Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

Í93. országos ülés 190k október 15-én, szombaton. 71 tétel megszűnik, és ime, ugyanabban az esztendőben kötött a kormány még egy ideiglenes szerződést, a melynek keretében megint kedvezményes vámtételt engedtek a borra nézve. De azt kérdem másodszor, bogy ezen, házasitás czéljából való bormennyiség bebocsátása megfelel-e a mi közgazdasági, borászati érdekeinknek? Mert vagy megfelel és akkor miért akarnak bennünket azzal vigasztalni, hogy csak rövid ideig tart; (Helyeslés halfelöl.) vagy nem felel meg, akkor miért rövid ideig is, miért csak egy esztendeig is ilyesminek kitenni borászatunkat, miért egy rossz esztendőt bozni rá, miért — a mint Bernáth Béla t, képviselőtársam tegnap kifejtette — borászatunkat voltaképen nem is egy, hanem két évre kiterjedőleg ilyen veszélynek, ilyen hátránynak kitenni ? (Igaz! Ugy van ! a balf és a szélsöbaloldálon.) Én tehát, t. képviselőház, tisztán közgazdasági szempontból ezt a szerződést nemcsak előnyösnek nem tartom, hanem abban visszaesést látok. Természetesen sem én, sem senki nem állithatja, hogy ilyen konczesszió nélkül is létre jött volna az Olaszországgal való ideiglenes szerződés, de impreszsziókrói beszélhetünk, s miután Olaszországra nézve is ép oly fontos, hogy e szerződéses viszony meg ne szűnjék közte és a közös vámterület közt, a milyen fontos reánk nézve, mint ahogy Olaszország hajlandó volt a borvámklauzulában élvezett kedvezményről egyáltalában lemondani: azt kell hinnünk, hogy valamivel több szívósság mellett borászatunkat ettől a kalamitástól is meg lehetett volna menteni. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket csak röviden érintem, mert a kérdés közgazdasági oldalára nem akarok tovább kiterjeszkedni; az igen szakszerű kifejtésben részesült Bernáth Béla t. képviselőtársam és mások részéről. Csak azt akarom ezzel bebizonyítani, hogy semmiesetre sincs okunk a szerződésnek közgazdasági eredményei felett annyira örülni és azokat oly lelkesedéssel fogadni, bogy ennek a lelkesedésnek hevében megfeledkezzünk azokról a közjogi viszásságokról, a melyekkel a szerződés megkötése egybe van kapcsolva. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) És azért áttérek most már a kérdésnek közjogi részére. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Egy meglepő és mondhatnám megdöbbentő ténynyel állunk szemben. Azzal a ténynyel, bogy a kormány háromnegyed esztendő óta és ebből a háromnegyed esztendőből egy fél esztendő óta, minden elfogadható mentség nélkül, rendeleti utón intéz olyan dolgokat, a melyek a törvényhozás hatáskörébe, tartoznak. (Igaz! Ugy van! a bal- a és szélsőbaloldalon.) Eendeleti utón szabályozza kereskedelmi összeköttetéseinket Olaszországgal, rendeleti utón prejudikál a mi vámpolitikánk egész jövendőbeli fejlődésének és, mondom, egy fél év óta minden mentség nélkül, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) mert meg akarom engedni azt, hogy 1904 márczius ll-ig a rendkívüli állapotok egy ilyen javaslatnak rendszeres letárgyalását lehetetlenné tették vagy legalább is nehezítették. B/ladarász József: Ök^voltak az okai! Gr. Apponyi Albert: Én most ennek vitatására nem akarok visszatérni. A legmesszebbmenő konczessziót teszem a kormány helyzetének. Nem akarom vitatni, hogy egy bizonyos mentség ilyen eljárás miatt, ilyen kényszerhelyzet mellett ne volna felhozható, de csak márczius 10-ig. Márczius 11-től kezdve, a mikor a parlament rendes működése helyreállott, a kormánynak semmi képzelhető mentsége sincs arra, hogy azt, a mit alkotmányunk a törvényhozásnak tartott fenn, kormányzati utón végeztette. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) A t. miniszterelnök ur mentségei, a melyekkel élt, mikor ez a kérdés inczidentaliter a korábbi vitákban is előhozatott, a legsajátságosabb benyomást tették rám. Mindig arra hivatkozott, hogy azért nem hozta a kérdést a parlament elé, azért nem várta be a parlamentnek döntését a kormány ábal kért felhatalmazás ügyében, mert ez előreláthatólag nagy közgazdasági vitára adott volna okot, a mely közgazdasági vita sokáig elhúzódhatott volna. Bocsánatot kérek, én is ismerem kissé a parlamenti felelős kormányzatnak elveit és törvényeit, én is tudom, hogy lehetnek esetek, midőn vis major folytán a kormány abba a helyzetbe jut, hogy saját felelőségére kénytelen olyan intézkedéseket tenni, a melyek az ő rendes hatáskörébe ne na tartoznak és ezekért később a törvényhozástól felmentvényt kérni. De ez csak valódi vis major által igazolható. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldálon.) Hanem hogy egy kormány a parlamenti kényelemnek szempontjából, abból a szempontból, hogy a vita talán sokáig fogna tartani, abból a szempontból, hogy talán olyan kérdések merülnének fel, a melyeknek megvitatását a kormány politikailag időszerűnek nem tartja, szóval ilyen szempontokból, a melyek nem tartalmaznak magukban abszolút lehetetlenséget, a kormány oly időben, mikor a törvényhozás együtt van és normálisan működik, sőt a korábbi kritikus idők által kifárasztva abnormisan gyorsan működik, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) hogy ily időben és ilyen körülmények között a kormány az együttlevő törvényhozást egyszerűen mellőzze s nem tudom micsoda garancziákat kérjen az ellenzéktől, hogy terminusra kitűzött záros határidőre letárgyalja a javaslatot, s mikor ezeket a garancziákat a dolog természete szerint nem nyeri, mert nem is nyerheti, azt mondja: akkor én intézkedem saját felelőségemre. — bocsánatot kérek, ez a miniszteri felelőség elvének s a kormány és a képviselőház közti viszonynak teljes meghamisítása, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez a miniszteri felelőség elvének kormányomnipotencziává, valóságos plebiscita-