupálása, a melyet szabad tanácskozási termekben ez idő szerint sehol hallani neu lehet. Rákosi Viktor: Erre angol példát nem fognak felhozni! Barta Ödön : Tiszteletteljes nézetem az, hogy a mellett a — hogy ugy mondjam — lax szövegezé3 mellett, a mely házszabályainkat jellemzi, az a pongyolaság, a mely házszabályaink szövegezésében előfordul, nem jogosít fel senkit arra, hogy triviális interpretácziók utján valakit megfősz • szón attól az oltalomtól, melyet számára a házszabály biztosit. A házszabály 201. §-a distingvál oly indítványok között, melyek nem érintenek jogokat, nem szabnak meg kötelességeket és distingvál azok közt az indítványok között, melyek igenis jogokat érintenek, jogokat statuálnak vagy kötelességeket szabnak; a mikor ezt teszi, akkor azt a kontradistinkcziót használja, hogy »inditvány« és azután a 201, §-ban azt mondja, hogy; »ha az indítvány törvény alkotását tárgyazza«. Tisztán áll a dolog, hogy a házszabálynak ez a kontradistinkcziója azt akarta elérni, hogy ne lehessen inczidentaliter olyan indítványokat behozni, melyek valakinek kötelességeit szaporítják, valamely jogfosztást tartalmaznak s ez irányban szankczióval vannak ellátva. Az ilyen indítványt a házszabályok 201. §-a külön elbánásban részesíti, a mennyiben az indítványkönyvbe beírandó és megindokolására külön határnap tűzendő ki. Nem hiszem, hogy a rabulisztika azon fegyveréhez folyamodnék valaki, hogy azt mondaná, hogy a házszabályok intencziója szempontjából különbség van ezen szakasz értelmezésére és alkalmazására nézve az olyan alkotások között, a melyeket a ház magára nézve alkot meg törvényül és azon törvényalkotások közt, a melyekre nézve közjogunk értelmében a törvényhozás két testületének és a koronának hozzájárulása szükséges. Hisz ez különb törvény azoknál, ez különb törvényalkotás: itt a ház magának szab törvényt, tehát a törvényhozó kezét köti meg bizonyos intézkedéseiben. Hogy az ilyen irányú alkotásokat meg lehessen csinálni egy egyszerű indítványnak, módosításnak vagy határozati javaslatnak formájában, szemben a 201. §-ban lefektetett garancziával, ezt én elhinni, feltenni azokról, a kik megalkották, nem vagyok képes. Magából abból a tényből, hogy a házszabályokban már a zárt ülésben hivatkozott 319. §-a egészen specziális elbánást követel a házszabálymódosítás mikénti megalkotására nézve, a mely november 15-én, kedden. Í91 tekintetben teljesen kontaktusban marad az 1848-iki törvénynyel, világos, hogy lehetetlen, hogy az az indítvány, módosítás, határozati javaslat vagy akármilyen módon kiformált bealván y, a melyet Dániel G-ábor t. képviselőtársunk egy előttünk teljesen ismeretlen, a házban abszolúte hozzászólási joggal nem biró testület részéről benyújtott, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) enyhébb elbánás alatt álljon, mintha valaki akármilyen csekély jelentőségű törvénynek megváltoztatására vonatkozó indítványt terjesztett volna elő. Világosan meg vannak tehát sértve, legalább is meg vannak kerülve a garancziális formák. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De alkalmas-e, t. ház, ez a módosítás arra, hogy megkér ültessék az az eljárás, mely nélkül házszabályt módosítani nem lehet? A t. miniszterelnök ur tiltakozó mozdulatára akarok reflektálni. Azt mondtam, hogy olyan testület nevében terjesztett be Dániel Gábor határozati javaslatot, a melynek itt a ház tanácskozásaihoz hozzászólási joga nincs. Ezt az állításomat fentartom. Minden polgárnak van joga kérvényezni és minden kérvény ide jut a ház asztalára, ha egy képviselő ellenjegyzi. Az ilyen kérvények benyújtásának módját a házszabályok megjelölik és azok sorsát előírják. A szabadelvű párt minden egyes tagja itt nem, mint a szabadelvű párt tagja, bir szólásjoggal, hanem mint országgyűlési képviselő. A szabadelvű párt elnöksége igen tiszteletreméltó testület, a melynek a maga funkcziója körében megvan az intézkedési joga, de ez a joga nem terjed ki arra, hogy mint testület vegyen részt a ház tanácskozásaiban és ott előterjesztésekkel éljen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A pártnak, mint ilyennek, megbízásából felszólalhat valaki minden párt részéről, megteszik ezt képviselőtársaink közül azok, a kik ebben a megtisztelő megbízásban részesülnek, de soha a pártelnökség nevében beadványokat a házhoz senki nem nyújtott és nem nyújthat be. Egyenesen uj intézmény ez, a mely a párturalmat akarja a házba behozni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) A t. képviselőház szíves türelmét még csak arra kérem, méltóztassék nekem megengedni, hogy szembeállítsam a tényeket és azok konzekvencziáit egymással. Egynehány nap óta folyik a vita a felett, hogy kiküldjön-e a ház egy 21 tagú bizottságot, a melynek feladata leendene vagy leendett volna egy häzszabálymódositási tervezetet nyújtani a ház elé tanácskozás végett. A t. miniszterelnök ur teljes meggyőződéssel azt állítja, hogy ezen indítványa elé obstrukczionális ellenállást szegeztünk. Am legyen. E kérdés felett nem vitatkozom, hogy obstrukczionális ellenállás volt-e az, a mi eddig történt, a mikor a legnagyobb ellenzéki párt részéről eddig talán öt vagy hat szónok vett részt a vitában. De legyen. Ha a t. miniszter-