Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

51 ő. országos ülés 1904- november ll-én, pénteken. 121 Gr. Bethlen Balázs: Buzdítás akar ez lenni? (Felkiáltások a jobboldalon: Kevesli!) Gr. Batthyány Tivadar: A mi pedig a műveltség központjának, Parisnak példáját illeti, arról én nem beszélek. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a magyar parlament mai napig megtartotta méltóságát, és pedig ugy, hogy még csak fel sem tehetjük, hogy oly jelenetek történhetnének itt, mint a minó'k ott történtek; bizom a magyarok Istenében, hogy továbbra is igy lesz. Van még egy körülmény, a melyre fel kell hivnom a t. ház figyelmét akkor, a mikor kénytelen vagyok a házszabályok revíziójának keresztülvitelétől óva inteni a t. házat és a t. kor mányt. (Halljuk! Halljuk!) Ugy egyes szavakban utaltak már t. képviselőtársaim arra, bogy tekintettel azon viszonyra, a melyben Ausztriával állunk, igen veszedelmes lenne a parlament ellenálló képességét egyoldalulag megcsonkítani vagy megerőtleniteni. Én emlékeztetek régi időkre, azon időkre, a midőn Ausztriában pl. gróf Taafe volt a miniszterelnök, a kinek soha kompakt többsége nem volt, a ki minden egyes törvényjavaslat miatt kénytelen volt paktálni egyes pártokkal, hogy magának többséget biztosítson. Ugyanakkor itt Tisza Kálmán volt a miniszterelnök, a kinek egy kompakt, tömör többség állott a parlamentben rendelkezésére, a ki azt, a mit egyszer felfelé vállalt, ha csak igen nagy baj nem volt, mint pl. a véderő-kérdés, határozottan keresztül is tudta vinni, még pedig könnyen. Mi volt ennek a következménye? Az, hogy valahányszor a közös ügyek kerültek szóba, valahányszor Ausztriát és Magyarországot közösen érdeklő kérdések tárgyaltattak a miniszteri bizottságokban, miniszteri tanácskozásokban, akkor — és azok, a kik a kormányoknak akkori tárgyalásairól tudnak, nem fognak engem megczáfolni, hogy igy van — igen gyakran megtörtént, hogy Tisza Kálmánhoz azzal a kéréssel fordultak, hogy exellencziádnak igaza van, ebben és ebben a kérdésben Magyarországnak joga lenne még erre, vagy amarra, de hát Ausztriában nem ugy van, mint Magyarországon, gróf Taafe nem tudja ezt a dolgot keresztülvinni, ba Ausztriának nagyobb engedményeket nem adnak, Tisza Kálmán ő exellencziája pedig az ő kompakt majoritásával mindent keresztül tud vinni, felkéretik tehát Tisza Kálmán miniszterelnök ur magasabb állami rezonból, magasabb kiegyezési érdekekből, hogy engedjen, hozzon a közösségnek, hozzon az összességnek ujabb áldozatot. Ezek tények. Tudnék konkrét példát is elmondani, a hol Magyarország sok százezer forinttal károsodott, daczára annak, hogy a jog a magyarok mellett volt, de tisztán és kizárólag ezen viszonynál fogva, hogy Ausztriában nehezen tudta keresztülvinni a kormány a parlaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. mentben a javaslatot, ideát pedig tudták, hogy nagyon könnyen lehet azt keresztülvinni. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Méltóztassanak arra gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Ausztriában egy parlament van, a mely évek során át obstruál, a mely, hogy egy-egy törvényjavaslatot keresztül tudjanak vinni, a konczessziók egész sorozatát követeli magának, a hol tehát ez az osztrák kormány mindig verheti a mellét, hogy: kérem, én olyan nehézségekkel küzdök, a melyekkel szemben te magyar kormány, légy tekintettel, légy előzékeny; a másik oldalon meg ott fog állni a magyar kormány egy olyan parlamenttel, a hol a többséggel szemben az ellenzék abszolúte nem akadályozhatja meg, hogy a kormány keresztülvigye azt, a mit akar. Milyen inferioritásba jövünk mi, milyen iszonyúan meg fogja nehezíteni a parlamenti helyzet a kormány eljárását abban az irányban, hogy a magyar érdekeket a legjobb akarattal, legjobb szándékkal megvédeni tudja. Nem lesz a magyar kormány mögött az az argumentum, a melyre az osztrák kormány támaszkodik, hiszen nézzék meg, olvasta-e valaki egy magyar lapban azt, hogy az osztrákok vessék végét az ottani parlamenti helyzetnek és valamely nyaktilót hozzanak be, a mely az ottani parlamenti állapotokat szanálja? Mi ezzel nem törődünk, de viszont Ausztriában hogy áll a dolog ? Egész Ausztria szeme rajtunk függ, az osztrák kormányé épen ugy, mint az osztrák parlamenti pártoké és az osztrák közvélemény azt lesi, hogy mit csinál gr. Tisza István. De ők természetesen elsősorban saját érdekeikkel törődnek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez igy van, t. képviselőtársaim, bármit mondjanak is! Legyenek önök elhatározva, hogy megvédik az ország érdekeit, legyen erre elhatározva a kormány : a mi kormányunk mindig inferioritásban lesz az osztrák kormánynyal szemben. Ezt a multak tapasztalatai sajnosán bizonyítják és ezt megczáfolni nem lehet. (Ugy van! balfelöl,) Felszólalásom végéhez értem, t. képviselőház (Halljuk.

1 Halljuk!) és igy összegezem azt, a mit én és t. barátaim kívánunk: egyrészt a parlamenti reformot oly mértékben, mely meszsze hátul marad az összes többi államok mögött. Sokkal kevesebbet kívánunk, mint a mennyi bárminő más országban már régtől fogva megvan. Ezzel szemben pedig hajlandók vagyunk, arányban a nyújtandó szabadelvű konczessziókkal, a házszabályok módosítására. Lehetséges-e az, t. ház, hogy ilyen propoziczióval szemben tiszta negáczióval találkozzunk, hogy ilyen állásponttal belevigyék az országot olyan állapotokba, a melyeknek az elejét látjuk, de a végét nem? Én ezt egyszerűen lehetetlennek tartom, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ez az út, a melyre a 16