Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

513. országos ülés 190Í november ll-én, pénteken. 107 tattunk beszélgetéseket, hogy saját pártunk miheztartása miként irányittassék. Már most, t. ház, feltétlenül igaz és helyes, hogy sem most, sem soha máskor senkivel semmiféle titkos megállapodás nem létesült. Kossuth Ferencz: Igaz! Ugy van! Polónyi Géza: Ezt a megkülönböztetést nem c;ak a mostani esetre vonatkoztatom, hanem az annyiszor perhorreskált paktum kérdésére is kiterjesztem, mert méltóztatnak emlékezni, hogy a Széll Kálmán idejében megkötött paktumnál is nyilvános tárgyalások folytak, jegyzőkönyv vétetett fel, azonkívül az valamennyi párt elé terjesztetett és annak eredménye törvényhozásilag is szankczionáltatott. Eredmény beszélgetések nélkül nem létesülhet, beszélgetések tehát folytak, a melyek eredményre is vezettek, de semmiféle titkos megállapodás közöttünk egy árva betűvel sem nem c/éloztattatott, sem létre nem jött. Teljesen helyes a miniszterelnök urnak azon álláspontja, hogy ő csupán annyira és semmivel többre nincs kötelezve, mint a mennyit a háíban nyíltan bejelentett. Kossuth Ferencz: Ugy van! Polónyi Géza: Én igen szívesen szolgálok felvilágosítással bármikor akár Hock János, akár más t. képviselőtársamnak, de ha a t. képviselő ur egy kis fáradságot vett volna magának, nem lett volna szüksége arra, hogy engem felszólítson és provokáljon, miután a ház nyilt üléséről felvett napló neki is ép ugy áll rendelkezésére, mint nekem. Ez a napló — november 30 áról felvéve — szószerint tartalmazza a miniszterelnök urnak a ház előtt a választási törvényre vonatkozólag tett nyilatkozatait. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeket felolvassam és akkor ez a kérdés teljesen tisztázva lesz. (Halljuk! Halljuk!) Annyival inkább szükséges ez, miután ismétlem, sohasem állítottam és sohasem állítanám, hogy a miniszterelnök urat bármivel több kötelezné, mint a mennyit a ház színe előtt elmondott. De az azután kötelezi. Ezért tartózkodnom is kell attól, hogy az ezen eredményt megelőző tárgyalásokat, szóbeli értesítéseket reprodukáljam. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy ez az eredmény csak hosszú vajúdás után jött létre, mert az említett nyilatkozatnak különösen a választói jog kiterjesztésére vonatkozó része tekintetében a miniszterelnök ur csak nehezen és hosszabb tárgyalások után volt perszvadeálható. Ismétlem, leghelyesebb lesz erre nézve magát a nyilatkozatot felolvasni (olvassa): »Ezek után a választói jog kérdésére térek át.« Megjegyzem, hogy ez Kossuth Ferencz; t. képviselőtársamnak, mint pártvezérnek és elnöknek e házban tett nyilatkozatára adott válasz volt. Nem szeretném, ha a paktum szó értelme tekintetében félreértések merülnének fel. Ez alatt sohasem értettünk mást, mint egy meghatározott megegyezést. Itt is meg volt az előzetes megegyezés az iránt, hogy Kossuth Ferencz a párt nevében meg fogja tenni a ház színe előtt azon előterjesztését, a melyre gróf Tisza István miniszterelnök a ház színe előtt megadja a választ. Ha a válasz minket kielégít, annak folytán fogjuk magatartásunkat igy vagy amúgy irányítani; ha nem elégít ki, annak megfelelően fogunk eljárni. Már most a nyilatkozat szószerint a következő (olvassa): »Ezek után a választói jog kérdésére térek át. Mindenekelőtt kijelenthetem, hogy t. barátomnak premisszáival és elvi kiindulási pontjával teljesen egyetértek.* Az első dolog tehát, hogy az elvek és premisszák tekintetében konstatálta a miniszterelnök ur, hogy Kossuth Ferencz t. barátomnak e tekintetben való előterjesztésével teljesen egyetért. (Olvassa): ^Felemlítette t. barátom azt, hogy a választói jog az utolsó félszázad alatt mindenütt széles e világon Magyarország kivételével kiterjesztetett s hogy az emberiség haladásának iránya a választói jog kiterjedése felé halad. Ezt én mindenben aláírom s hozzáteszem azt is, hogy minden liberális politika végczélját nem képezheti egyéb, mint elérése azon állapotnak, hogy a nemzet egyeteme lehetőleg ruháztassák fel politikai jogokkal. Krasznay Ferencz: Itt kezdődik a demokratikus kormányzás! Nessi Pál: Ezt a hangot megértjük! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a liberális politika végczélja, a mely felé törekednie kell következetesen, öntudatosan . . . Hock János: És intézményesen!« A t. képviselő ur tehát jelen is volt, a midőn a miniszterelnök ur ezen nyilatkozatokat tette, sőt közbe is szólt. (Tovább olvassa): »Gr. Tisza István miniszterelnök : . . . elsősorban az által, hogy a népnek mind szélesebb és szélesebb rétegeit tegyük alkalmassá a politikai jogok gyakorlására, de egyúttal ... B. Kaas Ivor: Jogot a népnek most! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . de egyúttal kellő óvatossággal is, mert egy ugrás a sötétbe minden ilyen kérdésben megboszulhatja magát mindenütt a világon, de különösen Magyarországon, a hol — felesleges volna .bővebben fejtegetnem, hogy minő fontos létérdekei a nemzetnek és kívánalmai a nemzeti politikának fűződnek ahhoz, hogy a magyar társadalom intelligens elemeinek szupremácziája koczkára ne tétessék. Ez a kijelentés, t. képviselőház, korántsem jelenti azt, hogy a kormány elzárkóznék a választói jog kiterjesztése elől. Ellenkezőleg, bátran azt állithatnám, hogy a kormány működési programmjába a választói jog kiterjesztése beletartozik. Bakonyi Samu: Az legyen az irány!« (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindjárt a végére érek, t. ház, és az a döntő dolog, a mi most következik. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): s>Gr. Tisza István miniszterelnök: Mert hiszen az a javaslat, a melyet a választási eljárás és a választói jog reformjára nézve a kormány nevében kilátásba helyezni szerencsém volt, természetszerűleg a választói jog kiterjesztését is fogja