Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

4-93. országos ülés 1904 október 15-én, szombaton. 77 Polónyi Géza: Ehhez kellene a klotür! Gr. Apponyi Albert: Halljuk! Halljak! Elnök: Minden képviselő urnak megvan a joga. hogy a maga észrevételeit megtegye. De ne méltóztassék a szólásszabadságot közbekiáltásokkal folyton-folyvást megsérteni ! (Helyeslés jobbról. Zajos közbekiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon) Gr. Tisza István miniszterelnök: Itt egy képviselő ur azt mondta, hogy más parlamentben meg sem hallgatnák, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem bizony!) A mely parlamentben egyszer előfordulhat az, hogy valakit, a ki jogával élve és kötelességét teljesítve érveit előadja, meg nem hallgatnak, az megszűnt parlamentnek lenni, (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van! Szólásszabadság! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) annyira, hogy mindenkinek, a ki a magyar parlamentarizmust komolyan veszi, gondoskodnia kell arról, hogy ilyen soha meg ne történhessük. (Ugy van! Helyeslés jobbról. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Elnök : Csendet kérek, ne méltóztassék zavarni a tanácskozást ! (Nagy zaj a szélsőbalbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a házszabályok szigorúbb rendelkezéseinek alkalmazására kényszeríteni. (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Olay Lajos: Ebben igaza van a miniszterelnök urnak, de tartsa meg itt is a törvényt, nemcsak a házszabályt! (Zaj.) Elnök: Olay képviselő urat harmadszor figyelmeztetem, hogy a házszabályok értelmében nincs szóláshoz joga, (Zaj , a szélsőbaloldalon,) Yárady képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni, Kénytelen vagyok a képviselő urakat név szerint megszólítani. Olay Lajos: En pedig a házszabályokhoz jelentkezem! A házszabályokhoz szólok ! Elnök: Jelentkezheíik a képviselő ur, majd ha a szónok befejezte beszédét. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Most pedig csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, t. ház, gróf Apponyi Albert t, barátom előadása túlnyomó részben annyira az én eljárásom ellen irányuló támadás volt, — a mihez való jogát kétségbe vonni természetesen egyáltalában nem szándékozom — hogy ily körülmények közt természetesnek fogja a t. ház találni, ha azonnal szót kérek, hogy lehető rövidséggel megtegyem ellenészrevételeimet, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ha már felszólalok, természetszerűleg nem mellőzhetem hallgatással t. barátom beszédének első, közgazdasági részét sem, melyben mindenekelőtt t. barátomnak kiindulási pontját a kérdés megítélésére vonatkozólag kell megjegyzés tárgyává tennem. 0 t. i. azt mondjn, hogy a borkedvezmény 1904 január végén megszűnik s ezzel az olasz borvám kérdését az egész közvélemény elintézett dolognak tekintette, az érdekelt körök berendezkedtek ezen az alapon, hogy t, i. a húsz forintos vám lesz a borra irányadó, és biztonságban érezték magukat. Ha t. barátom több figyelemre méltatta volna a január óta lefolyt eseményeket és mozgalmakat ezen a téren, akkor nem követné el azt a sajátságos tévedést, hogy így állítsa oda saját magának és a háznak a kérdést. Mert igaz, befejezett ténynyé vált a borvám-klauzulának eltörlése, de azt tudta mindenki, hogy az olasz kormány a legnagyobb nyomatókkal igyekszik valamely oly kedvezményt a borvám kérdésében keresztülvinni, a mely a boroknak bevitelét, ha nem is a régi feltételek mellett, ha nem is mint specziális monopóliumát az olasz bornak, de a jövőre is lehetővé tegye. És hogy itt az érdekelt körök biztonságban nem érezték magukat, arra nézve legjobb bizonyíték az, hogy az 1904. év egész tartama alatt egymást követték a különböző gyülésezések, kérvényezések, mozgolódások, a melyek mind az olasz bor részéről fenyegető veszedelem elhárítására irányultak. Ha pedig azt mondja t. barátom, hogy a helyzet most ugyanaz, a mi az első provizórium után volt, hogy megint ugyanazzal a vigasztalással lépünk előtérbe, hát itt megint elkerüli figyelmét egy igen lényeges különbség. Mert míg akkor egyszerűen hatályon kivül lett helyezve a régi bordám-klauzula: most ebben a provizórius deklaráozióban, melynek beczikkelyezését kérjük a háztól, világosan konstatálva van a két állam nevében, hogy a végleges szerződés semmiféle stipulácziót a borra vonatkozólag tartalmazni nem fog, hogy ennek folytán azon korlátok közt . . . Polónyi Géza: Melyik az a két állam ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Bocsánatot kérek, nem két állam, hanem három állarr Olay Lajos: Visszaszívta megint! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, gyerekes dolog azon megakadni, ha az ember egy nyelvbotlást elkövet, Ezt az olcsó tréfát nagyon szívesen átengedem a képviselő uraknak. (Helyeslés jobbról.) Tehát a szerződő felek által kötelezőleg és az illető három állam nevében kikötött kötelezettség gyanánt szerepel a deklaráozióban most már az, hogy a végleges szerződésben nem lesz borvámra vonatkozó stipuláezió, hogy tehát az általános vámtarifa irányadó a jövőre az olasz borra nézve is, kivéve ha valamely más állam kap kedvezményt, a mikor természetesen ez kiterjesztetik a legtöbb kedvezményre jogosító klauzula szerint Olaszországra is. (Ugy van! jobbfelöl,) Ez a helyzet képe. Én teljes őszinteséggel és a nélkül, hogy legkevésbbé is igyekezném a kérdést a valóságnál kedvezőbb színben feltüntetni, egész lojalitással konstatálom, hogy ez a megoldás nem felel meg teljesen a magyar kormány eredeti álláspontjának, és hogy ez nem az, a mire a magyar kormány — és pedig bigyje