Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

56 í-9%. országos ülés 190Í október lí-én, pénteken. tengelye a mi kereskedelmi politikai helyzetünknek. Az előadó ur szives volt kifejteni azt, hogy mi volt az 1899-iki törvényczikknak a legis ratiója, és igazán helyesen mondta, hogy ennek főczélja volt Ausztriát arra szorítani, hogy kellő időben lépjen velünk kereskedelmi és vámszerződésre és kellő időben adjon módot, hogy egy közös autonóm tarifát állapítsunk meg, hogy külkereskedelmi szerződéseket együttesen alkothassunk. Ez volt annak a politikának a czélja, a mely a közösséget akarta. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bele is ment ebbe az ellenzék. Miért? Mert terminusokhoz, mert határidőkhöz volt kötve az, hogy mely határon belül adunk időt, a mikor már Ausztriának 1898-ban és 1899-ben haladékot adtunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) 1902 deczember 31-ike volt az a végterminus, a meddig a kiegyezésnek létre kellett jönnie és a közös autonóm vámtarifának megállapítva kellett lennie. Rosenberg Gyula előadó: Nem az ellenzék csinálta! Polónyi Géza: Nem az ellenzék, hanem a magyar törvényhozás! Rosenberg Gyula előadó: A többség! Polónyi Géza: Nem a többség! Az megegyezés volt! Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Törvény és törvénynyel elfogadott paktum! Krasznay Ferencz: Igaz, hogy törvény; de hiszen az interpretátornak mindig vissza kell mennie arra, hogy kik csinálták a törvényt, hogy mily szándék rejlik benne és ha megállapíttatik, hogy ezt a törvényt a kormány az ellenzékkel együttesen készítette, ugy bizonyos, hogy abban az ellenzék intenczióinak is érvényesülniük kellett, mert különben & Széli-kormány nem jutott volna uralomra. Épen ez volt a paktum tartalma. Szóval, senki sem vitathatja el és elmagyarázni a törvényt nem lehet, hogy annak három fő garancziája állíttatott fel. Az egyik a közös uj autonóm vámtarifának kellő határidőben, vagyis a tárgyalások megkezdése előtti előkészítése. A második garanczia volt az, hogy ha kötünk is ezen tiz esztendőn belül kereskedelmi szerződéseket, azok 1907-en túl terjedő időre nem köthetők. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ennek az volt a czélja, hogy megszüntessük azt a képtelen helyzetet, hogy Ausztriával való közösségünk ne ugyanazon határidőre legyen szabályozva, mint a külkereskedelmi szerződések lejárta. A harmadik garanczia pedig az volt, hogy a közösség Ausztriával csakis a viszonosság megtartása mellett tartható fenn. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy mindeddig az első eset be nem állott, vagyis közös autonóm vámtarifa Magyarország és Ausztria között tör vény hozásilag meg nem állapíttatott. A kormány részéről azonban megint csak hipokrizissel találkozunk, a mikor azt kell hallanunk, hogy van egy közös autonóm vámtarifa, a melyet a ház egy bizottsága elfogadott, s így feltehető, hogy törvényként is el fog fogadtatni. A ki oly közelről látta ennek a tarifának elkészültét, mint jó magam abban a bizottságban, a mely oly gyakran emlegettetik, az csak szomorúsággal tud visszagondolni arra, hogy mily alapossággal készült az a tarifa. Kaptunk egy tervezetet, a melyen a bizottság — végeredményben — semmi kifogásolni valót nem talált. Talált ugyan bőven az egyes tarifatételeknél, mert különféle érdek körök részéről jogosult kívánalmak merültek fel, azonban annyi erkölcsi ereje nem volt a kormányjavaslattal szemben, hogy azon csak egy jottányit is javított volna. Mi történt azalatt Ausztriában, mig mi itt a javaslatot leőröltük? Ausztriában a parlament külön bizottsága tizenkét albizottságra oszlott, szakértőket hallgatott meg és alaposan átdolgozta a tervezetet. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ha jól emlékszem, körülbelül 18 tételt függőben tartottak vagy megváltoztattak, nem tudok róla, hogy ezek után a magyar bizottság tagjait csak egyszer is beidézték volna a bizottságba megkérdezni, hogy az osztrákok részéről történt változtatásokatelfogadjuk-e. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: Egyik-másikhoz ott a kormány is hozzájárult! Krasznay Ferencz: Ebből arra konkludálok, hogy a tarifajavaslat bizottságilag sincs elfogadva, mert a mi bizottságunk többsége elfogadta ugyan, de Ausztria nem; ugy hogy ma csak egy a levegőben lógó elaboratumról lehet szó- Anynyira azt hiszem nem alázhatjuk meg a magyar törvényhozást, hogy vélelmeket állítunk föl arra, hogy a mit az osztrákok elfogadnak, azt eo ipso nálunk is elfogadják. Ilyen tehát ennek a hires tarifának a képe, Nem akarok most az érdemi fogyatkozásokról szólni, de beszélhetnék róla és azt hiszem, a túloldalról is beszélnének és volnának, a kiknek volna a tervezettől eltérő javaslata, ha a tervezet a ház szine elé kerülne. Ne tessék tehát azt a tarifát, a mely a javaslat legprimitívebb stádiumában van, ugy emlegetni, mint egy szubstrátumot, »a mely alkalmas arra, hogy Magyarország ipari és kereskedelmi érdekeit megvédje«, a mint a törvény frázisa mondja, (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ilyen javaslatról jobb hallgatni. Vámpolitikai helyzetünkben döntő momentum állott be akkor, — és itt kezdődik a kormány bűnsorozata — a mikor mi Olaszországgal szemben kereskedelmi szerződésünket felmondottuk. Maga a tény nem kifogásolható, mert hiszen a kö 2vélemény sürgette a borklauzula eltörlését és ennek az osztatlan erős közvélemény megnyilatkozásának volt következése az, hogy a Széli-kormány felmondta az olasz kereskedelmi