Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-513
120 :>13. országos ülés í%k november 11-én, pénteken. vett részt a miniszterelnök ur, hanem részt vett a szabadelvű párt vezére által kiküldött két képviselője a pártnak, részt vettek az ellenzéki pártok kiküldöttei és — a mi a pártközi konferencziának csakis a fontosságát emelte — részt vett abban a homo regius is. (Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) Hát ez egészen más dolog volt. Ezek pártközi konferencziák voltak, a melyeket a miniszterelnök ur elvileg perhoreská!. A miniszterelnök urnak ez a vádja tehát abszolúte nem áll meg. (Ugy van! a hal- és a szélsöbalolda Ion.) A miniszterelnök ur és a többség lapjai — mert hát más, mint a miniszterelnök ur, tudtommal, nem szólalt fel a vita során a kormány állásfoglalása mellett, hanem csakis a miniszterelnök ur — mondom, a miniszterelnök ur és lapjai azt hozták fel leginkább argumentumul a házszabályrevizió mellett egyrészt, hogy itt mindinkább nagyobb tumultusok, nagyobb szczénák, skandalumok történnek; másrészt pedig azt a bizonyos obstrukcziót, a melyet több hónapon át folytatott 15, vagy 20 — 25 képviselőtársunk, mondván, hogy az még sem járja, hogy a ház óriási többségének, a ház kilencztized részének akaratával szemben 17—20 vagy 25 ember megakaszthassa a parlament működését. Hát ez igy, elvileg odaállitva feltétlenül helye3, igaz; de kérdem a t. házat: el tudják-e képzelni azt, hogy más kérdésben, mint ebben, a melyben az a kis csoport — helyesen-e vagy nem, az más kérdés — itt hónapokon át küzködött, meg lett volna-e az a morális lehetősége ennek a kis csoport által folytatott obstrukcziónak? Azt hiszem, hogy nem, Miért nem sodorta el ezt az egész obstrukcziót a közvélemény? Miért nem sodortuk el mi itt valamennyien, a kik pedig helytelenítettük ezt az obstrukcziót? Abból az egyetlenegy okból, mert végre is az obstrukczió a magyar nyelv érdekében folyt. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Engedelmet kérek, ha százszor is igazuk lett volna azoknak a képviselő uraknak, ha nem a magyar nyelvről lett volna szó, hanom más egyébről, ezt az obstruáló kis csoportot nem elsöpörte volna-e a közvélemény? (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát csakis az tette lehetővé a parlamenti gépezet működésének megakasztását, hogy a magyar nyelv, ez a klenódium forgott szóban. (Ugy van! a bal- és a szclsöbaloldalon.) Ebből következtetést vonni arra, hogy most már a jövőben majd minden 15, 20 vagy 25 ember megakaszthatja a parlament működését, abszolúte nem lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem hiszem, hogy ilyen obstrukcziót pl. szász nemzetiségű t. képviselőtársaink három napig tudnának folytatni. Lehetetlen tehát ebből a teljesen specziális esetből dedukälni az egyoldalú házszabályrevizió szükségét (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A mi pedig a hangos sczénákat és azt illetti, hogy eldurvult a hang ebben a parlamentben, (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a balés a szélsobaloldalon.) hát az igaz, hogy az utóbbi időkben talán erről az oldalról, ha nem is én, de mások bizony már igen erős hangon szoktak nyilatkozni. Ha azonban ennek a pszichológiáját keresem, megtalálom a választ egy fizikai törvényben. (Halljuk! Halljuk! a bal-és a szélsobaloldalon.) Méltóztassék megnézni egy nagy reflektorral ellátott lámpát; abban a lámpában, ha egy kis mécses világit is, akkor a reflektoron át a világosság tízszeresen vagy százszorosan adódik vissza. Mentül jobban felsrófoljuk a kis mécsest a reflektor központjában, annál nagyobb, százszorosan fokozódott mértékben adja vissza a lámpa a világosságot. Konstatálható ugyanez a parlamentben. A mely hangot megütnek a miniszterelnöki székben, azzal párhuzamosan erősbödik a hang a miniszterelnöki szék mögött, és a mire a világosság visszfénye innen balfelől kerül a közvéleménybe, már ezerszeresen nagyobb az. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt megfontolni. Legyünk igazságosak. Konstatálom, hogy innen igen erős és szokottnál sokkal erősebb hangokat észlelünk az utóbbi időben, de méltóztassék összehasonlítani, mondjuk: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, vagy Bánffy Dezső miniszterelnöki parlamenti dikczióit ő exczellencziája, a jelenlegi miniszterelnök ur (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) snájdig frázisaival, meg fognak győződni arról, hogy a mig az előbbi miniszterelnök urak a mécsest egészen alacsonyra srófolták, addig a miniszterelnök ur ifjúi hévvel az ő snájdig modorában ugy felsrófolja a lámpát, hogy az néha nemcsak nagy lángot vet, de füstöl is. (Derültség a balés a szélsobaloldalon; felkiáltások: Nagyon jó! Bűzlik.) Kubik Béla: Petroleumszaga van annak! Gr. Batthyány Tivadar: Engedje meg a t. ház, hogy rátérjek még egy argumentumra, melylyel utalnak a parlamenti reform egyoldalú keresztülvitelének szükségére, és a mely ezek szerint az a felháborodás, a melylyel féltik a parlamentet a művelt külföld kritikájától. Itt eszembe jut, hogy én 1878-ban jelen voltam az Egyesült-Államok képviselőházának egy gyűlésén, és láttam, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy egy egyszerű közbeszólásra a szónokló képviselő felfordította az asztalát, kiöntötte a tintát, nekiment a szembenülő képviselőtársának, és egy csomó irást ugy vágott eléje, (Mozgás a szélsobaloldalon.) hogy a parlament apró groomjai félóráig gyűjtötték, a mig összeszedték a szétröpült aktákat. (Mozgás. Halljuk! a szélsobaloldalon.) Voltam néhányszor a római olasz parlament ülésein, jelen voltam, ha jól emlékszem, Cairoli bukásán, és mondhatom, azok a jelenetek, melyek itt lefolynak, igazán bárányszelidségűek amazokhoz képest. (Zaj a jobboldalon.)
