Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

515. országos ülés 190í tékben lesz megvalósítva a büntetőtörvénykönyvben, mert hiszen mi azt kívánjuk, és azt követeljük, hogy a katonai igazságszolgáltatás egész mezején Magyarországon mindennütt a magyar nyelv legyen az uralkodó. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A törvénykezés, az igazságszolgáltatás nyelve ebben az országban más, mint magyar, nem lehet, mert ennek forrását a magyar királyi hatalom képezi, és abból más jog, mint magyar jog, nem is származhatik, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azután miért nem kérdezte Bolgár Ferencz t. képviseló'társam aat, hogy mi lesz a katonai jelvényekkel ? Pedig, t. ház, e kérdés megoldását még Széll Kálmán ígérte meg, a megoldás azonban mai napig is késik épen ugy, mint. a katonai perrendtartás megalkotása, a melyre pedig már b. Fehérváry záros határidőre tett ígéretet. Hát ha a honvédségnek tüzérséggel való ellátása, valamint a kétévi szolgálat iránt tett ígéret csak olyan, mint a katonai büntetőperrendtartás megalkotása és a jelvények megoldása iránt tett ígéret: akkor szomorúan állunk ezekkel a dolgokkal is, akkor egyhamar nem számíthatunk arra, hogy mi ezeket megvalósítva fogjuk látni. A miniszterelnök ur ezt mondja ugrai levelében (olvassa): »Nemzeti létünk a parlamenti kormányzattal van egybeforrva; e nemzet életerét vágja keresztül és létét teszi koczkára az, a ki a parlamentet gyengiti.« Aranyszavak ezek, t. képviselőház, méltók arra, hogy márványban megörökíttessenek. De ha az igaz, ám tessék levonni ennek konzekvencziáját is, és ne akarják a parlamentet gyengíteni az által, hogy az ellenállás fegyverét az ellenzék kezében megcsorbitsák, vagy azt épen kicsavarják az ellenzék kezéből. Már pedig ugyanaz a miniszterelnök, a ki a parlament móltóságáról leczkét tart, kívánja megvalósítani a házszabályok revízióját azzal a czélzattal, hogy a parlament méltóságát ez által megőrizze és biztosítsa. Előbb rámutattam arra. hogy ezzel a miniszterelnök ur] épen az ellenkezőjét éri el, mert minél több szabadsága van az ellenzéknek, annál kevésbbé kell az indulatokra appellálnia, de ha megfosztják szabadságától, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy jogait nem gyakorolhatván, kénytelen lesz az erőszakhoz fordulni, s így a helyett, hogy nyugodt mederben folynának a ház tanácskozásai, mindenkor a legszenvedélyesebb jelenetekre lehetünk elkészülve. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a miniszterelnök ur a parlament méltóságát akarja megóvni, ne csorbítsa a parlament jogait, de ellenkezőleg, növelje azokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! 37 esztendőn keresztül nem volt eset arra, hogy egy miniszterelnök olyan modorban beszélt volna, mint a jelenlegi miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hellebronth Géza t. képviselőtársam már előbb rámutatott arra, hogy milyen nagy különbnovember íí-én, hétfőn. . Í67 ség van a között, ha hasonló kifejezések a képviselői padokról hangzanak el, és a között, hogy ha a miniszterelnöki székből ilyen modorban támadják és folytonosan ingerlik az ellenzéket. Pedig, nem helyes az, hogy ha-bármely oldalról is más történik -itt, mint a minek történnie kellene, nem helyes, mikor a fékevesztett indulat ily erős kifejezésekben talál magának utat. De, ha nekünk nem szabad erősebb, inparlamentáris kifejezést használnunk, még kevésbbé szabad annak elhangzani az első közjogi méltóság, a miniszterelnök szájából. Eám azt a benyomást teszi az egész, hogy & miniszterelnök ur készakarva ingerli ezt az oldalt, hogy ezzel ürügyet találjon kedvencz ideáljának, a házszabályrevíziónak megvalósitására, plauzibilissá tételére. Olyan kifejezések, mint pl.: vannak elemek, melyeknek létfeltótelük, exisztencziális kérdésük az, hogy a parlamentben botrányok legyenek, hogy a parlamenti anarchia napirenden maradjon, avagy olyan kifejezések, a melyekkel az ellenzék felszólalásait szájhősködáänek nevezi, mindenkihez illenek^ csak az ország miniszterelnökéhez nem. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mondottam előbb, hogy minden akczió reakcziót szül. Az ilyen provokáíásnak nem lehet más eredménye, mint hogy azt a leghatározottabban visszautasítjuk és hasonlókkal viszonozzuk. Én tudom, hogy a miniszterelnök ur nem számit engem a komoly és higgadt elemek közé. Nem is reflektálok erre. Mióta gr. Apponyi Albert t. képviseló'társam kimutatta, hogy őt sem számítja a komoly és higgadt elemek közé, én sem kívánok oda számíttatni. Annál kevésbbé kívánom ezt, mert épen a szombati ülésen tanuja voltam egy jelenetnek, a mely minden, csak nem a parlament méltóságának megfelelő volt, Méltóztassanak visszaemlékezni arra a komédiára, a melyet szombaton a t. miniszterelnök ur és a többség eljátszott. Mikor Polónyi t. képviselőtársam felkelt, hogy bejegyzett interpelláczióját elmondhassa, néhányan a t, túloldalról nem akarták meghallgatni. Erre a miniszterelnök ur liarnagyi pálczájával intett, hogy hallgassák meg, — intett az elnök urnak is, a mit magam láttam — és erre zajo3 helyesléssel megengedték a beszédet Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, de csak azért, hogy mihelyt elkezd beszélni, nyomban felálljanak és kivonuljanak. Nohát ez a parlament komolysága és méltósága, a melyet önök annyiszor hirdetnek ? Azok a komoly és higgadt elemek, kik ezt cselekszik ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy azok, kik a nemzeti nyelv érdekében küzdöttek, mérges illúziókkal vannak eltelve. Én nem ismerek mérgesebb illúziót, mint a melyet a miniszterelnök ur most táplál és keblében melenget. Az a mérges illúzió, hogy a nemzet, a parlament méltóságát ugy akarja megóvni, a parlamentet azzal akarja munkaképessé tenni, hogy korlátozza