Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

k92. országos ülés 1904 október Ih-én, pénteken. 67 létrejöjjön, másodszor, hogy az autonóm vámtarifa megalkottassék, mielőtt valamely külföldi állammal tárgyalásokba bocsátkoznánk, és harmadszor, hogy ezen idő alatt kötött nemzetközi szerződések tartama 1907-en iűl ne terjedjen. Mindhárom feltétel meg van szegve, egyik sem következett be. A vámszövetséget 1903 elejéig Ausztriával meg' nem kötöttük, autonóm vámtarifát nem csináltunk, és ha igaz, még 1907-en túl terjedő szerződést is kötöttek a mi megbizottaink meghatalmazásuk és jogkörük túllépésével. Az egész eljárásban a kormányt az vezette, hogy nem akarta beismerni, hogy a viszonosság meg van sértve, és hogy Magyarországon az önálló gazdasági berendezkedéshez való jog, de nemcsak a jog, hanem annak minden jogi feltétele is bekövetkezett. Ha a kormány a törvények rendelkezésének megfelelően az 1899 : XXX. törvényczikk szellemében és azon ígéretekhez és megállapodásokhoz hűen járt volna el, melyek mellett akkor a törvény megalkottatott, akkor az 1903 év elején, mikor látták, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriában létre nem jött, első kötelessége lett volna a kormánynak azonnal az önálló autonóm vámtarifát megcsinálni (Helyeslés balfelöl.) és ennek alapján meginditani a tárgyalásokat a külföldi államokkal és pedig abban a formában, a mely mellett Magyarország, mint önálló külön szerződő fél egyrészről és a másik állam, szintén mint önálló szerződő fél másrészről állott volna, (Helyeslés balfelöl.) mert az 1878 : XX, törvényczikk hatályának kiterjesztése a törvény világ03 rendelkezései szerint megszűnt s ennek következtében az 1878 : XX. törvényczikk alkalmazásának a nemzetközi szerződések megkötésénél többé nem lehet helye. A törvények világos rendelkezésének és alkotmányunk sarkalatos elveinek brutális megsértését képezi az, (Igaz! Ugy van! balfelol.) hogy mindazok után, a miket elmondottam, azt a törvénytelenül létrejött szerződést vagy nyilatkozatot Ausztriában nem is alkotmányos utón léptetik életbe, hanem a 14. §. alapján. Itt még az 1878 : XX. t,-czikkre sem hivatkozhatnak, mert az a nemzetközi szerződésekre nézve határozott és félre nem magyarázható szavakkal azt mondja, hogy az alkudozások és a szerződés megkötése mindkét törvényhozótestület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett a külügyminiszter által történik. Mindkét törvényhozótestület alkotmányos jóváhagyása elengedhetlen követelménye tehát annak, hogy egy nemzetközi szerződés életbeléptethessék, a kÖ2Ös vámterületen lévő mindkét államban egyforma hatálylyal, már pedig a 14. §-al való életbeléptetést Ausztriában senki sem fogja a törvényhozótestiilet alkotmányos jóváhagyásának elismerni. (Ugy van! a baloldalon.) A törvény világos rendelkezésein kivül a kormány az erkölcsi kötelezettségek ellen is vétett, mikor ezen szerződés megkötésénél azt az eljárást követte, melyet tőle tapasztalunk, mert az 1899: XXX, t.-czikk meghozatalakor — méltóztassanak visszagondolni azokra az időkre — a parlamenti békének és nyugalom heljreállitásának, a kormányzás nyugodt további folytatásának feltételei a pártok között egyetértőleg létrejött kompromisszum utján állapíttattak meg. Ennek a kompromisszumnak eredménye volt az, hogy kormány alakulhatott, a mely négy esztendőn át vezette az országnak ügyeit és hogy ezt a kormányt politikai működésében, legalább csekély kivétellel, ugyanaz a többség támogatta, a mely a jelenlegi kormányt is támogatja. Azok a megállapodások tehát, a melyeket akkor a képviselőháznak egyik része magára nézve kötelezőknek ismert el és a melyeknek akkor magát alávetette, ép oly kötelezők a többségre nézve is, a mely ma ugyanaz, mint a mely volt 1899-ben. Abban az időben Széll Kálmán miniszterelnök igen sokszor és hangsúlyozva dicsekedett azzal, hogy ő a ])ártok között általa létrehozott kompromisszumot megtartja, ahhoz saját egyéni és politikai becsületét köti és annak megtartásáért garancziát vállal. Azt kérdem már most: becsületesen meg van-e tartva az a kompromisszum, a melynél az adott szó értéke csak annyira terjed, hogy a megállapodás törvénybe iktattatik, de mikor aztán az a törvénybe iktatott határozmány végrehajtásra kellene, hogy kerüljön, akkor azokat a szerződő és igérettevő és kompromittáló feleket nem találjuk sehol és nincsen senki, a ki ennek becsületes végrehajtásáért és megtartásáért helyt álljon? (Ugy van! balfelöl,) Kötelessége volna ennek megtartását követni mindenkinek, nemcsak a háznak egyik oldalán, hanem különösen a kormánypárt részén főleg azoknak, a kik ennek az 1899 : XXX. t.-czikknek megalkotását akkor nagy lelkesedéssel és ujongássai fogadták, abban nagy eredményt láttak még akkor is, mikor az erre vonatkozó törvényjavaslat a háznak erről az oldaláról, a függetlenségi és 48-as párt részéről megtámadással találkozott, kifogásoltatott tökéletesen a közjogi programmhoz hiven. Akkor megvédelmezték és megmagyarázták ezt a törvényjavaslatot és ennek előnyeit. Elsősorban tette ezt az igen t. előadó ur, a ki akkor beszédében kifejtette, hogy milyen nagy eredmény és vívmány az ránk nézve, hogy ezentúl a kiegyezésnek és a nemzetközi szerződéseknek lejárata mindig össze fog esni. A törvény rendelkezésének azonban nemcsak ez képezi lényegét, hanem képezi mindaz, a mi abban a viszonosságra vonatkozólag is meg van állapítva. Arra pedig rámutattam, hogy az a viszonosság régen meg van sértve, a viszony Ausztria és Magyarország között többé nem a régi, tessék ezt egészen őszintén, becsületesen beismerni, nem bujkálni és a taktikázások közben nem elkövetni a legbrutálisabb 9*