Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés 1904 november 15-én, kedden. 189 lat vitája után itt a házban és nemcsak a folyosón a diskurzusban vett részt, hanem a tárgyalásokon is, az láthatta, hogy az ellenzék az utolsó költségvetési vita alatt az előbbi fárasztó harczok következtében annyira ki volt merülve, hogy az egész vitában alig láttunk többet, mint nyolcz tiz férfiút, a kik az ellenzék részéről a tárgyalásokon jelen voltak. De tovább megyek, az ellenzék magánál az olasz kereskedelmi szerződésnél, a hol a kormány beismerte, hogy törvényszegést követett el, indokolva ezt azzal, hogy más ut és mód nem volt az ország jogainak megvédésére, nem obstruálta meg a kormány javaslatát. Nagy szüksége ^olna az országnak arra, hogy minden előterjesztést, minden javaslatot a nemzeti fejlődés, a magyarság és az ország gazdasági érdekeinek szempontjából bíráljunk meg. Ezt tehetnők most; de mi történik ? A miniszterelnök ur ugrai levelével az egész nemzet nyugalmát megzavarja. Már az előttem szólók is nyilatkoztak erről és igy ezt ujabban kiszínezni felesleges. Nyilvános helyeken mindenütt, a kezében lévő nagy méltóság folytán súlyosaknak ítélhető szavai a többség nevében is azt fejezték ki, hogy a szólásszabadságot ugyan meg kívánja védelmezni, azonban a házszabályokat módositani akarja. Beszédében folytonosan hivatkozott arra, hogy a nemzet künn, a perifériákon és mindenütt — választó és nem választó egyaránt — egyértelműleg üdvösnek tartja azt, hogy az ellenzéki képviselők véleményüket szabadon ne nyilváníthassák. Nem tudom, hogy a hatalom hogyan akarja ezt a nép tudatába becsempészni, egyet azonban tapasztaltam, s ez az, hogy bárhol forduljon is meg az ember künn a vidéken, és bárhol magyarázza is meg őszintén annak a jóravaló magyar embernek, hogy a házszabályokban lefektetett jogok az ellenzék egyedüli fegyverét képezik, egyetlen olyan ember sem fog akadni, a ki a hászabályreviziót üdvösnek, hazafiasnak és a nemzetre nézve előnyösnek tartaná, (Ugy van! a bal- és a szélsiíbalóldalon.) Vagy azt nevezik talán a nép megnyilatkozásának, midőn a hatalmi körök rendelkezésére álló közegek a nép fölött atyáskodó hatalmukat gyakorolják; bort, czigányt és mindenféle csábeszközt felhasználnak ; azt a szegény embert megtévesztik, és tévtanokat hirdetnek neki. Az ilyen megtévesztett emberek nyilatkozatait nevezik önök a nemzet józan akaratának ? Nagy tévedés ez, t. ház. Az olyan ember, a ki a nép között él és lakik, a ki azt tanulmányozza és meghallgatja ; a ki megmagyarázza neki, hogy a szólásszabadság meggyilkolásával összes védelmi fegyvereit tönkreteszik, az meggyőződhetik arról, mennyire nem óhajtja a nép a házszabályrevíziót. A házszabályrevizió ellen elmondott összes beszédeken veres fonalként húzódik végig az a főérv, hogy a revízió törvényeinkben lefektetett teljes állami önállóságunk biztosítékait mélyen és erősen veszélyezteti. De kérdem, t. ház, miért kell az ellenzéket annyira sorompók közé szorítani ; miért kell a vitatkozó ellenfelet annyira megfosztani fegyverétől, hogy egyáltalán harczképtelen legyen, a mikor annak ^küzdelme tényleg nemes és hazafias dolog? Miért kell a többség erejével és hatalmával e czélra törekedni, nem azon többség hatalmával, a mely a nép akaratából lenne többség, hanem azon hatalmi többség segítségével, a mely itt a teremben megnyilatkozik? Hiszen e többség úgyis túlsúlyban van felettünk! Ha e többség az elnök személyében és kormányzati rendszere utján teljesen kezében tartja a házszabályokat, akkor az ellenzék hivatása teljesen megszűnt, ha pedig e hivatás megszűnt, akkor ebben az országban parlamentre szükség nincs! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olyan nemzetnek, a mely a törvényalkotás feletti vitatkozást üres formasággá akarja sülyeszteni, olyan nemzetnek parlamentje nemcsak, hogy nem kelléke a nemzet önállóságának, hanem határozottan óriási terhét képezi annak a nemzetnek. Vagy azt hiszi a miniszterelnök ur, hogy Magyarország olyan vérmérsékletű emberekből áll, a kik ismét el fogják tűrni azt, hogy itt rendeletekkel kormányozzanak és ukázokat intézzenek a nemzethez? Nem elég, hogy a választási törvények meghamisításával hamis többséget hoztak az országházába? A ki a választásokat akár aktív, akár passzív szerepben tapasztalta, az világosan tudja, hogy a kormányhatalom rendelkeíésére álló közegek a legmagasabbtól lefelé a legalacsonyabbig, a legkisebb mezőőrig, hivatali hatalmukat gyakorolják és mint a birkákat viszik a választókat szavazni. A miniszterelnök urnak egy pár könynyen félremagyarázható nyilatkozatát a perifériákon ugy magyarázzák, hogy sem szólásszabadság, sem gyülekezeti jog nincsen. Bárha még messze volna az az idő, mikor a rendes és formális törvényhozási élet keretén belül választásra kerülhetne a sor, már is a hatalmi túlkapások látszanak künn a perifériákon és már is előre látszik annak sötét árnyéka, hogy a szólásszabadságot meg akarják hamisítani és hamis többséget akarnak produkálni a törvényhozás termében. A túloldalon ülő t. képviselő urak privát beszélgetésekben világosan beismerik, hogy milyen hatalom, erő rejlik a többség kezében, a midőn egy parancsszóval megrabolja azt a nyomorult embert szólásszabadságától. Ezekből az atomokból kialakult többség legyen a magyar állami nemzeti akarat kifejezője? Ez tévedés, a legenyhébb kifejezést használva is, ez egy hamis tény. Tessék csak megnézni a statisztikát. A túloldalon ülő képviselő urak 372.000 ember szavazata alapján jöttek ide; tessék ezekből leszámítani az ellenzéki szavazókat és látható lesz, hogy az ellenzék tízszeresen túlhaladó számarányban kapott szavazatokat. Ha az igazságot nézzük, akkor helytelen, ka arra hivatkozik a miniszterelnök ur, hogy az itt ülő többség aka-