Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-509
10 509. országos ülés 1904 november 7-én, hétfon. elnök ur ugy értette, hogy azok a komoly elemek, a kiknek nincs gyönyörűségük olyan jelenetekben, mint a milyenek múltkor szombaton lejátszódtak, mikor a miniszterelnök urat szólásában meg akarták gátolni, erre azt felelem, t. miniszterelnök ur: énnekem nem volt abban gyönyörűségem. Ebben az esetben megkapom talán a t. miniszterelnök úrtól az elismerő oklevelet, hogy én is az a komoly ellenzék vagyok, mert én abból a szempontból indulok ki, hogy nemcsak törvényadta jogunknál fogva kölcsönösen meg kell egymást hallgatnunk, hanem azon kölcsönös méltányosság, lojalitás szempontjából is, hogy ha fegyver van kezemben, a melylyel sebezni akarok, nem kedves, nem helyes előttem, hogy ha nem engedném, hogy ellenfelem kezében a fegyvert lefogják. (Helyeslés jobbfelöl.) De ha a t. miniszterelnök ur igy állította fel a tételt, akkor én egyszersmind azt is megmondom, hogy abban sincs gyönyörűségem, hogy itten mesterségesen idézzen fel ilyen szczénákat, hogy a miniszterelnöki székből olyan érdes, olyan provokatív szavak jöjjenek, mint a milyeneket a t. miniszterelnök ur használt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert ne méltóztassék elfeledni, t. miniszterelnök ur, hogy abból a székből, a hol a hatalomnak minden eszközével rendelkezik az illető, a honnan nemcsak a képviselő, hanem a koronának első tanácsosa szól, a hangot meg kell különböztetni attól a hangtól, a mely az ellenzék elkeseredésében nyilvánul. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, ha én olvastam a t. miniszterelnök urnak ugrai levelétől kezdve mindazon felszólalásait, a melyeket mulatóhelyeken, kaszinókban elmondott, (Derültség balfelöl.) csak azt láttam, hogy az egyik érdes, kemény, kellemetlen, erős kifejezés követte a másikat, mint hogyha a t. miniszterelnök ur provokálni akarná az ellenzék ingerlékenységét, hogy aztán meggondolatlan tettét utólagosan igazolhassa. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Polónyi Géza: Provokálni akarja, hogy aztán hivatkozhasson rá! Sréter Alfréd: Nem vagyunk agent provocateurok! (Zaj.) Rakovszky István: T. miniszterelnök ur ! Én épugy, mint t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz, kijelentem, hogy ne számítson itt az ellenzéken oly komoly és oly lelkiismeretes tagokra, a kik ezen első lépésében, a melylyel a házszabálynak revízióját akarja, segítségére jönnek. Ha a t. miniszterelnök ur igy számit és azt gondolja, hogy vannak az ellenzéken ilyen férfiak, — bár ennem tételezem fel, nem hiszem, hogy ilyenek legyenek, nincsenek is — akkor tudja meg, hogy azok rem lelkiismeretes, nem komoly ellenzéki férfiak, hanem ellenzéki álarczba bujt kormánypárti ágensek. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon.) B. Kaas Ivor : Páhplytestvérek! (Zaj.) Rakovszky István: Általánosan elismert tétel az, hogy a házszabály a háznak belügye. Kettős feladata van; az egyik ép oly fontos, mint a másik. Az első a tárgyalások rendes menetének biztosítása, a másik a kisebbség védelme a többséggel szemben. Revideálni egy ilyen házszabályt csak közös megegyezéssel lehet, békés időben és nem oktroával, nem kényszerítéssel, nem a kormányzati czéloknak érdekében és tekintetében, a mint jelenleg történik. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Most mindezek az előfeltételek hiányzanak. Először, mert nincs meg az égető szüksége a revíziónak, másodszor, mert az ugrai levél és minden miniszterelnöki nyilatkozat eddig nyíltan kijelentette és ezekből a kijelentésekből ez a konzekvenczia levonható, hogy ez csak azért történik, hogy a miniszteri hatalom ujabb eszközöket nyerjen, hogy a miniszteri állások ujabb biztosítékokkal láttassanak el, hogy azok •megörökíttessenek. Igazi parlamentarizmusnál kizárt az obstrukczió. Csak ott, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánulhat szabadon, rossz választási törvények következtében, (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) vagy a választási eljárásnak megfertó'ztetése által, vagyis csak olyan helyeken, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánulhat a nemzet valódi akaratának megfelelően, ott üti fel az obstrukczió a tanyáját (Ugy van! a baloldalon.) és a hol oly többség keletkezik, a mely nem az elvekhez, hanem a hatalomhoz ragaszkodik görcsösen, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) és a mely a parlamenten kivül a választások meghamisításával, a parlamenten belül pedig a kisebbség letörésével és más ellenzéki pártok programmjának elidegenítésével tudja fentartani hatalmát. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ez a hamis parlamentarizmus az, a melyben az obstrukczió ép oly kevéssé önálló intézmény, mint az inkompatibilis és viczinális fenegyerekeknek hetvenkedése és tapsa. (Helyeslés és taps a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ha a t. miniszterelnök ur a házszabályoknak revizióját szükségesnek tartja, akkor nem igy kellett volna kezdenie. Nem igy kellett volna kezdenie annál is inkább, mert egy Ígérete, a parlamenti reformnak megvalósítása köti őt. A parlamenti reformot egészében kell felfogni, az egész vonalon kell megcsinálni és akkor eljuthatunk oda is, hogy azt mondjuk: most változott viszonyoknál fogva változott házszabályokra is van szükségünk. (Helyeslés bal felöl.) De ebből azt kiragadni, a mi a többségnek hatalmát öregbiti, a mi a kormány hatalmát erősítheti, a parlament jogait pedig szűkebb körre szorítani, és a nagyközönségtől, a választóktól jogokat megvonni: igy nem lehet csinálni parlamenti reformot. (Ugy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: Tisza-rendszer! (Mozgás jobb felöl)
