Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

132 5H: országos ülés 1904- november 12-én, szombaton. Sághy Gyula: Mondom, nem is mindig tiszta forrásokból gyűjtik választási czélokra a pénzt. (Mozgás. Elnök csenget.) Nem vetik meg az osztrák pénzintézetek obulusait sem és nem vetik meg idegen külföldi állampolgárok járulékait sem. Hisz csak legutóbb pattant ki egyik képviselőtársunknak vallomásából, — bár az ő tudtán kivül történt — hogy egy idegen állam polgára, egy berezeg, négyezer koronát adott a választási költségek fedezésére. (Mozgás.) Molnár Jenő: Ez az a gaz, a mit el kell söpörni! {Mozgás.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni! (Halljuk! Halljuk !) Sághy Gyula: Ha Angliában ilyesmi előfordulna, az egész nemzet, nemcsak a parlament, felháborodással utasítaná vissza, Nálunk eztugy megszokták, — hiszen más külföldi polgárok részéről, herczegi, grófi, s nem grófi és berezegi uradalmakban is történnek hasonlók, — hogy ezen már fel sem akadnak, majdnem szó nélkül siklik el rajta a parlament, és kívülem talán csak gr. Batthyány Tivadar képviselőtársam említette fel. Kovács Pál: Megtűrik maguk között. Sághy Gyula: És vájjon, kérdem, ezek a külföldi állampolgárok, a mikor a kormánypárti választásokat .. . (Mozgás a jobboldalon.) Szívesen meghallgatom Ballagi Géza barátomat bármikor, de előbb talán hadd beszéljek én. Oly hangosan tetszik beszélni, hogy idáig hallik. Gr. Zichy Aladár: Öten vannak itt, még azok sem hallgatnak. Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat, ne méltóztassanak egymással társalogni, mert Sághy Gyula képviselő ur ^tartja most meg beszédét. Sághy Gyula: És azt kérdem, t. ház, vájjon azok a külföldi állampolgárok, a kik a kormánypárti választásokat segélyezik, a nemzeti politika érdekében teszik-e azt? (ügy van! Ugy van! balfelöl.) Ha valami javulás — elismerem azt is, hogy lényeges javulás — e részben történt is az utolsó választásoknál a curiai bíráskodásról szóló törvény következtében, legkisebb garancziánk sincs arra, — és azért hiába hivatkozik a t. miniszterelnök ur e tekintetben a curiai bíráskodási törvényre — hogy az a garanczia, a melyet e tekintetben ez a törvény magában foglal, továbbra is fentartatik- e, sőt ellenkezőleg, azt látjuk, épen azok tartoznak a miniszterelnök ur leglelkesebb támogatói közé, a kik ezt ellenezték és a kik ellenezték az inkompatibilitási törvényt is és talán épen azért lelkesednek az ő kormányzatáért, mert épen tőle, a ki szintén főellenzője volt ezen törvényeknek, várják azoknak elejtését. A curiai bíráskodási törvény különben úgyis nemsokára lejár, ezt elejtettnek hiszik és az inkompatibilitási törvénynek az ő kívánságaiknak megfelelő megváltoztatását remélik, s ezzel azután a már letűnt régi rendszernek összes erőszakoskodásaival, összes korrupezióival való visszaállítását. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsobaloldalon.) Ezekből folyik azután és a parlamentarizmus lényegével megint homlokegyenest ellenkező azon teóriából, a mely ebben a képviselőházban minden ellenzéki pártot, lett légyen az akár 67-es, akár nem 67-es alapon lévő párt, teljesen indokolatlanul, teljesen jogosulatlanul kormányképtelennek nyilvánított előre, hogy igy a kormányzatban a pártok váltakozása egyáltalában lehetetlenné tétessék, hogy nálunk állandóan ugyanazon párt van uralmon. Csak igy volt lehetséges, hogy azon egy párt viszi a kormányzást már több mint 30 óv óta ebben az országban. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) E tekintetben Angliában épen a homlokegyenest ellenkezője áll annak, mint a mi nálunk van. A parlamenti kormányzatnak tulajdonképeni czélja a népnek a népképviselet utján a kormányzásban való részvétele, de semmiesetre sem az, hogy a nemzet egyes töredékei, legyenek azok bármily nagyok is, a nemzet más részét zsarnoki módon elnyomják ós erre nézve a biztosíték épen a pártok váltakozásában van, abban a tudatban, hogy a pártok közötti egyensúly a parlamentben biztosítva van az által, hogy az előző kormányzatot majd a másik pártból kikerülő kormányzat válthatja fel. A hol ez nincs igy, ott lehetetlen a parlamenti gépezetnek egészséges működése, ott csak a pártabszolutizmus következhetik be, a mint az nálunk volt, és van talán jelenleg is, vagy pedig, ha egyáltalában azt óhajtjuk, hogy a parlamenti gépezet normálisan működjék, nincs egyéb eszközünk, mint a folytonos tranzakezió, mert az ellenzék nem találván meg a pártok váltakozásában nyilatkozó természetes parlamenti egyensúlyt, kénytelen esetleg a károsnak tartott többségi megnyilatkozással szemben a parlamenti ellenállás terére lépni, a miket csak a közérdeknek megfelelő tranzakcziókkal lehet elkerülni, A hol tehát ilyen állapotok vannak, ott a tranzakeziók elől nem szabad elzárkózni, ott nem szabad a merev többségi akarat érvényesülését kívánni, mert ott, mint már az eddig előadottakból is folyik, a többség nem is tekinthető mindig és mindenben a nemzeti akarat hű képviselőjének és letéteményesének. Ezen fejtegetéseimből, azt hiszem, az a konzekvenczia kiderül, hogy e tekintetben is óriási különbség van az angol és a magyar parlamentáris viszonyok között. Azért mindazok az argumentumok, a melyek a t. miniszterelnök ur indítványa mellett az angol parlamentarizmusra való hivatkozással felhozattak, önmaguktól halomra dőlnek. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsobaloldalon.) Tessék először angol viszonyokat létesiteni, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) azután a vezető, aktiv státusférfiakat angol gondolkozású státusférfiakkal kicserélni, akkor azután lehet azokat az angol