Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

Vá%. országos ülés 190k október lk-én, pénteken. 57 szerződést, az 1878 : XX. t,-cz.-ben foglalt önálló jognál fogTa, mely szerint t. i. egyik állam is felmondhatja a szerződést. A felmondás uj helyzetet teremtett. Szükségessé tette, hogy Magyarország gazdasági érdekei Olaszországgal szemben megvédessenek és tárgyalásokat kellett megkezdeni. Itt állott most már a magyar kormány, mint Herkules a válaszúton. Tárgyalásokat kellett folytatni és kétségtelen, hogy, ha a magyar kormány a törvényt megtartja, tekintve, hogy 1902 deczemher 31-ike eltelt a nélkül, hogy kiegyezés és autonóm tarifa jött volna létre, tekintve, hogy ez a viszonosság megsértését jelentette, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tekintve, hogy a magyar közvélemény az önálló vámterületet sürgette és legvégül tekintve, hogy az önálló vámterület joga törvénybe volt iktatva, az uj kormány nem választhatott volna más igaz utat, mint hogy elkészíti az autonóm vámtarifát, beterjeszti azt, tárgyal és köt szerződéseket önállóan. (Helyedós a szélsőbaloldalon.) Igazságot akarok szolgáltatni az előző kormánynak, hogy annál inkább kitüntessem bűneit a mainak, (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán volt miniszterelnök még 1900 április havában tartott beszédében mentette magát azért, hogy az olasz szerződés felmondása daczára tárgyalásokat kereskedelmi szerződés dolgában meg nem kezdett. Azzal mentegetőzött, hogy nincs még készen a tarifa és a kiegyezés, de esze ágában sem lett volna azt mondani, a mit ma az előadó úrtól hallottunk, hogy ezeknek hiányában ennek a törvénynek 4. §-a megengedi a tárgyalást. Ellenkezőleg, Széll Kálmán elejétől végig konzekvens maradt azon álláspont megvédésében, hogy épen a 4. §-ban van a garanczia arra. hogy tárgyalásokat addig nem lehet folytatni, mig az autonóm vámtarifa el nem készül. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mai kormány ezen túltette magát és Olaszországgal meginditotta a tárgyalásokat azon tarifa alapján, a mely — a mint mondám — nemcsak nem törvény, de még javaslatnak sem bizottságilag letárgyalt javaslat és tetézte ezt egy másik törvénysértéssel, azzal, hogy minden felhatalmazás nélkül indította meg a tárgyalást. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Álljunk meg ezen a ponton, mert az előadó ur védelmébe vette az első felhatalmazási javaslatot, a mely a 431, számmal van ellátva. 0 azt mondta, hogy az csak egy ideiglenes felhatalmazás lett volna, nem végleges szerződés kötésére való és igy nem lát benne törvénybe ütköző cselekményt. Bocsánatot kérek, az 1899: XXX. t.-czikk egyáltalában tárgyalásokról szól és egy ideiglenes szerződésnek ép oly jelentősége van a maga közgazdasági kihatásában, mint egy véglegesnek, ennélfogva az, hogy az átmeneti és ideiglenes czélzatu volt, nem enyhit a törvénysértés jelentőségén. Eltekintve ettől, az első deliktum abban állt, hogy tárgyalások egyáltalában megindittatKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIX. KÖTET, tak és hogy a felmentésnek a törvényhozástól való kikérése szándékosan halogattatott a kormány részéről. A kormánynak módjában állt volna ezt a javaslatot bármikor a ház elé hozni, sokkal jelentéktelenebb törvényhozási aktusokkal telt el az idő, mintsem hogy ezt a törvénysértést menteni lehetne azzal, hogy a törvényhozás munkaképessége a javaslat tárgyalását meg nem engedte. A kormánynak ez a halogatása teljesen czéltudatos volt, mert arra számított, hogy a törvényhozást egy rövid terminus elé állítja, zavarba ejti és a javaslatot gyorsan keresztülhajtja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szólva Széll Kálmán miniszterelnöknek álláspontjáról, ki mint az 1899 : XXX, t.-cz főszerzője, épen a 4. §-ban látta ugyanazt a garancziát, a melyet, mi. Meg kell ütköznünk, ha körültekintünk és azt látjuk, hogy az a férfiú, ki oly sok és hosszú beszédekben védte javaslatát, nincs itt köztünk, (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) és gunyjára minden alkotmányos felfogásnak, nem akarja megvédeni azt a törvényt, a melyre ő állítólag Magyarország gazdasági jövőjét építette. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még szomorúbb politikai kép az, hogy azok a t. képviselőtársaink, kik akkor, mikor Széll Kálmán a mienkkel azonos álláspontját fejtegette, vörösre tapsolták tenyerüket hosszú beszédei alatt, (Igaz ! Ugy van! a széhiibaloldalon.) ma pedig az övével homlokegyenest ellenkező kormányintencziók támogatására vállalkoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így követnek Magyarországon czéltudatos közgazdasági politikát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt szokták mondani, hogy a ki a bűn útjára lépett, annak nehéz a visszatérés. A kormánynyal is ez történt. Meginditotta a tárgyalásokat autonóm tarifa hiányában, tetézve ezt azzal, hogy felhatalmazás nélkül cselekedett. Elmondhatjuk tehát ma már, hogy a bűnök, a törvénysertések egész sorozatát követte el. A harmadik deliktum is bekövetkezett ma, mikor a törvényjavaslatot, a melynek alapja tarifa hiányában nincs, és ci mely egy világos törvénybe ütközik, rendeletileg akarja életbeléptetni és életbe is léptette. Azt hiszem, hogy nekünk és a magyar ellenzék összességének a törvénysértések ezen sorozatával szemben csak egy kötelessége lehet, jelesül a legteljesebb rosszalásunkat és a legteljesebb ellentállást kifejteni (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és az egész ország köztudatába bevinni, hogy a kormány egy olyan lejtőre lépett, a melyen bennünket közgazdaságilag évtizedekre, talán generácziókra megnyomorít és visszavet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az agitáczió minden eszközét, a közélet felvilágosításának minden instrumentumát meg kell ragadnunk, fel kell használnunk erre, mert ha az az erős gazdasági meggyőződéstől táplált mozgalom, mely Magyarországon az önálló vámterület érdekében az utolsó években megindult, 8