Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

513. országos ülés 1904 november 11-én, pénteken. 111 sorában, maga a miniszterelnök ur a helyett., hogy emez emberi gyöngeséggel számot vetve csakugyan az ő nagy alkotásait egymásután hozta volna a ház elé és az országban meggyőzte volna a közönséget, hogy ő komoly reformokra, nemzetalkotó munkára törekszik, Aeolus barlangjából felszabadította a szenvedélyek tömlőit, hogy ez által ürügyet keressen egy erőszakos kormányzásra és Ígéretei alól való kibúvásra. (Élénk helyeslés és taps a bil- és a szélsőbaloldalon.) TJgy tekintem tehát, mint a parlamentbe beledobott üszköt az ő kísérletét, a melylyel el akarja odázni az ígéreteket, a melyeket a választási reformra tett, hogy így a parlamentáris reform minden igényeit előre letörje. Jól mondotta azt az én képviselőtársam, Polónyi Géza, hogy ha ezt a reformot most a legrövidebb idő alatt csakugyan életbeléptetni nem tudják, a jövő évben már ez a reform nem szolgálhat alapul egy következő évi választásra . . . Polónyi Géza: Egészen világos. Hock János: Ennélfogva a miniszterelnök urnak szüksége lett volna most ezt a reformot életbeléptetni (TJgy van! TJgy van t a szélsőbaloldalon.) a költségvetés tárgyalása előtt, a véderő tárgyalása előtt, a horvát provizórium tárgyalása előtt és ha ez a reform megfelelő, vagyis a nemzeti igények szempontjából kielégítő az ellenzékre nézve, itt egy egyhangú ünnepélyes elfogadtatással találkozott volna mindenesetre. De miután érzi a miniszterelnök ur, hogy ő az ígéretéhez kötött igényeket kielégíteni nem tudja abban a javaslatban és nem is akarja, (TJgy van! TJgy van! a bal- és a széísöbaloldalon.) tehát idedob egy másik javaslatot, a mely a szenvedélyek felketésével az ő obstrukczióellenes eljárását igazolja és ekként kezébe adja az erőszak eszközeit és fegyverét, hogy a nemzet előtt legyen mire hivatkozni, a mely szerint »mi igéretünket a jelen alkalommal meg nem tarthatjuk.« (Zajos helyeslés balról.) Tovább megyek. Ne feledje el a t. miniszterelnök ur, hogy ez év végéig a horvát provizórium mellett neki költségvetésének vagy indemnitásának kell lennie; ne feledje továbbá, hogy meg kell lennie az ujonczozási törvénynek, a német szerződésnek! Egy ilyen vita provokálásával mit akar mást, mint ex-lexet, törvényenkivüli erőszakos kormányzást ? (TJgy van! TJgy van! a széísöbaloldalon.) Csúszunk tehát végig a lejtőn, a mely nemcsak egyes jogfeladásokat eredményez, hanem az egész magyar parlamentáris kormányzat önállóságát, a mi szabadságunk koníiskálását akarja elérni, hogy azután a miniszterelnök ur az ő többségével alkotmányellenesen uralkodhassak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezért kell az országot óva inteni, hogy ne csúszszunk tovább itt a lejtőn, a melyre a miniszterelnök ur erőszakos politikájával vitte a nemzetet. És bocsásson meg gr. Apponyi Albert, teljes jóindulattal, iránta való ragaszkodással és az ő tehetsége iránt való nagy tisztelettel most is abban a nézetben vagyok, hogy az ő kilépési időpontjának megválasztása rá nézve egy elkésett időpont volt, mert ha ő az ő feddhetetlen nimbuszával az elnöki székről leszáll és ideáll a nemzeti mozgalom élére, akkor, a mikor egy vezért kívánt a nemzet, ugy ez a mozgalom nem törik le, hanem letörnek azok, a kik alkuba bocsátkoztak a nemzeti eszmék rovására ott fenn a hatalomért. (Zajos helyeslés a bal- és a széísöbaloldalon.) Akkor hiába kínálta volna fel gr. Tisza István az ő szolgálatkészséget felfelé, nem akadt volna az ország erkölcsi nyomásának kényszere alatt egyetlen ember sem, a ki a hazaárulás nyílt munkájára vállalkozott volna. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis, a nemzeti jogoknak alkuba bocsátására — bármi czólért is — nincs más terminológia, mint ez a szó: hazaárulás i (Mozgás a jobboldalon. Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. Horváth Gyula: Ha százszor rendreutasítja is, akkor is igaza van! (Zaj.) Elnök: Horváth G-yula képviselő urat rendreutasítom. Olay Lajos: Igaza van! Százszor is igaza van! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Olay képviselő urat is rendreutasítom. (Zaj a széísöbaloldalon.) Hock János: Végül engedje meg a t. ház, hogy gróf Apponyi Albert nyilatkozatára tegyek egy-két reflexiót. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igaza van gróf Apponyi Albertnek, hogy ő kivül állott azon mozgalmon, a melyet a volt nemzeti párt tagjai Széll Kálmán bukása után megindítottak, és a mely nem formális értekezlet jellegével bírt. hanem pusztán barátságos eszmecsere volt. A politikai szolidaritás hozott össze bennünket ós az a bizalom, hogy barátokkal, együttgondolkodó elvtársakkal tárgyalunk. Apponyi Albert grófot bele se vontuk volna a dologba, mert hiszen az ő ideális korrekt jelleme ott az elnöki széken az elnöki kötelességeket eszményi szempontból fogta fel és tudtuk róla, hogy sem az obstrukczionális törekvéseket, sem a másik oldalról jelentkező törvénytelenségeket ezen törekvéseknek elnyomásában ő nem támogatja. Mindezek felett állott s a ház minden oldalán a legnagyobb bizalommal és szeretettel viseltettek személye iránt. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a széísöbaloldalon.) Igaza van abban, hogy nem vett részt ezen tanácskozásokban, de nem vett részt a hatalomnak előzetes megbeszéléseiben sem és nem adta oda magát semmiféle kormánynak, hogy őt ott az elnöki széken szempillantásokkal és fejbólintgatásokkal dirigálják. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a széísöbaloldalon.) Magas eszményi szempontból fogta fel hivatását, s nem is rágalmazhatták meg azzal, hogy az obstruk-