Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés 190b november 15-én kedden. 181 könyvekből kiolvasott általános tantételeket, hitvány elveket emleget? (Igazi Ugy van! Taps halfelöl.) Elő nemzet vagyunk mi; szabadságunk, a melynek egyik intézménye a házszabály, élő dolog. Angliába futkosni érvekért és ostoba tankönyvekből meríteni érveket az ellen, nem engedünk, mert ezek a dolgok nem illenek össze! (Ugy van! balfelöl.) A parlament rendje, méltósága és tisztessége előttünk, kisebbség előtt ép oly fontos, sőt még ezerszer fontoEabb, mint a t. többség előtt. Az is kétségtelen mi előttünk, hogy a többségnek az ország érdekében érvényesülnie kell minden alkalommal, a mikor a nemzet érdekét képviseli. Hogy ez így van, bizonyítja 37 esztendőnek parlamenti története Magyarországon. Ezek a házszabályok, a melyek most vannak, lényeges rendelkezéseikben 1869-ben, sőt még előbb keletkeztek. 1869 óta nem tudom, hány kormány váltotta fel egymást, de mindegyik fenn tudta tartani, valahányszor a nemzet érdekében való javaslatokkal jött, ezekkel a házszabályokkal a parlamentnek rendjét, tisztességét ós méltóságát. Miért nem tudja fentartani gr. Tisza István, ki eddig még semmi olyannal nem jött, a minek bécsi szagát ne éreztük volna, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a mi a parlamentben általános ájuldozást ne idézett volna elő ? Hát a házszabály az oka az obstrukcziónak, a rendetlenségnek, ha van és a parlament tisztessége és méltósága megtámadásának? Hát van a világon olyan rakocczátlan férfiú, a ki a parlament méltóságát, tisztességét jobban lábbal tapodná, mint az önök tegnapi értekezlet! jelenete ? (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Hát kik önök ? Hát mik önök ? Nincs ott agy, sziv és lélek, a mely megmozdulna akkor, mikor egy kísérletező, teljes életében bankban élő és bankból kilépett ember itt az ország összes intézményeit fel akarja forgatni? (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hock János: Két hét óta azt a tébolyult embert követik és fel nem ismerik. Eötvös Károly: Én a miniszterelnök ur egyéni becsületét és tisztességét nem vonom kétségbe, sőt elismerem; de önök az ő közéleti és nyilvános működésében arra, hogy ő a nemzetnek legtermészetesebb jogát is megvédje, s hiányzó jogait kivívja, sem múltjában, sem tehetségében, sem politikai jeliemében, sem eddigi intézkedéseiben biztosítékot nem találnak. (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Honnan van az, hogy merényletről beszél gróf Tisza István ? 0 beszél merényletről! (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hova jutott ez a ház és hova jutott ő? 0 beszél itt merényletről, a melyet itt a: ellenzék csinál. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen én is ellenzék volnék, ha volnék, de már magamban sem bízom, (Derültség balfelöl.) mert már az én korom, s az én hanyatlott erőm megfoszt engem attól, hogy kötelességemet egészen teljesítsem. (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért csak barátaim húzogatnak ide sokszor, a midőn kötelességemet teljesítem. Nincs erőm már; ezt értem az alatt, hogy már magamban sem bizom egészen. De én tanuja voltam, valamennyien tanúi voltunk annak, hogy nehéz időkben, a midőn a szenvedélyek lángja már magasan lobogott, midőn ennek a háznak tagjai nem mint ellenfelek, hanem gyakran mint személyes ellenségek állottak egymással szemben, egy jó szó, egy becsületes szó, egy nyílt kijelentés rendet csinált, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a lángok elpihentek, nem lobogott a szenvedély, s az egymás iránt való kölcsönös tisztelet erénye mindig ur volt ebben a házban. Mi ok van tehát arra, hogy most olyan rendszer támasztassék fel, vagy nem is támasztassék, mert ilyen még nem is volt, hanem teremtessék, a hol mi mint ellenségek álljunk egymással szemben, a hol a szenvedély legyen az uralkodó szó, az indulat a vezér, s a nemzet jogainak és méltóságának eltiprása a czél ? (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miért ez a rendszer? Ki találta ezt ki ? Mi czélja van ennek ? Egy ember találta ki, a ki oít ül a miniszterelnöki székben, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) de még az sem találta ki, hanem kitalálta valaki más ott tűi, felül, a ki neki parancsol és a kinek alázatos szolgájává elszegődött. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Heilebroníh Géza: Császári biztos! Eötvös Károly: A legelső obstrukczió ebben a parlamentben 1872. évi február hónapban folyt. Azt csinálta a miniszterelnök ur boldogult édes apja, akkor még az ellenzék vezére. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A második és harmadik obstrukczió gyanánt emlegetett véderővita és az államosítás elleni vita közül, lelkem mélyéből teljesen meggyőződve állítom, egyik sem volt obstrukczió, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hanem becsületes, komoly harcz volt az ellenzék és a kormánypárt higgadt elemei részéről, a kikkel együtt kéz-kézben harczoltunk, hogy azon ártalmas, veszedelmes javaslatokat levegyük a napirendről. Mit akart 1889-ben az akkori kormány ? Pedig az akkori kormányra a t. miniszterelnök ur nagyon emlékezhetik. Mit akart? A nemzet ujonczmegajánlási jogát akarta elsikkasztani; abban a 14-ik vagy hányadik szakaszban, (Felkiáltások balfelöl: 14!) s annak 25-ik szakaszában a magyar ifjúságot a katonai előmenetel, a katonai vizsgák kényszere alatt a német nyelvre akarta kényszeríteni. (Ugy van! Ugy van! a bal' és a szélsöbaloldalon.) Ezt nem hallgatta el az ellenzék; hisz micsoda ellenzék lett volna az, a mely elhallgatta volna? Harczolt, vitázott, eszméinek és szent nemzeti szenvedélyeinek egész hevével ment bele a harczba. De obstrukcziót nem csinált Hazudik, a ki a nemzet történetében ezeket obstrukcziónak nevezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal-