Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

493. országos ülés 1904 október 15-én. szombaton. 87 sitására, hanem az ország jogainak az elkonfis­kálására tett meg minden lehetőt, (ügy van! JJgy van! Zaj a szélsöbaloläálon.) Kimutattam, t. ház, én is, előttem is töb­ben kimutatták, a kik ezekről a padokról fel­szólaltunk, hogy a külfölddel még csak tárgya­lásokba sem lehetett volna bocsátkozni. A mi­niszterelnök ur mégis tárgyalásokba bocsátkozott, a nélkül, hogy a vámszövetség létrejött volna, a nélkül, hogy az autonóm vámtarifa megalkotta­tott volna és még a miniszterelnök ur nem átall azzal hivalkodni, , hogy megtett minden lehetőt az ország jogainak biztosítására, Pedig ő neki nem az lett volna a kötelessége, hogy az adott viszonyok közt egy ilyen ridiculus mussal álljon a nemzet elé, hanem igenis, elő kellett volna neki állania a külön, önálló vámterülettel (Vgy van! Igaz! a szélsöbaloläálon.) és teljesítenie kellett volna a miniszterelnök urnak mindazo kat a teendőket, a melyek a törvényből kifolyó­lag a nemzet jogainak a megvédésére vállaira hárulnak. (TJgy van! a szélsöbaloläálon.) Széll Kálmán, bár nincs okom valami nagy bizalmat kifejezni arra nézve,. hogy a mostani viszonyok között beváltotta volna-e, a mit igért, hanem Széll Kálmán máskép beszélt, mint a t. miniszterelnök ur. Mikor itt a ház­ban és a bizottságban felvettetett az, hogy hát mi történik akkor, ha nem tudunk Ausztriával a vámszövetségre nézve vagy az újonnan meg­alkotandó vámtarifára nézve megállapodni, Széll Kálmán mindjárt kész volt a felelettel, tisztán állott előtte a törvényjavaslatnak az a rendel­kezése, a mely a viszonosság megsértését látja abban, a mennyiben az 1899 : XXX. t.-czikk 4. §-ának intézkedése meg nem tartatnék. 0 azt mondotta: Édes barátaim, akkor meg­alkotjuk a magyar autonóm vámtarifát és azt fejezte ki, hogy: biztosítlak benneteket, hogy három hét alatt kész vagyok ezen munkálattal, mert az egész tarifadolog a kis ujjamban van. Polónyi Géza: És elő van készítve! Endrey Gyula: Ilyen körülmények közt, t. képviselőház, ép olyan szánalmas, mint kicsi­nyes, — a nemzet nagy jogait tartva mindig szem előtt — hogy a miniszterelnök ur abban látja a vívmányt, hogy Olaszországból kedvez­ményes vámmal most kevesebb bor jön be, mint a régi szerződés hatálya alatt. A javaslat gazdasági részére térve át, (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) igazán ugylátszik, hogy a t. többség is, a t. kormány is megfeled­kezik ebben a kérdésben arról, hogy az olasz borvámklauzulára nézve mi volt a nemzet kí­vánsága. Nem az volt-e az egyhangú kívánság, hogy az Olaszországgal kötendő szerződés értel­mében semmiféle, egy liter bor se jöhessen be kedvezményes vámtétel mellett? A kormány ígérte is; és most arra hivatkozik, hogy majd azokban a bizonyos kézjegyes pontozatokban nem lesz szó az olasz borvámkedvezményről. De bo­csánatot kérek, hiszen azokat a kézjegyes pon­tozatokat, nem tudom, Rosenberg Gyula t. ba­rátom ismeri-e. Alig hiszem, hogy ismerje, mert a miniszterelnök ur, mint valami titkot hét lakat alatt őrzi. Pedig, ha el is tekintenének azon közjogi sérelemtől, a melyben annyira bő­velkedik a kormánynak ez az eljárása, a melylyel idehozta az olasz ideiglenes szerződést, akkor is csak ezen pontozatok ismerete után volnánk abban a helyzetben, hogy az olasz kereskedelmi szerződés jó vagy kevésbbé megfelelő voltát el­bírálhassuk. (Helyeslés a baloldalon.) Nincs egy hete, hogy itt a t. ház a kérvényeket tárgyalta­Mi volt a kérvényekben a közvélemény óhajtása­ként előadva ? Talán az, hogy a t. kormány 450.000 mm. bort engedjen be hamisításra ? Nem. Majd leszek bátor czitálni egy pár kér­vény tartalmát. Nem terjeszkedem ki arra a sok száz kérvényre, a mely ez irányban részben a kormányhoz, részben a képviselőházhoz fel­terjesztetett, hanem tisztán azokról szólok, a melyek a képviselőházhoz adattak be és a múlt héten letárgyaltattak. (Halljuk! Halljuk!) Beregszász nagyközség az olasz szerződésre nézve kívánja, hogy a vámtarifa semminemű mérséklést az olaszoknak ne adjon. Esztergom­megye a szőlősgazdák sanyarú helyzetéről sirán­kozik és utasíttatni kéri a kormányt, hogy az olasz borok beözönlését meggátló kereskedelmi szerződést kössön. A verseczi kereskedők egye­sülete a következőt kéri (olvassa): »Az olasz borvámklauzula necsak végleg megszüntettessék, hanem oly borvámtételek vétessenek fel az olasz szerződésben, hogy a magyar bortermelés és kereskedés érdekei meg védessenek.« Hát kér­dem, a hat ós fél forintos vámtétel megvédi-e a magyar kereskedelem és a magyar bortermelés érdekeit ? Székelyhíd község az olasz bor vám­ját hektoliterenként 40 koronában kéri meg­állapittatni. Zemplénmegye szőlőbirtokosai a bor vámkedvezmény teljes megszüntetését köve­telik. Kiskereki község az olasz borvám fel­emelését legalább 40 koronára követeli. Czegléd város az olasz borvámot legalább 40 koronában kéri megállapittatni. Versecz váro3Í népgyűlé­sen az olasz bor vámját 40 koronában kérik megállapittatni. Fehértemplom bortermelő kö­zönsége az olasz, általában a külföldi borokra 40 korona vámot kivan alkalmazni. Baranya vármegye az olasz borvámklauzula eltörlését sürgeti. Polónyi Géza: Köbölkút nincs közöttük? Endrey Gyula: Mondottam már Eszter­gomot. A tokaj-hegyaljai borvidék az olasz borvám­klauzula eltörlése mellett az általános borvám­nak legalább 60 koronában való megállapítását kéri. Dr. Ballagi Géza ur is aláirta. (Zaj e's derültség a szélsöbaloldalon.) Torontál vármegye, a földmivelésiigyi miniszter ur megyéje, a Szatmár­megye és Borsod vármegye felirataiban foglal­takat teljesen osztja és annak értelmében kéri a miniszter ur intézkedését. Bodrogkeresztur

Next

/
Thumbnails
Contents