Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516 országos ülés 1904 november íh-én, kedden. 183 dotta: én a bizottságban tanácskozni akarok; hogyan tanácskozzam, ba magam vagyok? Oda kell tebát engedni az ellenzéket. Nem tudom, hogy mit akar a miniszterelnök ur a bizottságokkal. Egyet tudok, s ez az, a mi benne van az ő javaslatában is, hogy t. i. a bizottságoknak a ház záros határidőt tűzhet ki javaslatuk megtételére. Már most, t. ház, hogyha ez a ház egy kérdést a bizottsághoz ufasit ós azt mondja neki, hogy a holnap reggel kilencz órakor megkezdendő ülésen pedig itt legyen a jelentés, kivált ha észreveszik, hogy az ellenzéki képviselők talán nincsenek a fővárosban, hát ez egyenesen kijátszása a parlament ellenőrzésének, a melyre itt a miniszterelnök ur módot és alkalmat igyekszik nyújtani. Hiszen ha a bizottságnak záros határidőt tüz ki a ház és a kormány, s a többség tagjai ugy megfeledkeznek magukról, mint a tegnapi értekezleten, akkor akármilyen bolondságot és őrültséget megcsináltatnak a bizottsággal. Bolondság és őrültség alatt értem azt, hogy ba az ellenzék nagy hazafias tömege ki lesz zárva a tanácskozásokból és ha idő, mód és lehetőség nem engedtetik az ellenzék részére a végből, hogy a kérdést megismerhesse. Hiszen, t. képviselőház, vannak most már bizottsági és törvényjavaslati kérdések, a melyeknek tanulmányozása az ellenzéknek hetekbe, hónapokba kerül; de betekbe, hónapokba kerül a többségnek is, ha ezeket tanulmányozni akarja; de ha a miniszter azt mondja: pajtás, ennek meg kell lenni, akkor az a bizottság azt gondolja: ha meg kell, meg kell, megszavazzuk! Az könnyebben teszi magát túl kötelességein, mint az ellenzék. Micsoda ez? Ez nem vitazár, ez nem a szólásszabadság durva megsértése, ez nem az eszmék kizárása, ez nem öntudatlan és akaratnélküli lényekké való lealacsonyít ása a törvényhozás tagjainak? Hiszen ilyen nincs a világon Behol. Menjen a miniszterelnök ur pl. Angliába, s keressen ott arra példát, hogy a bizottságban se lehessen szabadon hozzászólni valamely dologhoz, minthogy a bizottságot arra utasította a ház, hogy 24 óra alatt legyen meg a jelentés. Hock János: Tegyük fel, hogy megbolondul valamelyik miniszterelnök. Mit csinál akkor a pártja ? Eötvös Károly: Azt mondotta egyik képviselőtársam, hogy: különben hát mi történik ? Az történik, hogy a t. elnök urnak meglesz az a joga, hogy bármilyen személyes megtámadtatásban részesül valaki, mint pl. én nagykőrösi beszédemért a miniszterelnök ur részéről, mert hiszen erre alapitja a maga akasztófa-javaslatát, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) megtilthatja az illetőnek a szólást Félremagyarázott szavak értelmének helyreállítása czimén szintén nem lehet felszólalni, mert az elnök megtiltja. Házszabályokhoz nem lehet szólni, mert az elnök megtiltja, általában más kérdésről, mint a mit előszab az elnök és az a papiros, a melyet kiosztanak a házban és a melyen ott a napirend, nem lehet szólni, mert az elnök ur megtiltja. Hát, t, elnök ur, én a mostani elnök ur még mindig fogyatéktalan tekintélyének beavatkozásától sokat várok. De hiszen emberek vagyunk és remélem, emberek maradunk (Élénk derültség.) elvvel, akarattal, jószándékkal és hazafias érzéssel. Már most, ba az elnöknek tetszik és engem vagy mást megtámadnak, megrágalmaznak, meggyanúsítanak itt e házban, mégis azt mondja: megtiltom, hogy beszéljen, pedig ehhez joga volna, mert igy van a miniszterelnök ur javaslatában tervezve. Hát legyen készen az a t. elnök ur, hogy ha kissé vaskosabb termet és nagyobb tekintély is lesz, mint a mostani, olyan megjegyzéseket talál hallani erről az oldalról és minden oldalról — mert a ki becsületében meg van támadva és meg van gyanúsítva, az nem sokat törődik az elnöki tekintélylyel; mert hiszen ha a saját becsületét elveszti, akkor mindent vészit — mondom, olyan kifakadásokat hall itt az elnöki szék, a melyekről gróf Tisza István urnak még fogalma sincsen. Pedig neki van fogalma, mert múltkori felszólalásomban — csak mellékesen jut eszembe — idéztem beszédéből egy csomó szót, a melylyel az ellenzéket traktálta a terézvárosi asztaltársaság előtt elmondott beszédében. Szórul-szóra olvastam fel szavait, még pedig saját félhivatalos lapja, a »Nemzet« közlése alapján. És mi történik? Saját hivatalos lapja, az »TJjság«, nagy csodálkozásomra, mert férfiait kiváló embereknek tartom, ellenem idézi a szavakat azzal: ime, Eötvös üyen szavakat használ a parlamentben. (Élénk derültség.) Azokat, a miket ón a miniszterelnök ur beszédéből idéztem, ellenem idézi saját hivatalos lapja és azt mondja, hogy ime, milyen ocsmány beszédet tartottam. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: így kell leszállítani a sajtó értékét! Helyesen teszi! Eötvös Károly: Ha ezt teszi saját lapja kiváló férfiak vezetése alatt, akkor a többi lap mit fog mondani? A t. elnök ur is fog majd hallajii eleget olyankor, a midőn valakitől, a kit személyében megrágalmaztak, a szót megvonja és mi lesz annak a következése? Itt van az, a mire nézve Hock János t. képviselőtársam azt mondta, hogy »mert különben«; t. i. az elnök ur berendel egy csomó rendőrt, csendőrt, honvédet, közös katonát és t. képviselőtársamat ugy kiviteti innen, hogy a lába sem éri a földet. Ez lesz annak a következése. (Derültség balfelöl.) B. Kaas Ivor: Fegyver ellen fegyver! (Mozgás jobbfelöl.) Eötvös Károly: T. ház! Van-e itt a házban valaki, a ki azt hiszi, (Halljuk! Ralijuk! a szélsöbaloldalon.) hogy ezt az állapotot, akármilyen férfiakból, akármilyen Amerikából visszatért hazafiakból álljon is ez a ház, — (gróf Apponyi Albert felé fordulva) Bocsánatot kérek, ez nem önnek szólt (Élénk derültség balfelöl.) —