Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

106 513. országos ülés lOOí november 11-én, pénteken. szerint a következőket mondotta (olvassa): »Mi is követeljük igenis, parlamentáris rendszerünk javítását; követeljük a czenzus rendezését; kö­veteljük a választói jog egyszerűsítését, kiter­jesztését, a szavazás módozatainak egyszerűsíté­sét, de ezek mind jogos követeléseink, kompro­misszum tárgyát semmiféle más téren nem ké­pezhetik. Hiszen a miniszterelnök urat szava kötelezi arra, hogy benyújtsa az ezekre vonat­kozó javaslatokat, a parlamentáris reform egyik feltételét, t. i. a választási törvény revízióját, és itt Polónyi Géza t. képviselőtársamat provo­kálom, hogy nem igaz-e, hogy akkor, a midőn az obstrukczió megtöréséről volt szó, és ő — ha jól emlékszem, Tóth János t. képviselő úrral és még valakivel együtt — a miniszterelnök úrral ebben az értelemben beszélgetett és vele bizonyos megállapodásra jutott, a miből nem is csinált titkot, azt mondta, hogy eme béke egy­úttal biztosítani fogja a nemzet szabad fejlődé­sére, erejének kifejlesztésére leginkább hasznos, leginkább szükséges választási törvény módosí­tását; hogy az a kölcsönös paktum és ígéret, a melyet a miniszterelnök ur akkor határozott határidőhöz is kötött, mert azt igérte, hogy még e cziklus alatt, a jövő választás előtt életbe fogja léptetni. Ezen igéret alapján tehát kötelessége Polónyi Géza t. képviselőtársamnak is felvilágo­sítani ezt a képviselőházat, hogy e vitás kérdés­ben közülünk kinek van igaza: nekem-e, a ki a miniszterelnök ur Ígéretére nézve szavára hivat­kozom, vagy neki, a ki ezen Ígéretet most semmibe sem veszi és megtagadja ?« Erre vonatkozólag a miniszterelnök ur nyilatkozatát is szükséges, hogy felolvassam. Szükséges, hogy konstatáljam azt, hogy minden kétséget kizárólag gróf Tisza István miniszter­elnök ur tegnap nem a miniszterelnök személyé­ben, hanem személyes kérdésben, mint kép­viselj nyilatkozott és pedig a következőképen (olvassa): »Hock János képviselő ur megemlé­kezett arról, hogy én a választási törvény tekin­tetéből minő Ígéreteket tettem. Miután nekem a házból az ülés vége előtt távoznom kell,« — tehát ez volt az oka felszólalásának — »nem vár­hatom be azokat a nyilatkozatokat, a melyek a tekintetben megtétetni fognak, s kénytelen vagyok személyes kérdésben már most a követ­kezőket kijelentenie Most, a közbeszólásokat kihagyva, a miniszterelnök ur a következőkép folytatta (olvassa): » Kijelentem, hogy mindahhoz, a mit a házban a választási törvényre vonatkozólag mondottam, mindazon kötelezettségekhez, melye­ket ezen nyilatkozataim tartalmaznak, feltét­lenül ragaszkodom ma is, tehát a képviselő ur­nak az a kijelentése, hogy én megtagadom Ígé­reteimet, ép oly igaz, mint egész beszéde. Csak még meg akarom mondani azt, a mit, gondo­lom, tavaly novemberben vagy deczemberben az itt szembenülő t. képviselőtársaim helyeslő hozzá­járulása mellett világosan kijelentettem, hogy én e ház egyes t. tagjaival magántéren, magán­helyen közügyekről ismételten beszéltem, erre mindig szívesen hajlandó is vagyok, mert azt tartom, hogy a gondolatok és eszmék tisztázása magánkörben sokszor elősegíti azt, hogy itt megértsük egymást, de soha senkivel szemben semmiféle titkos vagy nem titkos magán obii­góba bele nem mentem és bele nem fogok menni, és a ki azt állítja, hogy én csak egy jottával is túlmenőleg vállaltam volna bármi kérdésben obligót azokon kivül, melyeket a ház szine előtt elvállaltam, az tudatosan vagy jó­szeműleg, de valótlanságot állit.« Hát, t. képviselőház, ennél a pontnál első­sorban csak meg akarom állapítani azt, hogy ­mint méltóztatnak látni — a tegnapi ingerült­ségre mennyire nem volt ok, miután nyilvánvaló, hogy, eltekintve a házszabályokra való hivat­kozásom jogosultságától, a személyes kérdésben való felszólalás joga engem előbb illetett volna, és pedig egyszerűen azon okból, mert a kép­viselők között nem a raug határoz, hanem az, hogy ki jelentkezik előbb. Az pedig kétségtelen, hogy ugy én, mint gróf Apponyi Albert előbb jelentkeztünk, mint a miniszterelnök ur. De ezt nem folytatom tovább. Hanem, minthogy ismé­telten szóba hozatott a választási törvényre vo­natkozólag a függetlenségi és 48-as párt és a t. miniszterelnök ur közötti tárgyalások kérdése, engedjék meg azon t, képviselőtársaim, a kik annak idején nekünk szemrehányásokat tettek, mert mi e tárgyalásokba bocsátkoztunk, hogy most regisztráljam a történteket, hogy ők utó­lagosan is belássák, milyen nagyérdekű ós fon­tos dolog volt akkor a miniszterelnök úrtól nyi­latkozatot kívánni. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Mindenekelőtt azonban néhány rektifikáczió­val tartozom Hock János képviselő urnak. A képviselő ur ugyanis ugy adja elő a dolgot, hogy ezen tárgyalásokat akkor folytattuk volna, midőn az obstrukczió megtöréséről volt szó. Hát, t. képviselőház, én a magam részéről, de tud­tommal elvtársaim és barátaim sem folytattak soha senkivel olyan természetű tárgyalásokat, a melyek az obstrukczió megtöréséi czélozták volna, hanem mi folytattunk beszélgetést a mi­niszterelnök úrral, tisztán és kizárólag a füg­getlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló része nevében. Hentaller Lajos: Nem! Csak saját szakál­lukra ! Polónyi Géza: A t. képviselő ur is hozzá­járult ahhoz, a mi történt. Mondom, folytattunk beszélgetéseket ezen párt részéről, kizárólag azzal a czélzattal, hogy ezen pártnak maga­tartása tekintetében milyen javaslatok tétes­senek a pártértekezletnek, ha azon feltételek, a melyek saját elhatározásunkra befolyással bírtak, elfogadtatnak. Tehát nem az obstrukczió meg­töréséről, hanem tisztán azon eshetőségről foly-

Next

/
Thumbnails
Contents