Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

130 blí. országos ülés i9úk november 12-én, szombaton. sában, ,sem felszólalásában nem vezet más czél és intehczió, mint a maga alkotta és jól átgondolt igazságoknak nyilt és férfias kimondása, egy kérést intézek a t, miniszterelnök úrhoz: azt kérem, vegye ő is a huszonharmadik órában figyelembe, hogy szeresse jobban alkotmányos szabadságunkat, mint a hatalmát és mint a hogy gyűlöli ellenfeleit. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! A miniszterelnök ur azon indítványa, hogy a ház kebeléből 21 tagú bizottságot küldjön ki a házszabályok módositása czéljából, különös helyzetbe hoz bennünket, azokat az ellenzéken, a kik önmagában a házszabályok módositásának kívánatos, sőt szükséges voltát bizonyos mérvig elismerik. Mert nyíltan és minden körülmények között meg szoktam mindig mondani nézetemet, s azért nem tagadom, hogy az utóbbi időbben merültek fel jelenségek, olyan túlzások, a melyek messzebb mentek, mintsem azt a ház normális működése szempontjából kívánatosnak tarthattuk, (Mozgás balfelöl.) és ennek daczára még mi is, a kik így gondolkozunk, kénytelenek vagyunk a miniszterelnök ur ezen indítványával szemben az ellenzés álláspontjára helyezkedni, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és pedig azért, mert ő a parlamenti bajok orvoslását nem magában a bajok gyökerében keresi és nem az alapbajnak, az összes parlamenti kinövések alapját képező betegségnek gyógyítására akar vállalkozni, (ügy van! halj dől.) hanem teljesen egyoldalú módon, tisztán a parlament nagy betegségének egyetlenegy kórtünetét törekszik orvosolni, a mire nézve CBakugyan az áll, hogy »medicina pejor morbo«. (Úgy van! bal felöl.) Mert, t. ház, ha sikerülne is a t. miniszterelnök ur ezen indítványát a ház részéről elfogadtatni, s ha a t. miniszterelnök ur így czélhoz jutna is, akkor is attól lehetne tartani, hogy az a betegség, a mely a parlament gyökerein rágódik, tovább fog harapózni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a mint elismerem azt, hogy a nemzet széles rétegei talán általános csömört éreznek az obstrukció túlzásaival szemben, (Ugy van! a jobboldalon.) ugy a miniszterelnök tervének sikerülte esetén bekövetkezhetik az, hogy raegcs'jmörlenék a nemzet magától a parlamenti intézménytől, és attól lehetne tartani, hogy a nemzet jobbjai visszavonulnának a parlamenti tevékenységtől, a parlamenti élettől és majdan nem a parlament bajainak orvoslására, hanem magának a parlamenti intézménynek megszüntetésére irányulna minden törekvés, mint a mely többé nem a nemzet erejének emelésére, hanem gyengítésére használtatik fel. (Ugy van! balfelöl.) Ez a veszedelem fenyegeti hazánkat, t. ház, a miniszterelnök ur házszabályszigoritási tervei által. Ezért tehát legkevésbbé sem lehet csodálkozni azon, ha a miniszterelnök ur ezen indítványával szemben az ellenzék minden árnyalata tömörülve, a lehető legnagyobb ellenállást fejti ki, (Ugy van! bal felöl és a szélsőbaloldalon.) ós törekszik egész tudásával, meggyőződésének nyilt kifejezésével a nemzetet azon veszedelmes czélzatok felől, a melyek ezen tervek mögött rejlenek, felvilágosítani; (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) törekszik megczáfolni mindazon érveket, a melyek a miniszterelnök ur álláspontja mellett ugy a parlamentben, mint azon kívül felhozattak, hogy végre kinyíljanak a nemzet szemei, és tisztán lássa mindenki, hogy ma elsőrangú hazafiúi kötelesség ezen czélzatokkal, a melyek a Lazára ilyen veszedelmet hozhatnak, szembeszállani, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) hogy ne hagyjon a nemzet több port hinteni a szemeibe; hogy mindenki, a ki hazafias kötelességét teljesíteni akarja, lássa, hogy a hazafiúi feladatoknak csak akkor felel meg, ha ebben a kérdésben az ellenzék oldalára áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor a miniszterelnök ur a parlamenti bajoknak, betegségeknek orvoslásához akar nyúlni és összes panaczeája a házszabályok szigorításában merül ki, akkor ő ugy tesz, mint az az orvos, a ki egy súlyos betegségnél csak a láztüneteket látja, de magát a tulajdonképeni betegséget észre nem veszi. A lázbetegség ellenében erősen ható mérges orvosszereket alkalmaz, melyek a láztünetet ugyan eltüntetik, de a beteg szervezetét még jobban tönkreteszik; és dicsekszik a láz elnyomásának sikerével, noha épen az ő szerétől a szervezetnek ellenállási képessége veszendőbe megy, a betegség tovább terjed és végre a szervezetet megöli. Pedig, ha talán semmi orvosszert nem alkalmazott volna, a természet ereje a beteg szervezetet az életnek megmenthette volna, igy azonban az elpusztul. Vagy ugy jár, mint az az operatőr, a ki a beteg testéről valamely veszedelmes daganatot akként akar eltávolítani vagy kioperálni, hogy pusztán csak azt a daganatot, a mely a test egyenletes formáit zavarta, vágja le, aztán talán be is hegeszti a sebet és igy a bőr egyforma simaságát helyreállítja, de a bajnak tulajdonképeni gyökere benmaradván, a betegség tovább terjed, vérmérgezést okoz, és a beteget életétől fosztja meg. Hogy igy áll a dolog, ezt törekszem következő fejtegetéseimben bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) De, hogy ezt tehessem, kénytelen vagyok az egész kérdésre kiterjeszkedni és némileg bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E részbeni fejtegetéseimet azzal kezdem, a mivel a t. képviselőtársam Grünther Antal, a ki reá mutatott, hogy kettős betegségben szenved parlamentünk, a mely kettős betegségből az egyik csak a másik betegségnek tünete, annak következménye és kifolyása. Az alapbaj parlamentünkben az, hogy annak daczára, hogy nagyon sze-