Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

í92. országos ülés 1904 ugyan, hogy 1905. január elsejétől deczember végéig a 20 aranyforintos vám lép életbe, de az 1905. év deczember 31-ikét követő napokon hat havi felmondással felmondhatják a felek a szerződést. Akkor megint a bizonytalanság útján vagyunk, a mely senkinek sem használ, mert nincs meg a stabilitás, a melyért pedig igen sokszor áldozatokat is vagyunk képesek hozni. De vegyük a dolgot praktikusan. Tegyük fel, hogy nem képesek ezt a végleges szerződést megcsinálni, mert lehetnek olyan politikai mo­mentumok, a melyek ezt lehetetlenné teszik. Csak most az olasz kereskedelmi szerződési tárgyalások előtt olvastuk a lapokban, hogy Triesztben irredentista mozgalmak keletkeztek és ezen mozgalmak után olvastuk megint, hogy a kereskedelmi szerződést megkötötték; bizo­nyosan konczot adtak az olaszoknak ismét, hogy közvéleményük némileg lecsillapulhasson. (Mozgás jobb felől.) Az olaszok a szerződést sérel­mesnek tartják magukra nézve, de az olasz földmivelésügyi miniszter mást mond : azt mondja, hogy nagyon jó, meg lehetnek vele elégedve. Igen sok ilyen kifogás van, a mely miatt én ezt a szerződést el nem fogadhatom, Ez ennek a közgazdasági oldala. De van ennek egy más, talán fontosabb oldala is, mint a közgazdasági. Hivatkozás történt már ma erre és pedig az 1899: XXX. t.-czikk 4. §-ára. Ez egész világosan mondja, hogy (olvassa): a meny­nyiben 1903-ig az 1867 :XIL t.-cz. 61. §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre, a nemzetközi kereskedelmi Bzerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis az 1907-en túlterjedő időtar­tamra nem köthetők. A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mező­gazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. Ezek az u. n. garancziális törvények, a melyekhez igen nagy örömmel járultam hozzá, midőn azok megalkottattak, mert itt az ország­nak egy igen fontos érdeke védetett meg és pedig az által, hogy a kereskedelmi szerződések és a vámközösség lejárta ugyanazon időre össze­esik, hogy itt a nemzetnek keze felszabaduljon és szabad rendelkezési joga teljes épségében helyreálljon. Mert hogy volt azelőtt ? Megkötöt­ték bizonyos időre a kereskedelmi szerződéseket és a nemzet elé kényszerhelyzetekkel jöttek, azzal, hogy ezen változtatni már nem lehet. Épen azt akartuk kikerülni, hogy jövőre ilyesmi ne tör­ténhessék, s azért az volt a törvényhozásnak intencziója, hogy ezek a lejáratok mind ugyan­azon időre essenek, hogy ez által a nemzet szabad rendelkezési joga megmaradjon, s ez által saját érdekeit itt sokkal jobban és hathatósabban megtudja védelmezni. Mégis azt halljuk — nem tudom, hogy igaz-e, a hírlapokból olvasom — hogy, ne mondjuk, szerződés, a mit kifogásolt az előadó ur indokolásának előterjesztésekor, de október lí-én, pénteken. 63 megtörtént a végleges szerződésre vonatkozó fel­tételek megállapítása, s ugy halljuk, hogy ezen feltételek szerint a szerződés 1906-tól kezdve 10 vagy 12 évre állapíttatott volna meg. Ha ez csakugyan igy van, akkor itt a nemzetnek egy igen fontos jogát játszották ki; (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) mert ha csakugyan igaz, a mit a hír­lapi közleményekből tudunk, hogy ez a végle­ges szerződési tervezet 10 vagy 12 évre már megállapittatott ós kézjegygyei el is láttatott, mint valami miránk nézve némileg kötelező ok­irat, akkor itt a nemzet ki van játszva, törvényei meg vannak sértve, s a nemzetnek e tekintetben erős álláspontot kell elfoglalnia, s nem szabad megengednie, hogy törvényei kijátszassanak, mert akkor csak az a törvény lesz itt érvényes, a mit az esetleges kormány törvényesnek vél, s kivá­lasztja magának, hogy melyik törvényt akarja respektálni, melyiket nem akarja respektálni. Ez valóságos anarchiára vezetne az egész ország­ban ; azt pedig magyar embernek nem szabad engedni, hogy törvényei ne respektáltassanak; akár fent, akár lent, mindenütt egyenlő erővel kell, hogy bírjanak azok minden igaz hazafi előtt. /Helyeslés a baloldalon.) És mit szólnak a t. képviselő urak ahhoz, hogy ha majd elmennek a kerületeikbe ós ott a nép esetleg majd valami miatt kifogásokat emelve azt fogja az önök szemébe vágni: »Mit beszélnek az urak törvényes állapotról, erről meg amarról, hiszen maguk a képviselő urak nem tartják meg a törvényt, (Helyeslés a bal­oldalon.) maguk a képviselő urak is kijátszszák a törvényt !« Ezt nekünk nem szabad megengedni, mert a magyar nemzetnek nincsen egyéb fegy­vere, mint törvényei és törvényeiben lefektetett alkotmánya, s alkotmányos szabadsága. Ezek ikertestvérek, a kettőt egymástól elválasztani nem lehet, s azért nem szabad engednünk, hogy ilyen visszaélések elkövettessenek, s a magyar közjog leglényegesebb rendelkezései, legfontosabb törvényei kijátszassanak. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) Azért közjogilag is helytelen a most követett eljárás, mert ezáltal mi jogunkat adjuk fel, illetőleg jogunkat akarják elvenni. Már pedig, t. ház, nem tudjuk, mi a jövő, milyen idők jöhetnek. Ha ez a nemzet nem elég erős, nem képes törvényeit megtartani, tisztelni és becsülni, akkor ne kívánjuk, hogy mások a mi törvényeinket respektálják és megtartsák. Ez a nagy közjogi botlás valóban botrányos, azért a magyar nemzetnek, ha él benne törvényei iránt tisztelet, becsület, mindent el kell követnie, hogy törvényei minden oldalról megtartassanak, res­pektáltassanak. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) És mit tapasztalunk, t. ház? Előttem fel­szólalt t. barátom igen szépen fejtette ki, hogy a kormány fokozatosan halad a lejtőn; előadta, hogy a kormány előbb csak felhatalmazást kért,

Next

/
Thumbnails
Contents