Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

118 513. országos ülés 19üU november íl-én, pénteken. Mielőtt áttérnék beszédem második tárgyára, még csak egyre vagyok bátor felhívni •a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nekem feltűnt az, hogy a mikor a t. Kossuthpárt és a kormány között azok a pourparlerk folytak, a miniszterelnök nr a községenkinti, vagy — a mint ő mondta — a körjegyzőségenkinti választásba aránylag könynyen ment bele, mig a választói jog kiterjesztése tekintetében nagyobb aggályai voltak, nagyobb ellenállást fejtett ki. Hát, t. ház, vigyázzunk ezzel a községenkinti választással. Igaz, hogy megtakarítjuk a jelölteknek az u. n, alkotmányos költségek tetemes részét, mint pl. a fuvarköltségeket és a választási központban az ellátási költségeket, s ez már mindenesetre egy tetemes lépés abban az irányban, hogy a választások terén a plutokratikus jelleg háttérbe szoruljon, s igy a pénz hiánya a jelöltnek képviselővé való választhatása elé kevesebb nehézséget gördítsen. Van azonban ennek a községenkinti, vagy körjegyzőségenkinti választásnak egy momentuma, a melyet, ha nem orvosolnak, az egész községenkinti választás tarthatatlan, és ez az, hogy a hatóságnak, nevezetesen pedig az ottani jegyzőknek befolyását és ellenőrzését ott a választási urnánál meghiúsítsuk. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőoldalon.) Mert, t. ház, ha akkor, midőn a községben a választók leszavaznak, ott állhat az a jegyző az urnánál és ellenőrzi a szavazatokat, sőt például erőszakos módon, fenyegetés, terrorizálás által a szavazókat befolyásolhatja, no hát akkor a képviselőválasztás lefolyása a kormányhatóságoktól még nagyobb mértékben fog függni, mint ma. (Ugy van! Ugy van! a hál- és a szélső-baloldalon.) Én tehát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ha már a jegyző urakat, a kik között különben, például az én kerületemben, igen-igen sok pártatlan eljárású férfiú is van, használják fel a választásoknál, — aminthogy ezen Írástudó emberekre ott tényleg szükség is van — ne a saját községükben, hanem más községben alkalmazzák őket. (Élénk helyeslés a balés a szélsöhaloldálon.) Ekkor nem lesz az urnánál az az ember, a ki újévtől-újévig mindig a községbeli lakosok nyakán tartja a kezét, akkor a választások sokkal szabadabbak, sokkal tisztábbak lesznek, a választók sokkal könnyebben és függetlenebbül fognak szavazni elhatározásuk szerint. Én nemcsak igy elméletben beszélek. Volt alkalmam ilyen dolgokat hallani és tapasztalni is. Nem régiben a fiumei községi választásoknál, de azelőtt is más helyeken. Bizonyára látták t. képviselőtársaim, midőn választáskor mennek bizonyos uri ruhás választók agy idősebb pápaszemes, szürkés, őszbeborult úrral az élükön, a mikor mennek az adóhivatal, a pénzügyigazgatóság vagy a távirdaigazgatóság tagjai szavazni. Emlékezetemben van még egy eset a saját praxisomból. Az egykori földmivelési- ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban mint tengerészeti osztályvezető voltam alkalmazva. A választás előtt bejött az elnöki tanácsos. Méltóztatnak tudni, hogy a hivatalnokra nézve ki az az elnöki tanácsos? Az az ur, a ki az előléptetéseket, kinevezéseket, újévi prémiumokat, szabadságokat stb. intézi. Bejön hát az az elnöki tanácsos ur és közli a hivatalokban, hogy másnap választás van és hogy mehetnek az urak választani. Egyben közli az illetőkkel, hogy a kormány jelöltje N. N. Hát én bevallom bűnömet, választó voltam egyszer a Belvárosban mint fiatal tisztviselő. Az én kedves barátom, báró Kaas Ivor volt az ellenzék jelöltje és Steiger Gyula az ellenjelölt. Isten látja lelkemet, nem mertem Kaas Ivorra szavazni, pedig akartam. Nem mertem az emiitett douce violance-nál fogva. Ezzel szemben és az ilyen jelenségekkel szemben igazolt, hogy a mikor parlamenti reformról beszélünk, szóba hozzuk ezeket a kicsinységeknek látszó, de igen nagyfontosságú kérdéseket. (Élénk helyeslés a haloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet ,kérek, t. ház ! Gr. Batthyány Tivadar: Áttérek már most beszédemnek második, a házszabályok módosítására vonatkozó részére. Előrebocsátom, hogy már január hóban ezen padokról volt bátorságom annak szükségére utalni, hogy tekintettel arra, hogy itt az obstrukczió folyt, a házszabályoknak bizonyos módosításon keresztül kell menni ök. De akkor is utaltam és most is utalok arra, hogy ha az egyensúlyt a többség és a kisebbség jogai közt meg akarjuk őrizni, ha biztositani akarjuk a nép akaratának érvényesülését, akkor nem szabad a házszabályokhoz hozzányúlni addig, a,mig a parlamenti reform keresztülvive nincs. At kell menni a választői törvény reformjának, a curiai bíráskodásról szóló törvény reformjának ezen a házon és a főrendiházon és csak akkor lehet a házszabályok revíziójára áttérni és azon arányban, a mint ezen törvényjavaslatok a törvényhozás két háza által elfogadtattak, lehet a házszabályok szigorításához hozzányúlni. Ez az álláspontom, s ennélfogva igen természetes, hogy a miniszterelnök urnak azon indítványát, a mely a házszabályok egyoldalú szigorítását czélozza, a priori el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Mielőtt ezen kérdésbe egy kissé belemélyednék, engedje meg a t. ház, hogy két momentumra, a melyek ezen kérdés felvetése óta gyakrabban szóba hozattak, itt röviden reflektáljak- (Halljuk! Halljuk!) A kormányt támogató lapokban ugyanis állítólagos folyosói beszélgetések stb. alapján folytonosan az a fenyegetőzés olvasható, hogy »viseljétek magatokat jól, mert különben feloszlatjuk a képviselőházat !« (Derültség és zaj a hal- és a szélsöhaloldálon. Felkiáltások halfelöl: Tessék!) Én mindent mindig gyakorlati és nemcsak elméleti szempontból szeretek vizsgálni. Ezt a kérdést is