Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

5lb. országos ülés 1904 november 12-én, szombaton. 133 parlamentarizmusból levont teóriákat a maguk teljes ridegségében a magyar parlamenti életre is alkalmazni, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De még ez nincs meg, addig itt Angliával hiába argumentálnak. Ehhez járul, t. képviselőház, az az óriási különbség Anglia és Magyarország államjogi helyzete között is, a melyre előttem már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is rámutatott. Mert a niig Anglia teljes állami függetlenségének élvezetében van, addig Magyarország állami függetlensége csak papiroson van meg, csak jogilag, de tényleg nem. Ennek az állami önállóságnak néha befelé lehet érvényesülnie, de kifelé sohasem, sőt befelé sem minden intézményben, mert nemrég láttuk, hogy a hadseregben a magyar állam önálló államiságának kifejezése minő mélységes, áthidalhatatlan akadályokba ütközött. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De nemcsak a közös és nemcsak a közös érdekű ügyek elintézésében tapasztaljuk ezt, hanem legsajátosabb belügyeinkben is. Itt van maga a nemzetiségi kérdés. Ezért nem lehet ebben sem igazi nemzeti politikát érvényesíteni, mert idegen állami akarat érvényesült még e tekintetben is velünk szemben — és ezen idegen állami hatalom érvényesülése sokszor saját kormányainkat és a többséget is eszközül használja számos más kérdésekben is, ezért nem lehet igazi nemzeti politikát követni, hanem csak fólrendszabályokkal, tojástánczhoz hasonló intézkedésekkel járhatunk el. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért, t. képviselőház, Angliában, hol egyrészről megvan a pártok váltakozása a kormányzásban, másrészt megvan a teljes állami függetlenség, minden veszély nélkül lehetett a legszigorúbb házszabályokat behozni, de Magyarországon mindaddig, a mig az állami függetlenségünk intézményes biztosítékokkal körülvéve és kiépítve nincs, a mig a pártok váltakozása lehetetlenné tétetik, pusztán házszabály szigorításokat behozni nem szabad és nem lehet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ez ellen küzdeni kötelességünk. (ÉlénJc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A parlamentarizmusnak másik alapsarktétele: a parlamenti kormányok felelősége sem valósulhat meg Magyarországon. Mert ez is csak a pártok vállalkozását tételezi fel. Még sehol Európában, a hol parlamentáris állam van, a kormányokat sohasem az a többség vonta felelőségre, a mely azt támogatta, hanem tette ezt mindig az ellenpárt, a mikor többségbe jutott. Micsoda felelőség az, mikor az a tudat fedezi a kormányt, hogy az a többség, a mely őt követi, hibáiban, eljárásaiban és bűneiben részes, őt felelőségre vonni nem fogja. Hiszen csak az a tudat tarthatja fenn a felelőség érzetét, ha a kormány tudja, hogy csakugyan bekövetkezhetik a leszámolás órája. Ez pedig nálunk sohasem következett be, és nem is következhetik be addig, a mig az a rendszer fog fennáílani, a mely ma uralkodik, (Ugy van! balfelöl.) Óriási különbség van Anglia és Magyarország közt a kormányok megalakulása tekintetében is. Angliában a pártnak igazi vezérei lesznek a kormányelnökök, a kormány tagjai, mig nálunk ez épen megfordítva van. Nálunk a kormánypártnak legjelentéktelenebb tagjai — nem tehetségre mondom, mert elismerem én is a mostani miniszterelnök ur tehetségét — olyanok, a kik nem tartoznak a párt vezető tagjai közé, kinevezhetők miniszterelnöknek ésráoktrojálliatók a pártra mint pártvezérek. Mikor a t. miniszterelnök ur első ízben volt dezignált miniszterelnök, még annyi követői sem voltak a pártban, hogy minisztertársakat találhatott volna magának, mégis ennek daczára is rövid időre rá kineveztetett miniszterelnökké, a párt pedig ezen oktrojált pártvezér előtt meghódolt és követi most is. Ha Angliában ilyesmi történnék, ha felülről oktrojáltatnék egy vezér a többségben lévő pártra, maga a párt utasítaná azt vissza elsősorban. Angliában minden pártban határtalan a korona jogai iránti tisztelet, de a korona hatalmának ilyen túltengését túlkapásnak ós az alkotmányos szabadságot erősen sértőnek találnák és felháborodással utasítanák vissza. (Ugy van! balfelöl.) Ezekben megvontam a párhuzamot az angol és a magyar parlament intézményei közt ós ebből láthatjuk, hogy a különbség oly óriási, mint mennyország és pokol, vagy, hogy triviális hasonlattal éljek, mint az elefánt és bolha között. Áttérek most már a miniszterelnök ur beszédeiben indítványa mellett felhozott fontosabb argumentumoknak czáfolatára (Halljuk! balfelöl.) és elsősorban arra, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszédére válaszolt, midőn azt mondja, hogy nagyon szokatlan, hogy a kisebbség egy kérdésnek, mint most a házszabálymódositás kérdésének már ilyen előző stádiumában megtagadja a kooperácziót és beható vitát provokál. Jól mondta erre Apponyi Albert t. képviselőtársam és pártvezérem, hogy szokatlan legalább a mi parlamenti gyakorlatunkban az, hogy a miniszterelnök indítványozzon házszabálymódosítást, a melyet a maga állásának latba vetésével sürget és így forszírozza akaratának e tekintetben való érvényesülését. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ferencz: Nála ez hatalmi kérdés. Sághy Gyula: E tekintetben hiába hivatkozik a t. miniszterelnök ur Anglia 1903-ban követett eljárásának példájára, hiszen, a mint az előbb kimutattam, az angol és a magyar parlamenti viszonyok annyira különböznek egymástól, hogy össze sem lehet őket hasonlítani. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiába akarja gyengíteni a miniszterelnök ur az ellenzéknek álláspontját azzal, hogy gr. Apponyi Alberttel szemben arra hivatkozik, hogy akkor, ha így gondol-