Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

54 á-92. országos ülés íyO'i nak azon ténykedéséért, hogy a kereskedelmi szerződési tárgyalásokat megindította, s azok tekintetében megállapodásokat létesített, a t, képviselőház a felmentvényt adja meg. Ebben az értelemben ajánlom elfogadásra a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj halról és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Szólásra következik Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Az előadó ur beszédéből egy érdekes mondat ragadta meg figyelmemet. Az előadó ur kijelentette, hogy egy szóval sem emiitette volna meg a közjogi kérdéseket, ha mi azokat már előre odakint felszínre nem vetettük volna. Élénk képet vet ez, t. ház, arra az alkotmányos felfogásra, melylyel nálunk oly fontos, oly életbevágó kérdések, mint Magyarország gazdasági jövője, kezeltetnek (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az előadó urat tebát csak mi szuggeráltuk arra, hogy ennek a kérdésnek a közjogi oldalával foglalkozzék, (Derültség a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: A saját lelkiismerete nem vitte volna rá! Krasznay Ferencz: Ezzel a t. előadó ur gyönyörűen ecsetelte azt a lelkiimeretességet, a melylyel az általa oly sokat emlegetett haza jövőjét, meg a suprema lexet kezeli. Egyebet is mondott az előadó ur. Azt mondta, hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek, a mely tengelye ezeknek a kérdéseknek, a rácziója azt kívánja, azt az utat parancsolja, a melyet önök követnek. Hát ennél nagyobb hipokrizis ebben a teremben még nem hangzott el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lesz alkalmam kimutatni mi volt az 1899. t.-czikknek a rácziója, annak, a törvényczikknek, a mely kompromisszum eredménye volt az önálló vámterület garancziáiért küzdő ellenzék és a kormány álláspontja között. De épen azért, mert meg vagyok arról győződve, hogy ez a javaslat, a mely idekerült és a mely torzszülötte annak a nagy evolucziónak, a mely egész Európát évek óta foglalkoztatja, t. i. a nagy vámpolitikai kérdéseknek; mert meg vagyok győződve, hogy ez az első alkotás, a mely a magyar törvényhozás elé került, ez a torzszülött, bár nagyon hasonlít és nagyon konzekvens alkotása a lehetetlenségek hazájának, egy korszakot nyitott meg abban a küzdelemben, melyet mi folytatni fogunk, mert folytatni kötelességünk, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon) és mert korszakalkotó ez az első lépés, ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy mindenekelőtt éles körvonalakban és tőlem telhető rövidséggel odahelyezzem a kérdést, a hová való, t. i. a vámpolitikai nagy kérdések egészébe. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon,) Méltóztatnak tudni, hogy a modern, XX. századbeli, munkára alapított népállamokról elmondhatjuk, úgyszólván hogy életképességük kritériuma az, hogy tudnak-e előnyös kereskeoklóber ík-én, pénteken. delmi szerződéseket kötni, képesek-e külkereskedelmi politikájukat a maguk javára fordítani, és a maguk közvetlen exigencziái szerint berendezni. T. képviselőház! A modern nyugati államok még hadászati erejüket is a kereskedelmi politika szolgálatába állítják (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és nem trónok és urabnak fentartására, hanem gyakorlati czélokra, a nép boldogitására fordítják. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De különösen ma, a mikor egész Középeurópa a védvámos rendszert fogadta el, a melynek komplikált útvesztőiben a vámpolitika annyira kihívja és megköveteli, egy nemzetnek egész intelligencziáját, összes törekvéseinek odairányitását, hogy ezen komplikált útvesztőkben a nemzet javai megóvassanak TJgy van! a szélsőhaloldalon.); a midőn látom, hogy a külpolitikai élet ilyen exigencziákat állit fel, csak szomorú szívvel gondolhatok arra, hogy elénk dobtak öt nappal ezelőtt egy javaslatot, a mely megnyitni alkalmas a kereskedelempolitikai berendezésünket magában foglaló törvényhozást, és azt kívánták tőlünk, hogy azt a bizottságban 24 óra alatt, és itt egy másik 24 óra alatt tárgyaljuk le. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn azt látom, hogy nagy nemzetek, mint a német, éveken keresztül készítenek elő nagy kérdéseket; hogy ott öntudatosan nyilatkoznak meg az egyes érdekek; a midőn látom ott az érdekkörök küzdelmét: az agráriásokét, a junkerekét a szocziáldemokratákkal, az oligarchákét a nagy tömegekkel (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) ; a midőn látjuk, hogy ott ily tudatos küzdelmekben forrnak ki az egyes vámpolitikai alkotások: akkor Magyarországról elmondhatom, hogy mi vámpolitikai alkotások dolgában is a legmélyebb sötétségben leledzüuk. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Talán a kép teljességéhez tartozik, ha egész rövidséggel vázolom Magyarország közgazdasági sorsit, mielőtt a javaslat bírálatához fognék. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az első öntudatos közgazdasági momentum Magyarország históriájában József császár műve volt. József császár volt az, a ki meghagyta végrendeletében, hogy a monarchiát ugy rendezzék be, hogy Ausztria legyen a gazdag, iparos állam, — a kedves Ausztria — Magyarország pedig szállítsa Ausztriának a nyers terményeket, legyen annak hűséges szolgálója. Ennek konzekvencziája Ausztriára nézve természetesen a gazdagodás, Magyarországra nézve az elsorvadás és elszegényedés. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a következetes politikát rejtettebb és alkotmányosabb formában éljük ma is. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1848-as mozgalmak átalakították a magyar közjogot; demokratikus alkotmányt adtak, de a demokratikus munkát, azt a muu-