Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

5lí. országos iiUs 190í n erős, a nemzet ellenállási képessége olyan intakt-e, hogy a 30 esztendőn át elkövetett mulasztások daczára szembeszállani tudjon minden idegen befolyással, mely alaptörvényeinket támadja, mely nemzeti jogaink ellen irányul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt is mondta a miniszterelnök ur, hogy az erkölcsi kár, mely az obstrukczió által a nemzetet érte, abban állott, hogy megingatta a nemzetben a hitet a parlament erejében, megingatta a nemzetben a hitet, hogy a parlament igazán a nemzet, a közszabadság érdekében tudjon dolgozni. Hát kétségtelen dolog, nem normális állapot, midőn a parlament munkaképessége megakad. De ha a t. miniszterelnök ur hivatkozott az obstrukczió történetére és bizonyos ostrukcziókra mintegy magyarázatot, szankcziót is talált, igy az elsőre, a mely a választási jog megszorítását utasította vissza, a másodikra, a mely a Szapáry-féle közigazgatási reform ellen folyt és végül a Bánffy-kormány ellen folytatott obstrukczióra, akkor hivatkozom ezen példákra én is. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy az 1899-diki obstrukczió alatt a lelkekben bizonyos keserűség gyűlhetett össze és szükségesnek tarthatták azt, hogy az ellenállás ezen alakjához folyamodjanak. Hát az 1903-diki obstrukczióra is kimondható az az igazság, hogy a háznak ez az oldala egyáltalában nem készült arra, hanem, hogy ez az obstrukczió a viszonyok fejlődése folytán állt elő. Látta a nemzet, hogy legelemibb követelései nem elégíttetnek ki akkor, a mikor nagyobb nemzeti megterheltetést kivannak tőle. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbalőldalon.) A dolgoknak ez a fejlődése czáfolja meg a t. miniszterelnök urnak azt az állítását, hogy nem lehet megengedni, hogy egy parlament 10—15 képviselő magatartása miatt munkaképtelenné váljék és hogy itt a múlthoz hasonló jelenetek fordulhassanak elő. Hát ebben a t. miniszterelnök urnak sem ténybelileg, sem logikailag nincsen igaza. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) KétBégbevonom, hogy itt ebben a házban lehessen 10—15 ember, a ki egyéb czélt nem követne, mint a parlament munkaképességének megakadályozását bármely ürügy alatt. Ilyen obstrukcziót csinálni nem lehet, a mint hogy nem lehet obstrukcziót csinálni akkor sem, ha nincs meg a lelkekben és a nemzetben az a keserűség, a melylyel a t. miniszterelnök ur az 1899-diki obstrukcziót ha nem is szankczionálta, de legalább megértette. Ha nem támogattatik az obstrukczió a nemzet élénk részvétele által, akkor sem 10, sem 20 képviselőnek itt huzamosabb obstrukcziót csinálni nem lehet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Még száznak sem! Kapotsfy Jenő: Sem képletekkel, sem frázisokkal nem szoktam élni. De én rám mégis azt a benyomást tette az a részleges obstrukczió, a KÉPVH. HAPLÓ. 1901 — 1906. XXX. KÖTET. >ember 12-én, szombaton. 129 melyet a miniszterelnök ur a legjobban fájlal, mintha annak a nagy viharnak utolsó hullámverése lett volna, a melyről maga gr. Apponyi Albert konstatálta azt, hogy az rövid idő múlva úgyis kimúlt volna. Én azt hiszem, hogy tapintatos, okos állaniférnunak még az ilyen kisebb hullámokra is jobb olajat öntenie, hogy azok a hullámok elsimuljanak, mint égő csóvát dobni a kedélyekbe épen abban az időben, a mikor, hogy ugy mondjam, gőzerővel lettek ebben a házban letárgyalva igen fontos törvényjavaslatok és mikor épen az olasz szerződés kérdésénél láttuk, hogy a kormány flagráns törvénysértése ellenében senkinek sem jutott eszébe a parlament munkaképességét megakadályozni. Még vissza akarok térni arra, mielőtt befejezném felszólalásomat, hogy határozottan téves és hamis az az álláspont, mikor a t. miniszterelnök ur enuncziálta, hogy a házszabályrevizió egyáltalán, vagy a házszabályrevizió most és ugy, a mint ő azt akarja, kardinális nemzeti politikai kérdés. Ez nem az. Épen azért a miniszterelnök urnak az invitje itt siket fülekre talál és a t. miniszterelnök ur, mikor azt mondta, hogy a 23-ik óra elkövetkezett, de még neki mindig hite van, hogy ezt a kérdést mivelünk karöltve oldja meg, ezt a t, miniszterelnök ur maga sem hitte, mert tudta nagyon jól, hogy ez az ellenzék ennek a kérdésnek ilyen, minden garanczia nélküli megoldásához a létjogosultságot megadni nem akarja, ahhoz hozzá nem is járulhat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hívott volna minket a miniszterelnök ur igazi nemzeti munkához, ta.pasztalhatta volna, hogy mindazon ellenszenv daczára, a melylyel kormányzása irányában jogosan viseltetünk, minket ott talált volna ennél a nemzeti munkánál. Hozta volna ide a válsztási törvény revízióját, a választási reformokat; hozott volna ide olyan közgazdasági kérdéseket, a melyek ennek a nemzetnek megerősödését czélozzák: akkor a t. miniszterelnök ur meggyőződött volna arról, hogy itt sem tiz, sem húsz embernek, de az egész ellenzéknek nincsen semmi kedve és semmi szándéka obstrukcziót csinálni, (ügy van! Ugy van! a szélsobalolda Ion.) A t. miniszterelnök ur elérte azt a legmagasabb állást, a melyet a közéletben egy államférfi elfoglalhat. Nagyon fontos, nagyon lényeges dolgok várnak elintézésre és valóban olyan kérdések, a melyek az igazi nemzeti politika kardinális kérdései. Mit fog a jövő hozni, nem tudom. Találgatásokba bocsátkozni nem akarok. De ha bekövetkezik az, a mit itt ezen indítvány kapcsán emlegetnek, — igy is, úgyis, mint a kormány feje és az ország ügyeinek ezidőszerinti intézője, be fogja írni a t. miniszterelnök ur nevét a történelembe — én csak azt kívánom és hivatkozom a t. miniszterelnök ur lelkiismeretére, hogy ez a hírnév ne legyen a mi történetünkben herosztráteszi hírnév és ha mint egyszerű képviselő, a kit sem gondolkodá17