Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-513
513. országos ülés 190h november 11-én, pénteken. gyakorlati szempontból nézem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Nagyon csekély az érdeklődés ; kérem becsengetni azokat a nép bizalmából megválasztott képviselő' urakat! Elnök: Kérem a képviselő' urat, ne méltóztassék az elnök jogkörébe avatkozni. Különben is a házszabályokban megkívánt számban vannak jelen a képviselő urak, tehát a képviselő urnak nincs joga ezen kérdés felvetéséhez. (Mozgás és ellenmondások bal felöl.) Csendet kérek! Én nem kényszerithetek senkit a jelenlétre, én a tanácskozás rendjére ügyelek, de nem feladatom, hogy egyes képviselőket becsengessek. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Hellebronth Géza: Ne haragudjék olyan nagyon! Kubik Béla: A ki haragszik, annak nincsen igaza! Gr. Batthyány Tivadar: Ugyan kérem, micsoda fenyegetés rejlik ebben? (Zaj. Halljuk!) Hiszen az ellenzékre nézve kedvezőbb idő a ház feloszlatására, mint épen a mostani, el sem képzelhető. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Azt mondja Nagy Ferencz t, képviselőtársam, hogy a házszabályrevizióval. Ugyebár ezt méltóztatott mondani, hogy ezt viszszük a választók elé? R/Solnár Jenő: Az szép programm ! Nagy Ferencz: Nem azt mondtam! Gr. Batthyány Tivadar: Akkor méltóztassék leszokiii a közbeszólásról, vagy tessék ugy közbe szólni, hogy az ember megértse, mert különben ugy jár t. képviselőtársam is, mint Belitska Béni képviselő ur, hogy svalamit beleteszek« a szájába. (Derültség balfelöl.) Természetes, t. ház, hogy bele fogjuk vinni a házszabályok kérdését is a választási küzdelembe és ha azt hiszik a t. képviselő urak, hogy azok a választók — a mit szintén officziózusan és félofficziózusan lanszirozott hirekből olvasunk és hallunk — borzasztóan fel vannak zúdulva azért, mert az ellenzék itt a házszabályreviziót nem akarja könnyen átereszteni, ezzel szemben én épen az ellenkezőt tapasztalom. (Ugy van! a baloldalon.) Saját választókerületemben az ugrai levél megjelenése után egy pár nappal a következő eset történt velem. Egy községbe érkeztem, a melyben német ajkú jómódú polgárok laknak. Összejött körülbelől 40—50 választó és egy öreg választóm ekkor azt mondta nekem: — bocsánatot kérek, ha németül idézem — (Halljuk ! Halljuk ') »Herr Gráf, Sie werden es doch nicht erlauben, dass man Ihnen einen Maulkorb anhängt«. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gróf ur csak nem fogja megengedni, hogy önöknek száj kosarat rakjanak fel? Én kérdeztem (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) azt a polgártársamat, hogy tulajdonképen mit ért ez alatt! Azt mondja: Kérem, ha önöknek a házszabályrevíziót akarják a nyakukba varrni, ha önöknek meg akarják nehezíteni a szólásszabadságot, ha önöket onnan ki akarják dobálni — azt mondta nekem az a választó az összes többi választó zajos éljenzése és helyeslése között — és ha önök ezt megengedik, ha önök a maguk jogaikból még továbbra is engednek, ha lehetetlen lesz, hogy önök legalább a mi bajainkat szabadon, nyíltan, néha-néha egy kicsit erősebben is kifejezzék a házban, mi lesz velünk, akkor nem lesz elég hajó arra. hogy a kivándorlókat kivigye! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen természetes, hogy a választások alkalmával a képviselőjelöltek is reflektálni fognak a legutóbbi multak eseményeire és beleviszik azon kérdéseket a nagy néptömegek közé, a melyek a legközelebbi politikai feladatokat képezik. Azt hiszem, ha majd beleviszik az uj választásokba a czivillista felemelésének kérdését, az ujonczlétszám felemelésének kérdését, a 450 milliód katonai hitelt és ha beleviszik azt, hogy ma tulajdonképen már deficzittel záródik a költségvetésünk és konstatálják azt, hogy egyrészt a katonai terhekre adunk mindent és ezáltal a másik oldalon a közgazdasági, a szocziális czélokra költségvetésünkben alig találunk valamit, hogy ne mondjam semmit sem, akkor beigazoltam azt, hogy ha választásokkal fenyegetni lehetne, ugy inkább innen oda, mint onnan ide volna az helyén. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Csakhogy nem beszélnek őszintén a választókkal! Gr. Batthyány Tivadar: Közbevetőleg legyen szabad utalnom a miniszterelnök urnak gr. Apponyi Albert beszédére adott válaszában tett egy megjegyzésére, a mely, mint a kormánypárti sajtóból látom, a miniszterelnök ur legnagyobb slágere volt. A miniszterelnök ur t. i. szemére vetette gr. Apponyi Albertnek, hogy ő kifogásolja azt, hogy a miniszterelnök jön ide a házszabályrevizió kérdésével mint a kormány feje, holott az a ház belső ügye és nern a kormány inicziativájára volna megindítandó. És akkor azt mondotta, hogy gr. Apponyi Albert sokkal nagyobb kö'retkezetlenséget követett el és az ellenzék is akkor, a mikor nemcsak a miniszterelnökkel, hanem Széll Kálmánnal mint homo regius-szal is tárgyalt. Igen tetszetős a dolog igy és zajos helyeslés is követte ezt a kijelentést jobbról. Csakhogy egy igen nagy hiba van itt és ezt akartam csak igen röviden felemlíteni, hogy a mig a miniszterelnök qua miniszterelnök teszi meg itt ezt az indítványt, addig pár évvel ezelőtt a Bánffy-kormány utolsó perczeiben történt tárgyalások pártközi konferencziák voltak, a melyeket a miniszterelnök ur annyira perhorreszkált, hogy akkor a pártközi konferencziákban nem
