Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-492
í f JZ. országos ülés 190b október lí-én, pénteken. 55 kát, a mely a gazdasági életet fellendítve megadta volna az államnak, az igazán demokratikus tartalmat, nem találjuk fel. Széchenyi irataiban találunk ugyan számos buzdítást, és elismerem, hogy a magyar közönség Széchenyi iratait élvezettel olvasgatta; mindazonáltal a fajmagyar népet a nyugati munkára felkölteni és abba a nyugati gazdasági öntudatot beleoltani ő sem volt képes. Mit szóljunk az első kiegyezés idejéről, t. ház? Az 1867. évi alkotások is csak a közjogi momentumokat állították előtérbe, és Magyarországnak egész közgazdasága az 1867 : XII. t.-czikkben úgyszólván egy paragrafussal lett megoldva, azzal t. i, a melylyel Magyarországot gazdasági közösségbe állították Ausztriával. Ez alkalmat adott arra, hogy Ausztriának élelmesebb, ügyesebb államférfiai és közgazdái a két első, a kiegyezés tartama alatt úgyszólván hipnotice vezessék a magyar államférfiakat oda, a hova Ausztria érdeke kivánja. A két első kiegyezés tulajdonképen nem foglal magában egyebet, mint egy csomó magyar érdeknek a feláldozását. így készült el Tisza Kálmán alatt az első védvámos tarifa, az 1882-ik évi, a mely az osztrák iparnak igen nagy előnyöket adott, később az 1886-iki, a mely Ausztriának úgyszólván már prohibitiv vámokat nyújtott és biztosította az osztrák nagyipar monopóliumát. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Beállott az a helyzet, hogy Magyarországnak egész külkereskedelme Ausztria révén és Ausztria czégére alatt került forgalomba. A világ előtt teljesen ismeretlenek maradtunk, és miután ebből a helyzetből Ausztria meggyarapodott, a pénzügyi téren is hitelezőnkkó vált. Kivitelünk 80°;'o-a Ausztriába ment és hozzávetőleg körülbelül állampapírjainknak is ekkora része Ausztria kezében van most is. Beállott tebát egy gazdasági politika, a melyet csak igy jellemezhetünk: a teljes kihasználás politikája, (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Ha igy, ezea történelmi soron végigtekintek, azt látom, hogy csak Wekerle alatt kezd éledni a közgazdasági érzék és jelesül az érzék az iránt, hogy mily súlyos hátrányokkal jár az Ausztriával való közösség; de Wekerle alatt is a törekvések inkább arra irányulnak, hogy a legsúlyosabb visszaélések az államháztartás keretében elimináltassanak, de még mindig távol voltunk attól, hogy teljesen felismertük volna az Ausztriával való közösség kereskedelmi politikai hátrányait. Ez a korszak csak a 90-es években következett be, a mikor a fiatal generáczió behatóbban kezdett közgazdasági kérdésekkel foglalkozni és öntudatára ébredt annak, hogy Magyarországnak a kihasználtatás és az elszegényedés lejtőjén tovább mennie nem szabad. Ennek felismerése teremtette meg az úgynevezett önálló vámterületi mozgalmat, a melynek hatalmas megnyilvánulásait látjuk a kereskedelmi és iparkamarákban, a törvényhatóságok termeiben és mindenütt, a hol gondolkoznak és a hol számolni tudnak. Ha Magyarország államiéi fiaiban, sőt tovább megyek: intelligens választóközönségében is oly erős volna az akarat, mint a milyen tiszta a felismerése annak, hogy káros a közösség; ha nem volna felettünk egy átkos vis inertiae, hogy másképen gondolkozunk, beszélünk, és másképen cselekszünk: akkor az önálló vámterület már rég ki volna víva, mert ennek hivei között ép azokat találjuk, kik a legintelligensebbek, a legerősebbek Magyarországon és alkalmasak volnának e feladatra. Ha ezek akként cselekednének, a mint beszélnek, rég nem választottak volna olyan képviselőket, akik nem az önálló vámterület hivei. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Am a hagyományos osztrák czentralisztikus politikának levegője olyan mint a köd, behatol mindenüvé, különösen azokba a körökbe, a melyektől a vezetést várnók. s a politikai téren paralizálja azoknak a törekvéseit is, a kik közgazdasági körökben különben az önálló vámterületet dicsőitik! (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Igy, t. képviselőház, szomorúan kell megállapítanunk, hogy bár Magyarországon egy egészséges köztudat kívánja és sürgeti a gazdasági önállóságot és igy a külkereskedelmi rendezkedéseknek önállóságát is: pusztán politikai okokból, »a birodalmi egység« politikája érdekében és szolgálatában mindig akad magyar kormány, a mely gáncsot vet a gazdasági emanczipáczióért folytatott nemes küzdelemnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Most ennek a küzdelemnek az előestéjén állunk. És ez a küzdelem azért lesz nehéz, mert legrégibb és legveszedelmesebb ellenségünk, a régi czentralisztikus udvari politika áll szemközt velünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Polónyi Gáza: Ez a tény, ez ugy van! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Az önálló vámterületi küzdelemnek első látható eredményét nem magunknak köszönhetjük, hanem az osztrák parlamentnek. A dolog ugy történt, hogy az osztrák parlament munkaképtelensége okából a kiegyezés 1897-ben létre nem jöhetett és mi kénytelenek voltunk kimondani az 1898-iki I. törvényczikkben az önálló vámterület jogi állapotát. Kossuth Ferencz: Jogaink élvezetébe belekergettek ! Krasznay Ferencz: Ugyancsak kénytelenek voltunk ezt kimondani egy további törvényben, az 1899-iki IV. t.-czikkben, mikor az osztrákoknak adott egy évi haladék letelt és később, megbukván az akkori kormány, kénytelenek voltunk rendezkedni a jövő kereskedelmi szerződésekre és Magyarországnak Ausztriához való viszonyára. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Igy jutottunk az 1899: XXX, t.-czikkhez. a mely, mint emiitettem,
