Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

86 b93. országos ülés IdOh október 15-én, szombaton. a mely ezt nem hajtaná végre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Ők maguk lettek a söprők! Endrey Gyula: Az ország közvéleménye elsöpörné azt a kormányt, a mely ezt a törvényt nem hajtja végre; hát, t, miniszterelnök ur, t. kereskedelemügyi miniszter ur, a jelenlévő képviselőjéhez szólok a t. kormánynak, végre van hajtva ez a törvényczikk ? Mondták előttem többen, én is mondom és ismétlem és utánam is ismételni fogják többen, mert az ország igazságait elsikkasztani nem lehet, mit mond a hivatkozott törvény 4. §-a ? (Olvassa): » A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védelmezi.« Hát megvan a törvénynek ez az intézkedése tartva? Nincs megtartva, sőt nem elég, hogy nem jött létre az autonóm vámtarifa, hanem mig egyrészről az előadó ur hivalkodik azzal, hogy megvan az autonóm vámtarifa, addig másrészről szerződéses tárgyalásokba bocsátkoznak és a miniszterelnök ur akkor, a mikor egy nagy törvénysértésről van szó, olyan kicsinyes érvekkel igyekszik ezen törvénysértés súlyát enyhiteni, hogy az az ideiglenes szerződés, a melyre nézve ő most törvényjavaslatot nyújtott be, az ország bortermelésének az érdekeit védi. Arra is ki fogok terjeszkedni, hogy igenis nem védi, kimutatta előttem Bernáth Béla t. képviselőtársam is, hogy érdemben sem mondható jónak az az ideiglenes szerződés, de lenne az bármily előnyös gazdaságilag, a nemzet azt a kitűnő jogát, a mely az 1899: XXX. t.-ez.-ben lefektetve van, nem a-dhatja el pillanatnyi előnyökért, mint a hogy Ézsau eladta elsőszülöttségét Jákobnak egy tál lencséért . . . Gabányi Miklós: Meg egy liter borért! (Derültség.) Endrey Gyula: Az 1899:

XXX. törvényczikket, az igaz, helyes értelmére nézve nem jól fejtegette a miniszterelnök ur, mert az ő fejtegetéséből az következett, hogy annak a törvényjavaslatnak más czélja nem volt, mint Magyarország részére a közös vámterület áldásainak biztosítása. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy ő nem nézi az eszközöket, hanem az ő személye előtt az a nagy czél lebeg, a mely a magyar törvényhozást áthatotta, a midőn az 1899: XXX. törvényczikket megalkotta. Hát bocsánatot kérek, ha ennek a törvézrynek az lett volna a czélja, a mit most a miniszterelnök ur mond, akkor az ő elődje, Széll Kálmán egy világbolonditó csaló lett volna, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: ügy van! Ámítás ! Endrey Gyula: Ellenkezőleg, Széll Kálmán is, daczára annak, hogy többször hangsúlyozta, hogy a közös vámterületnek hive, kijelentette azt, hogy ebben a törvényjavaslatban még a 67-iki kiegyezési törvénynél is élesebb világításba akarja helyezni a magyar nemzetnek az önálló váraterülethez való jogát. És, bocsánatot kérek, ha ez így van, mint a hogy igy van, akkor a miniszterelnök ur nem érvelhet itt azzal, hogy az 1899: XXX. törvényczikknek az lett volna a czélja, hogy a közÖ3 vámterület minden körülmények között és feltétlenül biztosittassék. Rosenberg Gyula előadó: Ez sem igy van! Endrey Gyula: De bocsánatot kérek, igenis azt mondta, hogy a czélja az volt. S a miniszterelnök ur, s a t. előadó ur is — ugy látszik — minden körülmények között kész végrehajtó közegei lesznek ez irányban a bécsi akaratnak, a mely itt is, ezen törvényjavaslatban lefektetett garaneziák kiforgatásával, a miniszterelnök ur tényeiben megnyilvánul. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ne méltóztassék feledni, hogy az 1899: XXX. t.-cz. is abból indul ki, hogy mi az önálló vámterület jogi állapotában vagyunk és ezen jogi állapot hangoztatásával 1907-ig fentartottuk a vámszövetségi állapotot, bizonyos feltételekkel, és kimondottuk ebben a törvényben, hogy mihelyt a viszonosság bármi részben megsértetik, a nemzet részére az önálló vámterület jogi állapotának megfelelő tényleges intézkedési jog is biztosíttatik, a kormány pedig a törvényben szigorúan utasítva és felhatalmazva van, hogy az országgyűlés együtt nem ülése esetén a saját hatáskörében az önálló rendelkezési jog alapján az önálló rendelkezés tényleges megvalósítása iránt intézkedjék. Polónyi Géza : A sorompókat is állítsa fel! Endrey Gyula: Hát bocsánatot kérek, ilyen játék, ilyen csúf, gyalázatos játék az, a melyet ezzel a törvénynyel a t. többség elkövet, és ez felhívja az ellenzéknek és az országnak a leghatározottabb, a legéberebb figyelmét a tekintetben, hogy a kormány még miféle törvényszegésre lesz kész vállalkozni, ha annak végrehajtására az u. n. birodalmi egység érdekében az ő cselekvését Bécsből megkívánják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Itt is az a helyzet volt, t. képviselőház, hogy miután 1903-ig Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség nem jött létre, és miután a külföldi szerződéseknek egy részét felbontottuk, előállott az a helyzet, hogy kereskedelmi szerződéseket kötni sem lehetett volna, mert tulajdonképen a vámszövetség Ausztriával tényleg fentartatott ugyan, de jogilag nem létezik, és csak önérzetes magyar kormány kellene hozzá, hogy tényleg se létezzék, mert beállott az az eset, a mely törvény szerint a nemzetnek azt a jogát valóságos virtuális joggá teszi, mely ugy az 1867-iki kiegyezési törvényben, mint az 1899: XXX. törvényezikkben az önálló vámterületre nézve a nemzet számára biztosítva van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur akkor ne mondja, hogy megtett minden lehetőt az ország jogainak a biztosítására, mert a miniszterelnök ur nem az ország jogainak a bizto-