Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

Í93. országos ülés 190í október 15-én, szombaton. ?3 megváltoztatni, a mely módon egyáltalában minden törvény megváltoztatható. Széll Kálmán miniszterelnök ur akkor az ő védőjének, Nagy Ferencz képviselő urnak ezen felfogása ellen egész határozottan tiltakozott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) s azt mondta, hogy bár hálásan fogadja az ő védőbeszédének összes többi érveléseit, ezt az egyet magáévá nem teheti. Zboray Miklós: Mit csinált a szabadelvű párt ? (Felkiáltások bal felől: Tapsolt! Helyeselt!) Gr. Apponyi Albert: Hát, t. képviselőház, tempóra mutantur et nos mutamur in illis. Én tehát, t. ház, a dolognak ezzel az oldalával nem is akarok bővebben foglalkozni. Oda festettem ezt is, mert hozzájárul ahhoz, hogy a történteknek súlyos természetét megvilágítsa. De hát veszem most a törvényt, csak mint törvényt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hogyan keletkezett az a törvény? Micsoda kiindulási pontja volt e törvény egész konczepcziójának ? A törvényben, a mint ez a képviselőház elé terjesztetett, az előbb létesült megállapodáshoz képest az a nóvum volt, hogy a tényleges vámközösségnek viszonosság alapján való fentartása, a melyet azok az előleges megállapodások csak 1904-ig fogadtak volt el, kitolatott 1907-ig. Történt ez — ezt mindenki tudja — egyszerűen azért, mert habár jogilag önálló rendelkezés alapján tétettek ezek az intézkedések, a magyar kormánynak, a mint azt Széll Kálmán miniszterelnök igen helyesen kifejezte, mégis előzetes tájékozást kellett szereznie arra nézve, hogy eléri-e czélját egy ilyen önrendelkezésü intézkedés által, számithat- e arra, hogy a viszonosság Ausztria részéről meg fog tartatni, és mert az ily értelemben folytatott tájékozódások arról győzték őt meg, hogy erre ilyen rövid terminus mellett nem számithat. Szóval, ha nem is formailag, de tényleg az 1907-ig való kitolás az osztrák kormány felfogásának tett konczesszió volt. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) És ezért a konczesszióért, ennek elfogadhatóvá tétele czéljából hozott a miniszterelnök kompenzácziókat. Endrey Gyula: G-arancziákat! Gr. Apponyi Albert: És ezeket a kompenzácziókat, ha ugy nevezzük, biztosítékokat, a melyek különben magában a törvényben foglaltatnak, maga Széll Kálmán miniszterelnök egy összefoglaló beszédben a következőkben adta elő a háznak: Először — ez ugyan nem ellenérték, hanem csak logikai folyománya a terminus kitolásának — az az elv, miszerint idegen államokkal kötött kereskedelmi szerződések lejárata kell, hogy összeessék az akár jogilag, akár tényleg fennálló vámközösségnek lejáratával, ebbe a törvénybe bevétetett ugy, hogy a mennyiben időközben vámszövetség nem jön létre Ausztriával, az idegen államokkal kötendő szerződések tovább, mint 1907 végéig nem terjedhetnek. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXIS. KÖTET. Másodszor az mondatott ki a törvényben, hogy lejárattal nem bíró szerződések az 1903. évre mindenik államnak, tehát egyoldalulag Magyarországnak is az akaratára felmondandók. Harmadszor, hogy kereskedelmi szerződések megkötése czéljából való tárgyalások idegen államokkal előbb meg sem kezdhetők, mig az addig fennállott vámtarifa uj vámtarifával fel nem cseréltetik. (TJgy van! TJgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Végül az uj törvény utolsó szakaszába (Halljuk! Halljuk!) bejött az, hogy a törvény 4. §-ában foglalt biztosítékok bármelyikének meg nem tartása, tehát, a mint ezt Széll Kálmán miniszterelnök kihegyezetten még beszédében is felhozta, az, ha 1907- en túlmenő szerződést akarnak kötni és az is, ha nem jön létre aa uj vámtarifa, a viszonosság megszegésével egyenlő joghatálylyal bír. (hlénk helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Ezekkel az ellenértékekkel kapcsolatosan fogadta el a képviselőház 1907-ig való kiterjesztését annak a tényleges állapotnak, a mely a külön vámterületnek jogi állapota, de a közös vámterületnek közgazdasági állapota. (Helyeslés balfelől.) Most pedig így állítom fel a tételt: semmi oka sincs és semmi joga sincs a kormánynak feltételezni, hogy a képviselőház ezeknek az ellenértékeknek, ezeknek a garancziáknak nem létezése, ezeknek a garancziáknak összetörése, ezen ellenértékek és garancziák bármelyikének elesése mellett is az 1907-re való kitolást elfogadta volna, (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a törvényhozásnak beczikkelyezett akarata az volt, hogy 1907-ig tartson ez az állapot ilyen ellenértékek mellett. (Ugy van! balfelől.) Nem az volt az akarata, hogy ilyen ellenértékek nélkül is 1907-ig fentartható legyen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt tehát a t. kormány nemcsak uzurpált törvényhozási funkcziókat a törvényhozás mellőzésével akkor, a midőn a törvényhozás együtt van és rendszeresen működik, hanem uzurpálja és gyakorolja azokat a törvényhozás határozottan kifejezett akaratának ellenére. Olay Lajos: Sándor Pál is igy beszélt, becsületesen ! Endrey Gyula: Kosenberg is igy beszélt! Ugron Gábor: Vicze-Széll Kálmán volt akkor! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Apponyi Albert: S hogy ez mennyire igy van és hogy ezzel mennyire nem mondtam meg még mindent, (Halljuk! Halljuk!) azt még az eddigiekhez a következő tételnek hozzátoldásával akarom megerősíteni. A mint mondám, az osztrák állásponttal szemben tett konczesszió volt a tényleges vámközösségi állapotnak 1907-ig való kitolása és Magyarország számára nyert ellenértékek és biztosítékok foglaltatnak azokban a pontokban, a melyeket fölolvastam. A mit 10