Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

182 516. országos ülés Í90í november 15-én, kedden. oldalon.) És nézze meg akárki annak a gondolom 1901-ben folyt államosítási harcznak részleteit, nézze meg az akkori parlamenti naplók lapjait; olvsssa el, volt-e a parlamentnek magasabb és magasztosabb vitája, társalgása, eszmecseréje és nemesebb elvi harcza, mint a milyent akkor folytatott hónapokon át az ellenzék ? Ha a t. miniszterelnök ur azért nem akarja azt a házszabályt, mert ilyen harczok folytak, akkor csak a butákat fogja félrevezetni, nem azokat, a kik a dolgokat ismerik, mert adja a gondviselés, hogy e parlamentben oly magasan folyó, oly nemes elvi harczok minél többször ismétlődjenek, mint akkor. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Obstrukczió volt, magam is annak tartom az 1898/99-dikit. Nem szólok róla, mert ha elvtársaim vagy barálaim fölfogásának gyöngeségét látom, megbeszélem velük négyszemközt, de itt e parlamentben azokról nem beszélek. Én nem helyeseltem azt a harczot, mert nem láttam czélját és nem helyeseltem eszközét. Én távol tartottam magam akkor a parlamenti harcznak attól a nemétől, azt én obstrukcziónak tartottam. A 72-dikit is annak tartom, nem vettem részt egyikben sem, a 72-dikiben nem is vehettem volna részt; de a mi azontúl folyt itt nemes elvi harcz, a melyet a t. miniszterelnök ur obstrukcziónak nevez, azokban én részt vettem, de azokról én nagyobb joggal mondhatom és mondom, hogy nem volt obsrukezió, mint a milyen jogon ő mondja, hogy obstrukczió volt. De mit akar a t. miniszterelnök ur? Itt hangoztatja mielőttünk, hogy ő nem akarja a szólásszabadságot korlátozni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a saját pártjának is. Én nem tudom, van-e a saját pártjában is irniolvasni tudó ember; én nem tudom. Mert ha van és annyi fáradságot vesz magának, hogy elolvassa azt a márcziusi javaslatot, a melyről tegnap kijelentette, hogy újra előterjeszti és a hatalom és erőszak minden eszközével keresztül hajtja, meglátja, mi van abban. Például az elnöki előterjesztéshez két hozzászólás után többet szólni nem, szabad. Egyszerű szavazással el kell fogadni. Álljunk csak meg ennél a dolognál. Az elnöki előterjesztésekhez nem lehet szólni. Vagyunk itt az ellenzéken össze-vissza talán 150-en vagy talán 160-an. Két ember Bzólhat az elnöki előterjesztéshez. Ne a mostani elnökökről beszéljünk, {Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Beszélhetünk azokról is!) ne dicsekedjünk a mostani elnökeinkkel, (Derültség a szeísöbaloldálon.) hanem próbáljunk egy kicsit könyvekből beszélni, meg versírásból, a mint a miniszterelnök ur teszi. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Jönnek majd olyan elnökeink, a kiket nem fogunk becsülni, mert nem érdemesek arra. hogy becsüljük. Tesz egy előterjesztést. Ketten szólhatnak hozzá. A kormánypártról szólhat az egyik, (Felkiáltások a szélsóbaloldalon: Mind a kettő!) 160 ellenzéki ember közül tehát szólhat csak egy, és akkor további vita nélkül egyszerű szavazással, állj fel, ülj le, vezényszóra határozat hozandó. Ott van például a másik javaslatban, hogy jön a kormány egy javaslattal; fél, hogy megbontja, nem az ellenzék, nem a házszabály, hanem az a javaslat megbontja a ház rendjét, tisztességét, méltóságát. Mit csinál? Akad 50 rossz ember, gonosz lélek, majd később, nem most, — most nem hiszem, hogy öt akadna — (Derültség a szélsőbal-oldalon.) hanem akad majd 50 ember onnan, a ki azt mondja: mit vitázzunk, minek rontsuk a levegőt két napig, mit engedjük mi az ellenzéket szóhoz jutni ? Ötvenen beadnak egy irást. És milyen írást, t. ház ? írást arról, hogy ők unják a vitát, pedig vita nem is volt, meg sem kezdődött, és ha a túloldalon mindazon jogokkal élni akarnak, a melyekről ma a miniszterelnök ur beszélt, e házban egyetlen javaslat se éri meg azt, hogy vita alá kerüljön ... B. Kaas Ivor: És ez nem klotür? Eötvös Károly: . . . nem éri meg azt, hogy az ellenzék hazafias aggodalommal telt tagjai a kérdéshez hozzászólhassanak és aggodalmaiknak adhassanak kifejezést. És ez, szerinte, nem a szólásszabadság megszorítása, sőt ez a szólásszabadság biztosítása. (Derültség a baloldalon.) De tovább megyek, t. ház. Nem tudom, hogy a jövőben hogyan alakítja majd meg a bizottságot a miniszterelnök ur. Nem tudom, hogyan alakítja meg. Megteheti azt is, hogy a bizottságból az előkészítő stádiumokból az ellenzéket egészen kizárja. Hiszen már boldogult édes apja idejétől kezdve, hogy az ellenzék hozzá ne szólhasson a dolgokhoz és közvetlenül ne nyerhessen értesülést az által, hogy a- minisztereket maga elé idézi az ellenzék, az osztályokba való tanácskozást megszüntették, a bizottságokat tetszés szerint állíttatja össze a kormány, a bizottságok elé odamennek a miniszterek, de a parlamentnek és a jmrlament minden egyes tagjának az a joga, a mely 30—35 esztendővel ezelőtt fennállott, hogy t. L minden fontos kérdés az osztályokban tárgyaltassék, és minden osztály minden tagjának jogában álljon a minisztert odaidéíni, hogy őt felelősségre vonja és aggodalmának eloszlatására felhívja; ez már régen, boldogult Tisza Kálmán kormányzata óta nincsen, nem létezik, és nem tudom, nem hiszem, hogy gróf Tisza István kormánya ezt vissza akarja állítani. Molnár János: Biztosan nem! Eötvös Károly: De még az iránt sem vagyunk biztosak, hogy a bizottságban kellőkép részelteti-e az ellenzéket? Molnár János: Most sem részelteti kellőkép ! Eötvös Károly: Volt olyan bolond ember hajdan is, a ki azt mondta: mit vesződjünk mi az ellenzékkel, minek ellenzéki ember a bizottságba ? — a mire Deák Ferencz azt mon-