Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

5i4. országos ülés 190k november 12-én, szombaton. 127 szabni, sokkal jobban megingatták a bitet a nemzetben a parlament tekintélye, tisztessége és hazafias munkaképessége iránt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, nem akarom ezt az eszmemenetet tovább fűzni. Felhoztam azért és annak az indokolására, hogy a t. miniszterelnök ur akcziója iránt, aem annak lélektani motívumait, sem annak intenczióit tekintve, részemről egyáltalában bizalommal nem viseltethetem, ha egyébként meg is lennék róla győződve, hogy a házszabályok revíziójára okvetetlenül szükség van. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha erre még bizonyos tekintetekből szükség is volna, semmi körülmények között az ellenzék, ha csak létérdekeit feláldozni nem akarja, bele nem mehet megfelelő garancziák nélkül, a választói jog, a választási törvény, szóval a választási eljárásban lefektetendő egészséges és a nemzetre kedvező elveknek az életbe való átvitele nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Sehogy sem szabad belemenni ! Kapotsfy Jenő: Ámde én, tisztelt ház, a kérdés felvetésénél azokat a logikai indokokat sem találom meg, a melyek szükségesek lettek volna arra, hogy az objektív gondolkodókat meggyőzzék ezen akczió szükségességéről, meggyőzzék arról, hogy szükséges volt az ország szempontjából ezt a helyzetet megteremteni, és hogy szükséges volt azzal elŐállani épen most, a midőn a parlamenti munkálkodások teljes nyugalomban folytak, a midőn nagyobb emócziót még az sem volt képes a házban előidézni, hogy a t. kormány az 1899 : XXX. törvényczikket egyszerűen az útból eltolva, törvénytelen módon, rendeletileg intézkedett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De meglep a kérdés historikumára az is, hogy mikép vezette be a t. miniszterelnök ur ezt a dolgot. Azt hiszem, ez a bevezetés a t. többségnek tekintélyét nem emelheti, mert alapos a feltevés, hogy a miniszterelnök ur akcziójáról a t. többségnek előzetesen semmi tudomása nem volt, az a t. többség hangulatának megkérdezése nélkül történt; de a legmegalázóbb az, hogy a miniszterelnök urat mégis vakon követte és fogja is követni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, még a kormány tagjainak sem volt a kérdésről tudomásuk, mert akkor mi indította a t. miniszterelnök urat arra, hogy a fehér asztalnál a házszabályreviziónak egyik legellenszenvesebb részét, a katonai kérdéseket kivette. De mindenesetre megdöbbentő tünet az is, hogy ennél a kérdésnél — nem ugy, mint más kormányok alatt hasonló horderejű kérdéseknél, mikor nem nyugtalankodott a közvélemény, hogy mikép szándékolják a dolgot keresztülvinni — nagyon érzékeny lett az emberek gondolkozása és mindjárt rájöttek, hogy a t. miniszterelnök ur ezt a kérdést még bizonyos csiny utján is hajlandó keresztülvinni. A ki a közhangulatot ismeri, az még egyéb tapasztalatokat is szerezhetett. Kormányok mentek, választások zajlottak le, körülbelül egyformán és azt lehetett tapasztalni, hogy azok, a kik a közhatalmat kezelik, a választásokban mint főfaktorok szerepelnek, minden különös emóczió nélkül szolgálták az egyik kormányt ugy, mint a másikat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Széli-rezsim alatt mintha fellélekzett volna a társadalom, mintha a törvény, a polgári jogok szabadságának, az egyéni szabadságnak tisztelete beköszöntött volna. És mit tapasztaltunk ? azok a faktorok visszavonultak, bár kelletlenül, mert nem tudták, tulajdonképen mihez tartsák magukat. A mint azonban a t. miniszterelnök ur kezdett megmelegedni azon a széken és kezdte a hatalom teljét gyakorolni, megjelentek ugyanazok a perifériákon és észlelhető volt egy bizonyos mozgalom, a mely odatendált, hogy megint készek minden ujabban hozott garancziális törvény ellenére vakon követni a t. miniszterelnök ur erőszakos politikáját. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különös, hogy épen a miniszterelnök ur generalizálva állított minket a közvélemény elé és olyant imputált nekünk, a mi tőlünk távol áll. Hasonlítsuk kissé össze a mi magunktartását a miniszterelnök úréval. Mi nagyon jól tudtuk, hogy mindazok az intézkedések, a melyekhez a parlamenti munkarend helyreállításában segédkezet nyújtottunk, csak arra lesznek alkalmasak, hogy a miniszterelnök ur és a kormány poziczióját megerősítsék. Ilyenek voltak: a fizetésemelések. A kitüntetésekkel személyes híveket, anyagi eszközöket is szereznek a kormánynak a választásoknál. S mi tudva ezt, hazafiasán segédkeztünk a rendes tanácskozások érdekében. (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Kubik Béla: Hangosan beszélnek; ez még sem megy ! Elnök (esengd): Csendet kérek! Gabányi Miklós: Hát zsinagóga ez? Elnök (csenget): Kérem Grabányi képviselő urat, ha csendet kíván, elsősorban önmaga ne zavarja a tanácskozást. Kapotsfy Jenő: ... mi azon tudatban tettük ezt meg, hogy igazságos, méltányos és jogos dolgot cselekszünk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonkívül, midőn az az emlékezetes eset történt itt a házban, midőn arról volt szó, hogy alkalmat adjunk-e a t. miniszterelnök urnak arra, hogy keresztülgázolva a házszabályokon, megmutassa ellenségeinknek, hogy ezen erős sánczon is rést lehet büntetlenül ütni: akkor ismét egy kérdés előtt állottunk, magam is résztvettem ezekben a magánbeszélgetésekben és az ügy sikere érdekében a kérdést ugy fogtuk fel, hogy lehet, hogy mi taktikailag ügyetlenséget követtünk el, a mely miatt igen sok gyanúsításnak, megrágalmazásnak leszünk kitéve, de előttünk szén-