Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

188 5Í6". országos ülés 19Qk november 15-én, kedden. és éljenzés jóbbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Udvary Ferencz: T. ház! (Nagy zaj.) Indokolni tartozom, hogy előbb miért álltam fel, nehogy, kétség merüljön fel eljárásom tekintetében. Én a saját nevemet hallottam felhívni, azért állottam fel szólásra, mégis lojálisán átengedtem helyemet t. képviselőtársamnak. (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! balról.) Elnök (többször csenget): Kérek csendet! Udvary Ferencz: ügy látszik, a javaslattal szemben oljan nagy az öröm, hogy nem juthat szóhoz a felhívott képviselő. (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! balfelöl.) Elnök (ismételten csenget): Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán.) Kérek csendet! Udvary Ferencz: T. ház! Alkotmányunk ezeréves fájának védelme alatt pompázott nemzetünk virágaiból széles és véres rendeket vágott a külellenség. (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! Az elnök csenget.) Ausztria ép igy cselekedett velünk szemben addig, a mig az egy személyben lévő uralkodó személyében érdekeink közösöknek nem látszottak. Ennek bekövetkezte után a történelemből világosan láthatjuk azt a befolyást, a melyre Ausztriában velünk szemben mindig áhítoztak, mikor még külellenség volt; majd a közösség után simán, politikus módon kívánták elérni az Ausztriába való beolvasztást. Arra törekedtek, (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) hogy olyan politikusokat toljanak be a magyar törvényhozásba, a kik megadják a módot arra, hogy az alkotmány leple alatt utat engedjenek az ő törekvésüknek, a törvényhozás maga, önkéntesen áldozza fel önállóságát azzal, hogy ennek legfőbb biztositékát, a szólásszabadságot konczul adja oda. (Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! balról. Az elnök csenget.) Sajnos, t. ház . . . (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Helyre! Helyre!) Elnök : Csendet kérek! Ráth Endre: Nagyon sok a rendőr ott az elnök körül! Lengyel Zoltán: A leghatalmasabb emberek állanak oda! Ugy látszik, szükség van az őrizetre! Fél az elnök ur? Elnök: Csendet kérek! Udvary képviselő urat illeti a szó! B. Kaas Ivor: A stikli most következik, azért vannak ott! Elnök: Csendet kérek! Udvary Ferencz: Sajnos, de azt kell hinnünk, hogy alkotmányunk életerős fájáról, a mely frissen fakadt hajtásokkal van tele, ezen virágzó ágakat le akarják nyesni, pedig 67-ben az a remény kecsegtette a nemzetet, hogy alkotmányának terebélyes fája gyümölcsöt is fog hozni, Mégis ma ez a kormány, és annak feje, gr. Tisza István miniszterelnök ur e gályákra emeli kését, és a többség is oly módon kívánja azokat leszaggatni, hogy a szólásszabadság lehetetlenné tételével éa durva megsértésével alkotmányunk romba döntessék. Ily körülmények között lehetetlen békésen kormánj ózni egy nemzetet, ha annak képviselőtestületében a szólásszabadságot ilyen indítványokkal elnyomni kívánják. A törvényhozás ma az államok folytonos czivilizácziója folytán abban a helyzetben van, hogy a mikor egyesek, vagy a csoportok igazaikat akarják kivívni, nem fokossal, nem is buzogánynyal, sem pedig a durva fizikai erővel megvívott harcz után nyerik meg a csatát, hanem a szellem finom fegyverét mérik össze és ezt a szólásszabadság feltétlen biztosítása teszi lehetővé. Ezért az az indítvány, melyet a miniszterelnök ur két sorban beterjesztett, és a mely a kedélyeket már ennyire felizgatta, magában véve is méregcsepp a törvényhozás életében, de kétszeresen súlyos beszámítás alá esik azon kommentárok folytán, melyekkel a miniszterelnök ur indítványát kisérte s a melyek alkalmasak voltak arra, hogy a helyzetet még nagyobb mérvben elmérgesitsek. A miniszterelnök ur az ellenzék küzdelmét, a mely erősnek, összetartónak és egyöntetűnek ígérkezik, meg kívánja törni. Nem hiszem, hogy ez a dolog valaha sikerül neki, mert ez a szólásszabadság, az alkotmány legsarkalatosabb alapja ellen intézett merész támadás, a mely az ellenzék akczióképességét akarja lehetetlenné tenni. De az ellenzék ismeri hivatását, tudja feladatát és az ellenzék bármely oldala, bármely árnyalata tudja azt, hogy ez az a pillanat, a midőn erős sorfalban vissza kell verni a hatalomnak támadásait. (Ugy van! a baloldalon. Zaj.) A t. miniszterelnök ur azt állítja, hogy a szólásszabadságot akarja megvédelmezni és biztosítani indítványával. Eötvös Károly t. képviselőtársam azonban világosan megmagyarázta, mit jelent ez a védelmezés és nekem ehhez sem hozzátenni valóm, sem ebből elvenni valóm nincsen. Hát az a szólásszabadság, a melyet a miniszterelnök ur és tán a házelnök ur istápolni akarnak . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház, mindenütt ! Udvary Ferencz:. .. nagyon furcsán nézhet ki. Hiszen a most benyújtott határozati javaslatból is látjuk, hogyan akarják a szólásszabadságot megcsorbitani. E csorbítás alatt értem, hogy egyenesen lehetetlenné akarják tenni az ellenzéknek, hogy a maga hivatásának megfelelőleg a kormány vagy a többség oly javaslataival szemben, melyeket helyteleneknek tart, ellenállást fejthessen ki. Pedig a kapaczitácziónak ma csak az az egyetlen fegyvere van meg, hogy itt a házban a javaslatot tevők és az azt ellenzők véleményeiket kölcsönösen kicserélik. Már most ezért azt a vádat zuditják az ellenzékre, hogy obstruál. Ez óriási tévedés. Helyesebben: ez rosszakaratú räfogás. A ki a közelmultakat igazságosan bírálja, a ki jelen volt a véderőjavas-