Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

106 513. országos ülés lOOí november 11-én, pénteken. szerint a következőket mondotta (olvassa): »Mi is követeljük igenis, parlamentáris rendszerünk javítását; követeljük a czenzus rendezését; követeljük a választói jog egyszerűsítését, kiterjesztését, a szavazás módozatainak egyszerűsítését, de ezek mind jogos követeléseink, kompromisszum tárgyát semmiféle más téren nem képezhetik. Hiszen a miniszterelnök urat szava kötelezi arra, hogy benyújtsa az ezekre vonatkozó javaslatokat, a parlamentáris reform egyik feltételét, t. i. a választási törvény revízióját, és itt Polónyi Géza t. képviselőtársamat provokálom, hogy nem igaz-e, hogy akkor, a midőn az obstrukczió megtöréséről volt szó, és ő — ha jól emlékszem, Tóth János t. képviselő úrral és még valakivel együtt — a miniszterelnök úrral ebben az értelemben beszélgetett és vele bizonyos megállapodásra jutott, a miből nem is csinált titkot, azt mondta, hogy eme béke egyúttal biztosítani fogja a nemzet szabad fejlődésére, erejének kifejlesztésére leginkább hasznos, leginkább szükséges választási törvény módosítását; hogy az a kölcsönös paktum és ígéret, a melyet a miniszterelnök ur akkor határozott határidőhöz is kötött, mert azt igérte, hogy még e cziklus alatt, a jövő választás előtt életbe fogja léptetni. Ezen igéret alapján tehát kötelessége Polónyi Géza t. képviselőtársamnak is felvilágosítani ezt a képviselőházat, hogy e vitás kérdésben közülünk kinek van igaza: nekem-e, a ki a miniszterelnök ur Ígéretére nézve szavára hivatkozom, vagy neki, a ki ezen Ígéretet most semmibe sem veszi és megtagadja ?« Erre vonatkozólag a miniszterelnök ur nyilatkozatát is szükséges, hogy felolvassam. Szükséges, hogy konstatáljam azt, hogy minden kétséget kizárólag gróf Tisza István miniszterelnök ur tegnap nem a miniszterelnök személyében, hanem személyes kérdésben, mint képviselj nyilatkozott és pedig a következőképen (olvassa): »Hock János képviselő ur megemlékezett arról, hogy én a választási törvény tekintetéből minő Ígéreteket tettem. Miután nekem a házból az ülés vége előtt távoznom kell,« — tehát ez volt az oka felszólalásának — »nem várhatom be azokat a nyilatkozatokat, a melyek a tekintetben megtétetni fognak, s kénytelen vagyok személyes kérdésben már most a következőket kijelentenie Most, a közbeszólásokat kihagyva, a miniszterelnök ur a következőkép folytatta (olvassa): » Kijelentem, hogy mindahhoz, a mit a házban a választási törvényre vonatkozólag mondottam, mindazon kötelezettségekhez, melyeket ezen nyilatkozataim tartalmaznak, feltétlenül ragaszkodom ma is, tehát a képviselő urnak az a kijelentése, hogy én megtagadom Ígéreteimet, ép oly igaz, mint egész beszéde. Csak még meg akarom mondani azt, a mit, gondolom, tavaly novemberben vagy deczemberben az itt szembenülő t. képviselőtársaim helyeslő hozzájárulása mellett világosan kijelentettem, hogy én e ház egyes t. tagjaival magántéren, magánhelyen közügyekről ismételten beszéltem, erre mindig szívesen hajlandó is vagyok, mert azt tartom, hogy a gondolatok és eszmék tisztázása magánkörben sokszor elősegíti azt, hogy itt megértsük egymást, de soha senkivel szemben semmiféle titkos vagy nem titkos magán obiigóba bele nem mentem és bele nem fogok menni, és a ki azt állítja, hogy én csak egy jottával is túlmenőleg vállaltam volna bármi kérdésben obligót azokon kivül, melyeket a ház szine előtt elvállaltam, az tudatosan vagy jószeműleg, de valótlanságot állit.« Hát, t. képviselőház, ennél a pontnál elsősorban csak meg akarom állapítani azt, hogy mint méltóztatnak látni — a tegnapi ingerültségre mennyire nem volt ok, miután nyilvánvaló, hogy, eltekintve a házszabályokra való hivatkozásom jogosultságától, a személyes kérdésben való felszólalás joga engem előbb illetett volna, és pedig egyszerűen azon okból, mert a képviselők között nem a raug határoz, hanem az, hogy ki jelentkezik előbb. Az pedig kétségtelen, hogy ugy én, mint gróf Apponyi Albert előbb jelentkeztünk, mint a miniszterelnök ur. De ezt nem folytatom tovább. Hanem, minthogy ismételten szóba hozatott a választási törvényre vonatkozólag a függetlenségi és 48-as párt és a t. miniszterelnök ur közötti tárgyalások kérdése, engedjék meg azon t, képviselőtársaim, a kik annak idején nekünk szemrehányásokat tettek, mert mi e tárgyalásokba bocsátkoztunk, hogy most regisztráljam a történteket, hogy ők utólagosan is belássák, milyen nagyérdekű ós fontos dolog volt akkor a miniszterelnök úrtól nyilatkozatot kívánni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt azonban néhány rektifikáczióval tartozom Hock János képviselő urnak. A képviselő ur ugyanis ugy adja elő a dolgot, hogy ezen tárgyalásokat akkor folytattuk volna, midőn az obstrukczió megtöréséről volt szó. Hát, t. képviselőház, én a magam részéről, de tudtommal elvtársaim és barátaim sem folytattak soha senkivel olyan természetű tárgyalásokat, a melyek az obstrukczió megtöréséi czélozták volna, hanem mi folytattunk beszélgetést a miniszterelnök úrral, tisztán és kizárólag a függetlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló része nevében. Hentaller Lajos: Nem! Csak saját szakállukra ! Polónyi Géza: A t. képviselő ur is hozzájárult ahhoz, a mi történt. Mondom, folytattunk beszélgetéseket ezen párt részéről, kizárólag azzal a czélzattal, hogy ezen pártnak magatartása tekintetében milyen javaslatok tétessenek a pártértekezletnek, ha azon feltételek, a melyek saját elhatározásunkra befolyással bírtak, elfogadtatnak. Tehát nem az obstrukczió megtöréséről, hanem tisztán azon eshetőségről foly-