Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

110 5í3. országos ülés 1904 november 11-én, pénteken. nek minden melléktekintet nélküli kifejtésére alkalmat ád, (Éljenzés balfelöl) akkor engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy ellenzéki szereplésemet is kizárólag a magam felfogása és meggyőződése szerint érvényesítsem. Mert annyit megmondhatok, hogy azon hamis szituácziók egész sorozatának, a melyben voltam, oka leginkább az volt, hogy a túlságig rendeltem alá saját felfogásomat mások felfogásának. (Taps balfelöl,) Ebbe a hibába semmiféle tényezővel szemben nem fogok többé esni, se jobbról, se balról. Az én törekvésem az ellenzéken az volt attól a pillanattól kezdve, mikor ismét ellenzéki álláspontra léptem s az lesz ezentúl is: hogy az ellenzékben álljon elő az a rekonstrukczió, a melyre, mint minden tényezőnek ilyen viharos idők után, a magyar parlament ellenzékének is szüksége van, hogy az ellenzék adassék vissza az ő igaz parlamenti hivatásának, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a mely nem abból áll, hogy pülanatnyilng a maga akaratát érvényesítse, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem abban, hogy a közvéleményre irányitó, érlelő befolyást gyakoroljon. (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) De, t. ház, hogyha ezen törekvésem, mely — tudom — másoknak is törekvése, az ellenzéki pártokon nehezen tud túlsúlyra emelkedni, nehezen tud érvényesülni, annak oka az, s ezért a felelősség azt a politikát terheli, a mely mielőtt a kons/.olidácziónak ez a munkája az ellenzéken előre haladhatott volna, minden pillanatnyi ok és inczidens nélkül beledob a közéletbe egy üszköt, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) a melynek gyújtó hatását előre kiszámíthatta volna s erőszakol egy olyan kérdést, a mely kérdést kellő előzmények mellett simán és a parlamenti viszonyok megzavarása nélkül lehetett volna megoldani. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek a megjegyzéseim Hock János t. képviselőtársam felszólalására. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Hock János képviselő ur személyeskérdésben kért szót! Hock János: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót, a mennyiben tegnapi beszédemben két nyilatkozattal provokáltam egyrészt Polónyi Géza képviselőtársamat, másrészt gr. Apponyi Albertet. Szerencsés ötletnek tartom részemről, hogy e beszéd kapcsán ilyen fontos nyilatkozatok tétettek, a melyek egyrészt a politikai szituácziót is megvilágítják, másrészt pedig még tisztább bepillantást engednek a most folyó l^olitikai harcznak indokaiba és előzményeibe. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) Kétségtelen, hogy azon rektifikácziók, a melyek itt történtek, a mennyiben egyes tényekre vonatkoznak, annyiban képezhetik közöttünk talán még vita tárgyát, de a jóhiszeműséget mindkét oldalról érintetlenül hagyom. Én emiitettem, hogy bizonyos előzetes megállapodások történtek, a melyekben a miniszterelnök ur ígéretet tett egy bizonyos ellenszolgálat fejében s ezt paktumnak neveztem el. Miután a paktum fogalma tényleg egy gyanúsítás kapcsán ment át a közönségbe, ezt a fogalmat tisztázni ^ akarom a gyanú minden látszata alól. Én a paktum alatt nem értettem mást, mint bizonyos előzetes megállapodást és megegyezést, a mely természetesen eme pártnak megbízottai és a miniszterelnök ur, mint a kormány reprezentánsa között végbement. Én igenis azt állítottam, hogy az obstrukczió letörésére történt volna részéről egy közeledés és békeajánlat. Erre azt mondotta Polónyi Géza képviselőtársam: mi az obstrukcziót letörni nem akartuk, mert abba bele sem mentünk. Igazsága van, mert ők aktiv részt a nemzeti mozgalom letörésében nem vállaltak s ebbe bele sem mentek. De viszont ő maga is beismeri, hogy a párt a harcznak kivételes eszközökkel való folytatását abbanhagyta. Előttem a dolog tisztán áll: aktiv részt ők nem vettek az obstrukczió letörésében s a nemzeti küzdelem megbénításában, de bocsásson meg, mégis csak hozzájárultak a küzdelem erejének gyengítéséhez azáltal, hogy azon kiváló nagy tehetségek, mint épen ő, s az a szónoki erő, a mely itt a nemzeti eszmények szolgálatában mindenkor rendelkezésére áll a pártnak, a megállapodás után többé az ellenzéknek itt segítségére nem jöttek. Polónyi Géza: De igen! Csak rendkívüli eszközökkel nem! Hock János: Ha megengedi t. képviselőtársam, (Zaj. Elnök csenget.) ezt a dolgot többé nem érintem, csupán annyit akarok (Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) kiemelni, hogy minő előzetes ígéretek előzték meg a megállapodásokat. Annyiban megegyezünk, hogy ezek a megállapodások tényleg megtörténtek; azt hiszem, a november 30-iki ülésen a ház szine előtt ezt a miniszterelnök ur nyíltan szankczionálta is, tehát ezzel a teljes politikai felelősséget elvállalta nemcsak személyes ígérete szerint, hanem mint kormányprogrammot elő is terjesztette a Kossuth Ferencz felszólalására adott válaszában. Előterjesztette a választási törvényre vonatkozó reformokat is. Kossuth Ferencz: Azt is, meg sok mást is. Hock János: De emiitette ugyanez alkalommal, hogy nyomban meg fogja indítani az előmunkálatokat — és nyomban megindította a házszabály revízióját. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért történik mindez? Akkor, a mikor már itt az ellenállás és a nemzeti mozgalom teljesen lecsendesedett és itt a parlamentben a rendes tárgyalások életbeléptek, sőt ők maguk is a kormánypárt részéről lanyhasággal vádolták az ellenzéket, mert a nagy harczban kimerülve, bizonyos apátia állott elő az ellenzék