Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

66 í92. országos ülés 190k október lk-én, pénteken. épen az 1899. évi XXX. t.-czikk rendelkezése szempontjából köteles lett volna a kormány ebbe a nyilatkozatba belevenni azt, hogy az 1907-ik év végén túl ez a megállapodás semmiesetre fenn nem állhat, mert az 1899. évi XXX. t.-czikk világosan elrendeli, hogy nemzetközi szerződések hosszabb időre, mint az 1907-ik év végéig nem köthetők. Annak, hogy ebben a törvényben ennek a maximális tartama meghatározva nincs, következménye az, hogy ha esetleg Ausztriával a kiegyezés létre nem jön ezentúl sem s Ausztria és Magyarország között egy végleges kereskedelmi szerződés létrejönni nem fog, akkor egyszerűen ezt a nyilatkozatot s az ebben foglalt szerződést senki fel nem mondja és akkor ez továbbra is fenmarad, a mi már magában véve az 1899. évi XXX. t-czikknek a megsértését képezné. Ezenkívül emlitve van ebben a nyilatkozatban egy kézjegyei ellátott, valami titokszerü megállapodás. Szellőztetve lett ez a kérdés, hogy tulajdonképen mi ez a kézjegygyei ellátott megállapodás. Azt mondják, hogy ez nem formális szerződés. Hát hiszen magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy nem az, mert formális szerződés csakis a törvényhozás utólagos jóváhagyásával köthető, azt törvénybe kell iktatni. De ez a kézjegygyei ellátott megállapodás ugy látszik az alkudozó feleket egymással szemben mégis kötelezi és ennek következtében nem lett volna szabad azt a törvényhozásnak ellenőrzése elől elvonni, hanem legalább tájékozásul be kellett volna ide terjeszteni. Arról van szó s azt mondják, hogy az a kézjegygyei ellátott megállapodás 10 vagy 12 évre szól. Ha tehát csakugyan van abban a megállapodásban egy ilyen határozat, akkor ez is ellenkezik az 1S99. évi XXX. törvényczikkel, a mely nem engedi meg, hogy akár maga a törvényhozás, akár az államokat képviselő meghatalmazott alkudozó tényezők az 1907-ik éven túl kötelezettséget vállaljanak. Ha tehát, t. képviselőház, ily megállapodások vannak, azokban a megállapodásokban lehetnek ám oly közgazdasági hatású tételek is, a melyek tökéletesen lerontják ennek a mostani nyilatkozatnak csekély értékét, a mely csekély közgazdasági értéke abban rejlenek, hogy az 1905-iki év elején a bornak kedvezményes vám mellett való behozatala megszűnik. Nagy hibája ennek a törvénybe iktatandó nyilatkozatnak az is, hogy ez a nyilatkozat, a mint már rámutattam, csakis egy minimális időtartamra szól és felmondható, tekintet nélkül arra, hogy Ausztriával a viszonyok mikép fognak időközben rendeztetni. Hiszen az egész dolgot illuzóriussá teheti Olaszország, ha az ő érdekei ugy kívánják; ő is felmondhatja ezt a nyilatkozatot, ugy, hogy 1905 végével megszűnik, és nagyon könnyen lehetséges, sőt ismerve az osztrák parlamenti viszonyokat, nagyon valószínű, hogy akkor még Ausztriával kiegyezés megkötve és az autonóm vámtarifa elfogadva nem lesz. Ezek után, t. képviselőház, rá akarok térni az ezt a törvényjavaslatot megelőző egész eljárásnak közjogi kritikájára. (Halljuk! Halljuk! abaloldalon.) Nem szükséges talán nagyon hangsúlyoznom, mert hiszen benne van a köztudatban, hogy az az eljárás, a melyet itt a kormány követett, közjogi szempontból a legsúlyosabb kritikát provokálja. Az egész dolognak a magyarázata, meggyőződésem szerint, abban rejlik, hogy erőnek erejével, érdekeink és tételes törvényeink ellenére fenn akarják tartani a vámszövetséget, a közös vámterületet Ausztriával. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Fenn akarják azt tartani, a mikor az tulajdonképen a mai napon már törvény szerint és jogilag fenn nem áll. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Hiszen fel kell vetni e törvényjavaslat tárgyalásánál azt a kérdést, hogy tulajdonképen milyen alapon köttetik itt meg egy szerződés Olaszországgal ? Először is milyen vámtarifa alapján? A régi vámtarifa hatálya lejárt és megszűnt; a törvény világosan rendeli, hogy mielőtt egy idegen állammal nemzetközi szerződés megkötésére néave tárgyalásokba bocsátkoznánk, vagy ilyen szerződést megkötnénk, előbb egy autonóm vámtarifának kell léteznie. Vámtarifa tehát tulajdonképen nincs, s egy nem létező vámtarifa alapján nem lehet nemzetközi szerződést kötni. Miután a kiegyezés Ausztriával 1897-ben nem jött létre, a vámterületnek közösségát az 1898 : L, valamint az 1899 : IV. és az 1899 : XXX. t-cz. is mindig csakis a teljes viszonosság fentartása ós ennek előfeltétele mellett tartottafenn.Hogy pedig a viszonosságot miben kell keresni, azt egészen világosan meghatározza az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-a. Ugyanezen törvénynek 5. § ában pedig az van mondva, hogy a 4. §-ban megállapított feltótelek bármelyikének meg nem tartása ugyanazzal a joghatálylyal bír, mint a viszonosság meg nem tartása. Már most az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ában meghatározott feltételek közül egyetlenegy sem tartatott meg, vagyis mindazon feltételek, a melyekhez a viszonosság kötve volt, a melyektől függővé tettük, hogy ha bár az önálló vámterület jogi állapotában vagyunk, tényleg Ausztriával a kereskedelmi és vámszövetséget és az azzal összefüggő törvényeket fentartottuk addig, mig a viszonosság fennáll, mindazok a feltételek egytől egyig megsértettek. Megsértettek először az által, hogy 1903-ban nem jött létre a kiegyezés Ausztriával, mert hiszen a szakasz ezzel kezdődik: a mennyiben 1903-ig az 1867. évi XII. t.-cz. 61. §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jönne létre, a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis az 1907 en túl terjedő időtartamra nem köthetők. A feltételek tehát azok, hogy először a vámszövetség Ausztriával az 1903. év elejéig