Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

166 515. országos ülés 1904 Kecskeméthy Ferencz: Mindig házszabálymódositással állanak elő! Nessi Pál: Elemi dolgokat mondok akkor, a mikor azt mondom, hogy ezen országnak eddig két nagy fegyver volt a kezében: az egyik fegyvere volt az adómegtagadás, a másik fegyvere az ujonczmegajánlás megtagadásának joga. Mindkét fegyvert kicsavarták a nemzet kezéből, hiszen az elmúlt esztendő története igazolja, hogy önök költségvetési törvény nélkül kormányozták ezt az országot — most meg törvény helyett rendelettel igazgatják az országot — s megmutatta azt, hogy nem törődtek azzal, hogy az ujonczok megajánlva nincsenek, mert törvény ellenére bentartották a három évet kiszolgált katonákat, Egry Béla: Behívták a póttartalékosokat! Nessi Pál: Önök csavarták ki a fegyvert, az ellenállás két nagy eszközét a nemzet kezéből akkor, a mikor vállalkoztak arra, hogy olyan kormányt adnak az országnak és olyan kormányt támogatnak, a mely ilyen alapon is vállalkozott az ország igazgatására, (TJgy van! a hal- és a szélsobalóldalon.) Most már ez a két fegyver nincs meg, Nincs tehát egyéb fegyverünk, a hazafias ellenzéknek, mint a házszabályok adta jogunk. (TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Ezen házszabály adta jogunkat nem adjuk önöknek semmiért, mert négyszáz év óta, a mióta a Habsburgok uralkodnak, megvolt ennek az országnak legalább az a joga, hogy elmondhatta nyiltan és őszintén jajszavát, felpanaszolhatta bajait, s most ezt is torkára akarják forrasztani ennek a nemzetnek, hogy ne is merjen és ne is tudjon szólni. (TJgy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Térjenek Istenhez és szavazzák le! Nessi Pál: De nézzük azt, hogy a miniszterelnök ur milyen időben adta be a házszabályrevízióra vonatkozó indítványát. Ma november 14-ikét irunk, tehát alig hat hét választ el még bennünket az év végétől, s költségvetési törvényünk a jövő esztendőre nincs, az ujonczmegajánlási törvény a jövő esztendőre még nem jött létre, előttünk van a perrendtartás javaslatának nagy munkája, előttünk fekszik a népoktatás reformjára vonatkozó javaslat, — a nemzet életbevágó fontos és hasznos intézkedéseket vár ettől a parlamenttől — s itt vannak előttünk a gazdasági kiegyezési kérdések, itt van a német szerződés, itt vannak egyéb lejáró, batáridőhöz kötött dolgok, s a helyett, hogy a miniszterelnök ur, a ki ebben a minőségben egyúttal a parlament vezére is, a házat hasznos munkával foglalkoztatná, előáll minden indok és czél nélkül a házszabályok reviziójával. Hát fontosabb ez, mint a népoktatási reform? Fontosabb, mint a költségvetés vagy a perrendtartás, a melyet az ország jogászsaga évek óta vár? Nem hasznos munkát akar ő, hanem fel november lí-én, hétfőn. akarja dúlni a kedélyeket, hogy a nemzet jogait megcsorbitbassa. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Furcsa helyzetben vagyunk mi itt, t. képviselőház, a mikor azt látjuk, hogy Magyarország első közjogi méltósága a közjogot miképen interpretálja, A szombati ülésen a fejedelmi kegy megnyilatkozásaként adta elő a miniszterelnök ur, hogy a nemzet régi vágya teljesedik, behozzák a kétéves szolgálatot és a honvédtüzérséget. A fejedelmi kegy megnyilatkozásaként kaptuk ezt, holott ehhez jogunk van törvényeink alapján és ha önök ezt bármikor komolyan akarták volna, meg is valósíthatták volna. Ne higyjék, hogy a mit a nemzet egyérteltnűleg akar, hogy azt a király ne szentesítené, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) nem, hogy a honvédségnek nem volt tüzérsége a mai napig, hogy a kétéves szolgálat olyan nehezen ment, az csak az önök lelkiismeretén szárad, mert nem akarták ezeket a reformokat komolyan soha megvalósítani. De minden kérdésben igy vagyunk, bármit indítványozzunk a nemzet érdekében, önök Bécs felé néznek, nem azt kutatják, mit óhajt a nemzet, hanem azt, hogy mit üzen az osztrák császár és a fejedelmi kegyként akarják feltüntetni azt, a mihez a nemzetnek elévülhetetlen, örökös joga volt, van és lesz. {TJgy van! a szélsobalóldalon.) A házszabályok nem a többség érdekében vannak: a többség épen ilyen mivoltánál fogva meg tudja védeni a jogait, hiszen övé az erő és a hatalom. A házszabályok a kisebbség érdekében szükségesek, a kisebbséget kell a többség túlkapásai ellen megvédeni. És ha másutt igy van ez, annál inkább igy van nálunk, a hol a viszonyok olyan szomorúak, nemcsak idegen dinasztia nehezedik az országra, hanem idegen a hadserege is, a mely nem védi a törvényt és az alkotmányt, hanem esetleg felhasználható a törvény és az alkotmány ellen, azonfelül kormánya nem a nemzeti akaratot, hanem az idegen parancsot akarja megvalósítani, többsége pedig mindenben támogatja ezt a kormányt, nem törődve azzal, mit szól hozzá a nemzet, nem törődve a nemzet érdekével, akaratával. Kubik Béla: Lássunk már egy minisztert! Vagy talán nem érdekli a miniszter urakat a tárgyalás? Lemondtak? Hát mi lesz? (Zaj. Elnök csenget.) Nessi Pá!: Nem akarom én sem lekicsinyelni azokat a dolgokat, a miket a miniszterelnök ur a szombati ülésben bejelentett, de előttem feltűnő az volt, a mi az ő beszédében nincs benne. Nem értem, hogy Bolgár Ferencz t. képviselőtársam megrendelt interpelláeziójában miért nem volt kíváncsi arra, hogy mi lesz hát a katonai bíráskodással ? Mi lesz az anyagi büntető törvénynyel, mi lesz a katonai perrendtartással? Miért nem volt kíváncsi arra t. képviselőtársam, hogy a nemzeti nyelv milyen mér-