Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

5Ö9. országos ülés WOí november 7-én, hétfőn. 9 fűzte a kabinetkérdést. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur egy ily kérdéshez a kabinetkérdést fűzi, akkor egy oly ellenzék, mely oly keményen elitélte csak most nem rég azt a törvénysértést, melyet az 1899 : XXX. t.-czikk megsértése által elkövetett, nem tehet egyebet, mint hogy megragadja az alkalmat és a kabinetkérdés felvetésével szemben a végletekig harczol, hogy bukjék ez a kormány. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én valóban érthetetlennek tartom, hogy a miniszterelnök ur ezen kérdéssel összefüggésben állította fel a kabinetkérdést, mert ez a miniszteri felelősségnek egy egészen uj, eddig ismeretlen, s a miniszteri felelőség lényegével ellenkező felfogása. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A házszabály kérdésébe sem a koronának, sem a korona tanácsosainak beleszólása nincs, ez a ház belügye. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kormányprogrammként felállítani azt, hogy kormányt vállal csak azon feltételek alatt, hogy ha ez a képviselőház nem ugy tárgyal, a mint neki tetszik, hanem ugy tárgyal, a mint én parancsolom —

r ez abszolutizmus, ez nem alkotmányosság. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Én azon oknál fogva sem értem, hogyan köthette a t. miniszterelnök ur a kabinetkérdést a házszabály revíziója kérdéséhez, mert oly kérdés van itt, a melynek tartalmáról mi egészen tájékozatlanok vagyunk, és a t. miniszterelnök ur is — kiről nincs jogunk feltételezni, hogy csapdába akarta vinni az ellenzéket — szintén tökéletesen tájékozatlan a tekintetben, hogy mi ezen kérdés tartalma, mert hiszen a t. miniszterelnök ur nem egy megszerkesztett, szakaszonkint rendbeszedett inditványnyal lépett elő, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) hanem ki akar küldeni egy bizottságot. Hogy miként fogja ez a bizottság megszerkeszteni ezen házszabálymódositásokat, bele fog-e menni általában a miniszterelnök ur ismeretlen intenczióiba, meg fognak-e ezeknek felelni a bizottság munkálatai, vagy nem, erről a t. miniszterelnök urnak lehetetlen, hogy fogalma legyen — egy esetet kivéve, hogy az ő embereinek agyvelejét oly jól ismeri, hogy az ő agyveleje rendelkezik velük, az pedig szolgai alázatosságban meghajlik. (Zajos helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Polónyi Géza: Énnél nagyobb politikai fiaskó még nem volt a világon! Ez a teljes fiaskó! (Derültség jobbfelöl.) Ez az alkotmányos érzék hiánya! (Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István: A miniszterelnök ur tehát azon dilemma előtt áll, hogy vagy kabinetkérdést állított föl oly ügyben, a melyet maga sem ismer, vagy pedig, — a mit nem tételezek fel róla — illojálisan akart az ellenzék irányában eljárni akkor, mikor meghívta, hogy vegyen részt a 21-es bizottságban. Ezen indokoknál fogva annál helyesebb, annál jobb, annál beigazolhatóbb az ellenzéknek az az elhatározása, hogy alimine ezen tárgyaláKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. sokba bele nem megy. (TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) De kizárta az ellenzéknél annak lehetőségét, hogy a t. miniszterelnök ur indítványához hozzájárulhasson, az ugrai levél is. Ezen levél sem formájában, sem modorában, sem tartalmában nem volt alkalmas arra, hogy barátságos megbeszélésre, tanácskozásra összejöjjünk. (Ugy van! balfelölj Én nem akarok formájára kritikát gyakorolni . . . Ugron Gábor: Kurjantás volt! (Zaj.) Rakovszky István: . . . nem akarok hangjára sem utalni; magára a lényegre akarok térni. Az ugrai levélnek az a passzusa, hogy: »a szólásszabadságot, a parlamenti viták utjáni küzdelmet parancsoló végszükség nélkül korlátozni nem szabad« — elég ok nekem arra, hogy ezt elutasitsam magamtól. Ezzel szemben felállítom a tételt, hogy akárminő nagy baj, akárminő visszaélés legyen a szólásszabadság kíséretében, — visszaélések vannak a sajtószabadsággal, visszaélések vannak a gyülekezési joggal is . . . Polónyi Géza: És a kormányhatalommal a legnagyobb mértékű visszaélések! (Zaj.) Rakovszky István: . . . visszaélések vannak minden emberi intézményben; de a szólásszabadságnál, a sajtószabadságnál inkább eltűröm azt a sok rosszat, a mivel jár, összehasonlítva azzal a sok jóval, üdvössel, azzal a nagy erkölcsi erővel, a mely benne rejlik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Polónyi Géza: Érdekes, hogy a reakczió oktatja ki erre a liberalizmust! (Ugy van! balfelöl. Derültség a jobboldalon.) Lovászy Márton: Ez a liberalizmus ? Gyönyörű liberalizmus! (Folytonos zaj.) Kubik Béla: Személyek ellen nem küzdöttünk soha! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Széll Kálmánnak nem szavazták volna meg, ugy-e? (Derültség a jobboldalon.) Híresek! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Kaas Ivor: Páholy! (Zaj.) Rakovszky István: A t. miniszterelnök ur több izben annak a reménységének adott kifejezést, hogy az ellenzéknek komoly és lelkiismeretes elemei még útközben is meggondolják a dolgot és ezen indítványához hozzá fognak járulni. A t. miniszterelnök ur tegnapelőtt, mikor itt beszélt, azt mondotta, hogy ő, midőn itt zajos jelenetek játszódtak le, az arczkifejezésekről le tudja olvasni azt, kik a komoly elemek, kik nem a komolyak, kiknek van gyönyörűségük ebben, kiknek nincs. Én nem tudom, vájjon a t. miniszterelnök ur engem a komoly vagy nem komoly elemek közé számit-e? Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem egészen bizonyos; magam sem tudom. (Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Nagyon hamar tisztában leszünk ezzel a fontos kérdéssel. Én ekként fogom felállítani ezt a tételt: Ha a miniszter2