Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-514
DÍ'I. országos ülés Í90Í november 12-én, szombaton. 131 rétnek Bálunk Angliára hivatkozni, igy a miniszterelnök ur is nagyon sokszor hivatkozott beszédében Anglia példájára, holott a parlamentarizmus alap- és sarktétele, a pártok váltakozása a kormányzásban nálunk meg nem valósult. Tulajdonképen ugy vagyunk, hogy nálunk nem az igazi angol parlamentarizmus és annak lényege, hanem annak csupán formái vannak meg. Mindenütt a világon ós első sorban az aDgol státusférfiak igy fogják fel a parlamentáris intézmény lényegét; a nélkül egészséges működés a parlamentarizmus terén nem képzelhető. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) És, t. ház, ebben van egyúttal korrektivuma is minden parlamenti betegségnek és bajnak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Ha az alapbetegséget, az alapbajt meggyógyítjuk, önmaguktól meg fognak szűnni a többi bajok is. (Ugy van! a, bal- és a szélsöbaloläalon.) Ha tehát párhuzamot vonunk az egész vonalon a valódi angol parlamentarizmus és a parlamentarizmusnak azon torzképe közt, a mely, sajnos, hazánkban uralkodik, azt látjuk, hogy Angliában a választási törvények a nemzeti akaratnak teljesen szabad megnyilvánulását biztosítják. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Csendet kérünk odaát vagy pedig tessék kimenni!) Gromon Dezső : Ha tetszik, kimegyek ! (Felkiáltások balfelöl: Hát tessék! Elnök csenget.) Sághy Gyufa: Midőn pedig a régibb törvények mellett Angliában is fordultak elő nagyobbmérvű visszaélések, az angol parlament elsősorban, erős elhatározással, a választási törvény reformálásához fogott és mióta ott az uj választási törvény már több évtized óta hatályban van, azóta nincsenek számottevő panaszok a választási visszaélések ellen. Mig nálunk 1867 óta, a mióta a parlament működése állandó, talán csak két választás volt olyan és ezek egyike volt a legutóbbi, a mely ellen nem merültek fel nagyobbmérvű panaszok. Lehet-e a mai választási törvény és a választókerületek mai beosztása mellett még tiszta választás feltételezése esetén is az egyes választókerületek választói számának hallatlan aránytalansága folytán feltétlen igazságként hangoztatni, hogy a többség mindig, s minden körülmények közt az igazi nemzeti akaratnak a megnyilvánulása? Ha a választások statisztikájából összehasonlítjuk az ellenzékre leadott szavazatokat a kormánypárti szavazatokkal, azt látjuk, hogy a kormánypárti képviselők száma aránytalanul nagy a rájuk szavazott választók számával szemben. Aztán, t. ház, legtöbbnyire a nemzetiségi kerületekben vannak kisszámú választók, ezekben 100—200—300 a választó, mig a tiszta fajmagyar kerületekben egyezer, kétezer, három, négy, sőt ötezer választó is van. (Ugy van! balfelöl.) _ A nemzeti politikának nem elsőrangú követelménye-e ezen a visszás állapoton változtatni? Micsoda nemzeti politika az, mely ezt az állapotot továbbra is fennakarja tartani a faj magyarság érvényesülésének rovására ? (Ugy van! balfelöl) Hiszen ki tudjuk mutatni, hogy igen sok választásnál a fajmagyar választók számszerinti többsége nem a kormánypártra, hanem az ellenzékre adta le szavazatát. (Ugy van! balfelöl.) Lehet-e tehát abszolút igazsággal vitatni azt, hogy a mindenkori többség a nemzeti akaratnak valódi hű képviselője és kifejezője? Lehet-e tehát ezen állapotok megváltoztatásának kívánalma ellen nemzetiségi viszonyainkban keresni az akadályt? Hiszen épen a nemzeti politika követelné azt, hogy a fajmagyarság akaratának érvényesülése szempontjából a választási törvény elsősorban is ez irányban módosittassék. ( Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A ki az ily irányú reformkivánalmakkal szemben a nemzetiségi viszonyokra hivatkozik, az csak, mikor tarthatatlan ürügyet keres, saját álláspontjának gyöngeségét árulja el. Gabányi Miklós: Nekik igy is sokba kerül a választás. Azért félnek a választói jog kiterjesztésétől. Most is ötvenezer forintba kerül a mandátumuk, hát még akkor? (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem Grabányi Miklós képviselő urat, hogy most nincs joga beszélni. Gabányi Miklós: De mikor tudom, hogy ez igy van! (Derültség a bal- és a szélsöbaloläalon.) Sághy Gyula: Angliában a választások irányítására a kormányok nem gyakorolnak befolyást, a kormányok nem vezetik a választásokat, mint nálunk, hol az egész különbség csak az, hogy egyik kormány kisebb, másik pedig nagyobb nyomást gyakorol a választások tekintetében a választó közönségre. Holló Lajos: És pedig közpénzen tartott hivatalnokokkal! (Mozgás.) Sághy Gyula: Erre is rátérek ! Angliában nincsenek hivatalos kormányjelöltek. Angliában nem küldenek a választókerületek nyakára kormányjelölteket, de nem is kérnek ilyeneket a kerületek, hanem maguk keresik meg vidékenkint a nekik megfelelő jelölteket, Molnár János: Főispánok sincsenek ! Gabányi Miklós: A főispánok a főkortesek! Sághy Gyula: Nálunk azonban, sajnos, mindez máskép van. Hozzájárul ehhez, hogy a hivatalos hatalom — természetesen akár a főispánok, akár más közhivatalnokok utján, a kikre szintén pressziót gyakorol — felette ránehezedik sok esetben a választó közönségre. Angliában nincsen kormányok által összegyűjtött czentrális pártkassza. Egyes kerületekben előfordulhat, hogy van pártkassza, de azt maguk a kerületbeli választók gyűjtik össze a törvényes költségek fedezésére, mig nálunk a kormány gyűjti össze nem is oly válogatott forrásokból. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Madarász József: A báró urak! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) 17*
