Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

W2. országos ülés Í90k pedig 16,995.000 korona értékűt. Az osztrákok tehát már 1903-ban, a mikor látták, hogy ennek a kedvezménynek nemsokára vége lesz, ellátták magukat jó előre és behoztak direkt Olaszországból Ausztriába négyszer annyi olasz bort, mint három év?el ezelőtt és behoztak kétszer annyit, mint a mennyi behozatott Magyarországba; pedig tudjuk, hogy még a Magyarországba behozott bornak is egy része azután a közvetítő kereskedelem utján Ausztriába vitetett. Ebből látjuk, t. képviselőház, hogy hiszen az egész borbehozatali kedvezmény, a mely régi szerződésünkben foglaltatott, tulajdonképen Ausztriának szóló kedvezmény volt és Ausztriának lesz haszna abból is, ha még most ennek a 450 métermázsa bornak a behozatalát kedvezményes vámtétel mellett engedjük meg. De nagyon érdekes dolog ez, t. ház. Azt mondja a kormány előterjesztésének indokolása, hogy ezen borbehozatali kedvezmény megszüntetése fejében valami ellenértéket is kellett nyújtani Olaszországnak, és ezért egynéhány olasz kiviteli czikk vámja leszállittatott; a mandula és a szénkéneggel kivont olaj vámmentes behozatala megengedtetett. Ha azt vizsgálom, hogy ezek az áruczikkek milyen arányban hozatnak be a közös vámterület egyik és másik államába, akkor azt látom, hogy ezekre nézve is tulajdönképen Ausztriának fog előnyére válni az olcsóbb vámtarifa. Hiszen "tudom azt, hogy nem valami nagyfontosságú czikkek a mandula, mogyoró ós az olaj, de ha ezen szerződésben szükségesnek találták ezeket kiemelni, és ezek számára külön vámtételeket megállapítani : mégis érdekes megnézni, hogy ezekből mekkora a behozatal. Nem akarom a t. házat hosszasabban untatni, és azért csak a legutóbbi, 1903. évi eredményeket emlitem fel. Az előző években, habár a számok változtak, az arány ugyanilyen volt. A legutóbbi évben a közös vámterületre 4,018.000 korona értékű mandula hozatott be; ebből Magyarországba 435.000 korona értékű mennyiség hozatott, a mi körül belől 1

/io része az egész behozatalnak, A mogyoró behozatala nem hasonlítható össze egész pontosan, mert a közös vámterület statisztikája a mogyorót, mint külön áruezikket nem mutatja ki. Azonban az olajból való behozatal a közös vámterületre a legutóbbi évben 1,676.000 korona értékű volt, és ebből Magyarországra 187.000 korona esett, tehát megint körülbelül egy tized része az egész behozatalnak esik Magyarországra, és íme, ebből is kitűnik, hogy még ezen tételek leszállítása is az oBztrák fogyasztásnak nyújtott kedvezményt képez. Folytonosan halljuk, t. ház, és különös sulylyal van megemlitve a közgazdasági bizottság jelentésében, valamint a törvényjavaslat indokolásában is, hogy ezt a kölcsönös megállapodást vagy nyilatkozatot Olaszországgal azért kellett megcsinálni, és azért kellett ezt az egész törvény- és alkotmányellenes eljárást véghezvinni, mert hát nem akarhattuk, hogy mi KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXIX. KÖTET október íh-én, pénteken. 65 Olaszországgal szerződésen kívüli állapotban legyünk. Bátor vagyok ennek a kérdésnek a szemébe nézni. Tisztán Magyarország érdekét tekintve, miféle hátránynyal járt volna az, hogyha mi Olaszországgal szerződésen kívüli állapotban lettünk volna? Nem voltunk-e ezelőtt körülbelül 12—13 esztendővel ily helyzetben Romániával szemben, egy olyan állammal, a melylyel a szerződési viszonynak szabályozása ránk nézve kétségkívül sokkal nagyobb fontossággal bir, mert hiszen Olaszországgal szemben a mi külkereskedelmi forgalmunk, Magyarország forgalmát nem tekintve, olyan képet mutat, a melyből azt következtethetjük, hogy itt a kereskedelmi érdekek megóvásának, a kellő határok betartásának ép olyan nagy fontossága van 01aszors2ágra, mint Magyarországra nézve. Ugyanis Olaszországból Magyarországba a behozatal, valamint oda a mi kivitelűnk oly csekély eltérést mutat, hogy mind a két félnek egyformán érdekében áll a jó viszonyt fentartani és ápolni, még akkor is, hogyha a szerződés megkötve nincsen. Mutatja ezt a statisztika, a melyet a kormány a törvényjavaslat indokolásánál előterjeszt. A tizenkét évből, a melyről ez a statisztika szól, hat év a mi javunkra kiviteli többletet mutat, és viszont hat év behozatali többletet mutat, tehát azt lehetne mondani, hogy az átlag egészen közönyös. Ellenben hogyha tekintjük Ausztriának Olaszországgal való kereskedelmi forgalmát, akkor egészen mást tapasztalunk. Ausztriának csak a legutóbbi évben Olaszországgal szemben a kiviteli többlete 30,900.000 korona volt, holott nekünk Magyarországnak az összes kivitelünk csak 22 millió volt. Ausztriának a múlt évi összes kivitele 152,500.000 koronára rúg, Magyarországnak összes kivitele pedig csak 22 millió koronára, a melylyel szemben Magyarország terhére 22,400.000 korona behozatal mutatkozik, ugy hogy a múlt évi mérleg tulajdonképen 400.000 korona veszteséget mutat. Ezek a számok, a melyeket a kormánynak előterjesztéséből vettem, nem hagyhatnak fenn kétséget az iránt, hogy az az erőlködés, a melyet a kormány az olasz szerződésnek minden törvényes rendelkezés ellenére és tételes törvények tilalma ellenére való stipulálásánál elkövetett, ez az egész erőszakos eljárás nem magyar közgazdasági érdekek szolgálatában, hanem az osztrák közgazdasági érdekek szolgálatában volt. Hogyha ennek a törvényjavaslatnak a szövegét tekintjük, akkor sem találjuk ezt olyan egészen megnyugtatónak közgazdasági szempontból, mert a törvényjavaslatban ki van mondva, hogy a nyilatkozat, melyet törvénybe kíván iktattatni a kormány, legkésőbb az 1905. évi deczember 31-én túl bármely napra felmondható, tehát ennek a nyilatkozatnak a legrövidebb időtartama meg van állapítva, a leghoszszabb időtartama azonban nincsen. Már pedig 8