Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

513. országos ülés 190í november li-én, pénteken. 109 Olay Lajos: Becsapott! Polónyi Géza: És most tudják önök, hogy mi a különbség a Széll féle és a Tisza Istvánféle paktum között. Az egyiket megszegték, ép ugy, mint a másikat, akár nevezzük azt paktumnak, akár nem. Ott volt az 1899 : XXX. törvényczikk, jegyzőkönyvekkel, fejedelmi Ígérettel, törvénynyel volt biztositva, és mégis megszegték. És itt van, t. képviselőház, most a miniszterelnök urnak a ház szine előtt tett ünnepélyes Ígérete, — igaz, hogy ezt nem nevezik paktumnak — de itt van, és az ellenzék újból ott áll, hogy hiába bizott, és a függetlenségi párt, habár azt hiszem, jóhiszeműleg cselekedett, de nem cselekedett helyesen, mikor bizott ezekben az Ígéretekben. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hock János t. képviselőtársam beszédének egy részlete szükségessé teszi, hogy személyes kérdésben néhány perezre igénybe vegyem & t. háznak a türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Én természetesen tegnap akartam ezt megtenni, nyomban a t. képviselő ur beszédének elhangzása után, hanem az ismert körülmények, melyek közbejöttek, engem ebben meggátoltak. Legyenek szívesek tehát megengedni, hogy most néhány perezre a ház türelmét igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Hock János t. képviselőtársam t. i., a miután beszéde első részében az én érdemeimet messze túlhaladó elismerésben részesített, beszédének második részében élt az én politikai működésem legközelebbi múltjával szemben a kritika jogával és azt mondja, hogy (olvassa): »A küzdelemben én is egyetértek gróf Apponyi Alberttel, de a küzdelem mértékében már eltérnek a mi felfogásaink. Az önvédelmi harezban minden fegyver jogosult«, itt tehát konstatál egy véleményeltérést a küzdelem mértékére nézve és azután ezeket mondja (olvassa): »Midőn ezt teszem, egészen nyíltan és őszintén, ép ugy, a hogy előbb Apponyinak érdemeit kiemeltem, kénytelen vagyok megemlíteni azt is, hogy a mai politikai helyzet kialakulásáért én őt teljesen nem oldhatom fel a felelősség alul«, és ezt t. képviselőtársam beszéde ezen részének további folyamán akkép domborítja ki, hogy a Tisza-kormánynak létrejövetelét megakadályozhattam volna, erre alkalom lett volna, ha megteszem azt, a mit szerinte tennem kellett volna. Ennek az ő álláspontjának a megokolására azután a t. képviselő ur előadja a Tisza István kormányrajutását megelőző mozgalmaknak historikumát, a melyben nagy szerepet játszottak azok a találkozások, a melyek Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak lakásán, nagyobbrészt volt nemzeti párti, akkor szabadelvűpárti képviselők részéről történtek. Itt mindenekelőtt egy negativ ténykörülményt kell kiemelnem, mert a t. képviselő ur ugyan nem mondta, nem is akarta mondani, hogy én azokban az összejövetelekben résztvettem, de a dolognak ilyetén való előadásából az a benyomás keletkezhetik a közönség előtt, mintha én azokban az összejövetelekben résztvettem volna. Ez semmiképen sem derogálna nekem személyesen, de abban az időben én a képviselőház elnöke voltam és ezen állásomból folyólag nem lett volna részemről ildomos, nem lett volna megengedhető, hogy bárminő pártpolitikai czélu összejövetelben résztvegyek, bárminő csoport politikai magatartása irányítására és megállapítására vonatkozó tanácskozások részese legyek. A mint mindazok a t. képviselőtársaim, a kik azokban a tanácskozásokban résztvettek, megerősíthetik, én azok ogyikében sem vettem részt, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) nemcsak formailag nem, de még előzetes tudomásom sem volt azon tényről, hogy ilyen tanácskozás tartatik és — hogy így fejezzem ki magamat — a kulisszák mögött sem gyakoroltam semminemű irányító befolyást a tanácskozások menetére, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Szoros kötelességem volt, ismétlem, igy eljárni, mert abban az időben a ház elnöke voltam és ezen állásom követelményeinek megfelelve, még magántársalgásban is iparkodtam politikai nézetek nyilvánításától, a politikai irányitásnak bárminő cselekményétől rigorózusan tartózkodni. (Helyeslés balfelöl.) Ezt megjegyeznem, nyilvánvalóvá tennem erkölcsi kötelességem volt nemcsak magam iránt, de az elnöki széknek tekintélye iránt is, a melyet azon időben én voltam szerencsés betölteni. A mi már most azt illeti, a mi tisztán személyes ügyem, hogy t. i. t. képviselőtársam nekem is felelősséget tulajdonit a dolgok olyan alakulásában, a melyet én sem tekintek kedvezőnek, ép ugy, mint ő, én a kérdésnek ezzel az oldalával ma, ebben a pillanatban és ennek az inczidensnek alkalmával nem számolhatok le. Elismerek annyit, hogy én igenis az utolsó évek során hosszú időn át hamis szituáczióban voltam és hogy nem találtam meg a kellő időpontot, hogy abból kibontakozzam. Hogy minő indokok vittek engem ilyen hamis politikai helyzetbe és minő indokok tartóztattak attól, hogy kellő időben, — és én ezt a kellő időpontot még antedatálom a t. képviselő ur által megjelölt időponttal szemben — hogy abból a hamis szituáczióból korábban kibontakozzam, azt én ma a t, ház szine előtt nem fejtegethetem, mert ennek a vitának kerete arra alkalmat nem ad. Hiszem, hogy eljárásomnak jóhiszeműségét sem a t. képviselő ur, sem senki más nem vonja kétségbe. (Éljenzés és taps balfelöl.) De ha már ma olyan politikai helyzetbe tértem vissza, a mely, hogy eredményes működést biztosit-e nekem vagy nem, nem tudom, de a mely az én lelkületemnek és meggyőződésem-