Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

október í5-m, szombaton. 72 493. országos ülés 1'jOiriuä caesarismussá való fejlesztése. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a hal- és a szélsöbololdalon.) Polónyi Géza: Alkotmánykijátszás! Másutt kisöpörnék az ilyen kormányt! (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csengd): Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert; Ez egyébiránt a miniszterelnök urnak egyéniségéhez tartozik, mert ő a törvények végrehajtásának kötelezettségével egyáltalában nagyon gavallér módon bánik el. (Derültség és mozgás balfelöl.) Egy más törvénynél, a bevándorlási törvénynél is hallottuk tőle, hogy azt nem hajtja végre; a határó'ri rendőrséget nem szervezi, mert a kérdésnek más megoldásán töri a fejét; a törvényben foglalt megoldás nem tetszik neki, s ennek folytán ezt a törvényt nem hajtja végre. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, az ilyen kormányzás mindennek, csak alkotmányosnak nem nevezhető. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A igen t. miniszterelnök ur az alkotmányjogi téren és a törvényekkel s a törvényhozás jogkörével való elbánásban valóságos monsieur sans géne-nek nevezhető. (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez, t. ház, egyáltalában megengedhetetlen és annyira megengedhetetlen, hogy megvallom, a tárgynak egyszerűsége szinte nehézzé teszi az érvelést; mert egyikünk sem lehetett arra elkészülve, hogy még érvelnie és még bizonyítania kell a magyar országgyűlés előtt azt, hogy a törvényhozás jogkörébe tartozó ügyeket a kormány nem intézheti el a maga hatáskörében akkor, mikor semmi akadálya sem forog feDn annak, hogy a törvényhozáshoz forduljon azoknak normális és rendes elintézéseért; mondom, a tárgy egyszerűsége 3zinte nehézzé teszi az érvelést ebben a kérdésben, mert ez annyira magától értetődő, hogy a kit erről még kapaczitálni kell, azt kapaczitálni nem is lehet. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalion.) Polónyi Géza: Az ugy van! Gr. Apponyi Albert: De hát még súlyosabbá teszi ezt a helyzetet és a törvény szabályaival szemben tanúsított nembánomságot annak a törvénynek természete, a melylyel szemben a kormány ily szabadon jár el. A kormány t. i. nemcsak azt tette, hogy a törvényhozás jogkörébe tartozó ügyeket szükség nélkül, a törvényhozás együttléte és normális működése mellett önhatalmúlag, rendeleti utón intézte el, de tette ezt oly törvénynyel szemben, olyan törvény rendelkezéseit önhatalmúlag félreértve, a melynek különleges jellege és különleges fontossága van, tette az 1899 : XXX. t.-czikkel szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A kormány túltette magát a törvényhozástól nyert felhatalmazás nélkül az 1899. évi XXX. t.-cz, azon rendelkezésén, a mely szerint az idegen államokkal való tárgyalások, kereskedelmi szerződés megkötése tárgyában csak akkor kezdhetők meg, ha az eddig fennállott és jogilag most is fennálló, — a mennyiben a vámközösség tényleg fennáll, tehát ennyiben jogilag most is fennálló — autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával cseréltetett ki. Polónyi Géza: De nincsen vámszövetség! Gr. Apponyi Albert: Azért mondom, hogy a mennyiben a vámközösség most tényleg fennáll. Az az 1899. évi törvény először is azzal a jelentőséggel bir, de ezzel a jelentőségével én most nem akarok bővebben foglalkozni, csak rámutatok, hogy az a törvény akkor a pártok közötti megállapodás szankcziójával láttatott el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És az a miniszterelnök, a ki az ország ügyeit ama törvény megalkotásakor vezette, annyira lelkiismeretesen vette az ebből eredő kötelezettséget, hogy mikor az eredeti megállapodásnak, a mely a tényleges állapotoknak csak 1904-ig való fentartását tartalmazta, megváltoztatását szükségesnek találta és 1907-ig tolta ki ezt a terminust, bizonyos ellenértékek mellett, akkor nem elégedett meg egyszerűen a törvénj hozás határozatával, hanem külön kívánta és el is nyerte mindazon tényezők hozzájárulását, a melyekkel a megállapodás létrejött. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És méltóztassék elolvasni az akkori miniszterelnök beszédét, azt a beszédet, a melyet ő az uj ja'/aslat bemutatásakor mondott, gondolom 1899 június 14 ón, a melyben az akkori miniszterelnök beszámol ebbeli tárgyalásairól és a legnagyobb emfázissal azt mondja, hogy egész politikai becsületével kötve érzi magát ahhoz, hogy a mely módon az a megállapodás létrejött, ugyanazon módon eszközöltessék annak minden módosítása; és tényleg elnyerte a ház minden oldaláról azt az elismerést, hogy bármiként vélekedjék valaki az általa javaslatba hozott megoldások érdeméről, az ő eljárásának lojalitásához nem fér semmi kétség. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De tovább megyek. Az akkori t. miniszterelnök ur nem ismerte e tekintetben az elévülés tanát sem, mert mikor későbben a háznak ezen oldaláról, (a szélsőbalra mutat) az én felfogásom szerint nem alaposan, Széll Kálmán miniszterelnök ur ennek az 1899-iki megállapodásnak megszegésével vádoltatott, akkor Nagy Ferencz t. képviselőtársam igen hatásos védőbeszédet tartott mellette és ennek a beszédnek végén, miután igen jó érveket hozott volt fel annak bebizonyítására, hogy a miniszterelnök nem törte át a megállapodást, ezeknek az érveknek mintegy betetőzéséül még egy érvet hozott fel, azt t. i,, hogy legyen bár ugy, hogy a miniszterelnök az akkori megállapodásokat nem tartotta meg, ez sem határoz, mert hiszen azok konzumáltattak az által, hogy a törvény megalkottatott és most már csak törvény és nem megállapodás van előttünk, a törvényt pedig azon a módon lehet