Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

46 Ml. országos ülés 19üí október 12-én, szerdán. külföldön. Ezelőtt négy-öt esztendővel hazafelé utaztomban nagy árvizek voltak Bajorországban, és a vasutasok nagyon kíméletlen módon bántak ott a közönséggel, és nekem bizony nagyon kellemetlen utazásom volt. Ebben a tekintetben tehát méltán versenyezhetnek egymással. Azok a t. külföldi urak otthon talán elnézőbbek, itt meg követelőbbek. (Ugy van!) Ez természetesen sem arra nem vonatkozik, hogy nálunk ne tegye meg a személyzet a kötelességét, sem arra, hogy a közönséggel szemben ne legyen a lehető legelőzékenyebb, hanem arra, hogy ha egy pár külföldi ur haragszik azért, hogy egy szerencsétlenség folytán lekésik a vonatjárói, az még nem épen mérvadó. Van a t. képviselő urnak interpelláczióját megelőző megjegyzései közt egy, a melyre nézve hálásan venném, ha felvilágositana. Azt mondja, hogy 6 hálójegyet váltott, már pedig a kalauz, a ki abban a hálókocsiban volt, bejött és azt nyilatkoztatta ki, hogy a képviselő ur nála jegyet nem váltott. Ugron Gábor: Nem is mondtam, hogy váltottam, csak beültem! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: A városi menetjegyiroda szintén azt nyilatkoztatta ki, hogy ott a képviselő ur részére jegy ki nem állíttatott. Ha tehát a képviselő ur csakugyan vett volna jegyet, kegyeskedjék megmondani, hogy hol vette, és én akkor az illető személyt mindenesetre felelőségre fogom vonni. Sajnálom, hogy ezen baleset folytán a képviselő urnak alkalmatlansága volt. Biztosítom, hogy abban az irányban, a melyet válaszomban jeleztem, meg fogom tenni az intézkedéseket és teljes mértékben törekedni fogok arra, hogy az államvasutak személyzete minden tekintetben igyekezzék a közönség méltányos igényeit balesetek alkalmával is kellő figyelembe venni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbról és a Jcözépen.) Elnök: Ugron képviselő ur kivan szólni. Ugron Gábor: T. képviselőház! A miniszter ur belekever válaszába egy olyan dolgot, a mely voltaképen nem is képezte panaszom tárgyát, t. i. mintha én jegyet váltottam volna a hálókocsiba. Ha az ember megtudja, hogy van üres hely, beül oda és a szolga kéri a jegy árát. így váltja meg a jegyet az, a ki a pályaudvaron ül fel. Természetes, hogy előre én sem váltottam jegyet, hanem megkérdeztem a hálókocsi-kalauzt, hogy van-e hely ? Azt mondta, hogy van és arra ón bevittem a csomagomat és más urakkal együtt beültem. Később szoktak jönni a fizetésért, de most fizetés nem történt. ílem is azt panaszoltam, hogy fizettem, hanem azt, hogy félrevezettek; mert azt, hogy hálókocsit indítanak Budapestről a pályaudvarról Rákosig, az ember józan észszel nem teheti fel, hanem bizonyos megnyugvással ül be a hálókocsiba, hogy a pálya szabad. Csak ennyit akartam vele értelmezni. A miniszter ur válaszával nagyrészt meg vagyok elégedve és kész vagyok tudomásul venni. De azt az egyet bevallotta a miniszter ur, hogy forgalmi akadályok bekövetkezése esetén a magyar államvasuti hivatalnokok, ugy a forgalmiak, — mert azoknak az eljárása egészen különálló és más természetű — mint a műszakiak számára részletes utasítás nincs. Engedelmet kérek, egy hatalmas üzletnél, a hol akkora személyzet van, az ilyen esetekre utasításnak kell lenni azért, hogy az a közeg tudja, hogy mihez tartsa magát, és tudja, hogy mily irányú intézkedéseknek lehetőségei fordulnak elő. (Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék hinni, hogy egy állomásfőnöknek, a kinek egy baleset esetén kell intézkednie, meg van az a belátása és lélekjelenléte, hogy az intézkedés különböző módjait mindjárt elméje elé tudná állítani. Ha egy utasításban pontonkint fel van sorolva, hogy mit, mikor lehet és szabad tenni, akkor annak a hivatalnoknak eljárása sokkal könnyebbé van téve, mert van egy emlékeztetője és kitanitása arra, hogy mit kell cselekednie. A miniszter ur válaszának egy pontja teljesen hiányos. A miniszter ur megmagyarázza azt, hogy a váltó eltörése következtében nem lehetett volna váltókkal segíteni, de arra egészen elfeledett reflektálni, hogy egy ilyen váltócsoportozatnak olyan módon való kiépítése, hogy szükség esetére ne lehessen egy második mód, a melylyel segiteni lehessen, hanem csak egyetlenegy vágányhoz, egyetlenegy váltóhoz legyen kötve akkora nagy forgalom Szolnok felé, hz nem elégséges. Épen a jelen eset igazolja ezt. Az az összeköttetés, a mely két váltószerkezetre és két vágányra van bizva Hatvan felé, daczára annak, hogy az egyik váltó elromlott, mégis fentartható volt; ha már most a Szolnok felé vezető részen is két váltószerkezet lett volna beállítva és két vágány ebből a czélból, akkor az arra vezető forgalom is valószínűleg fentartható lett volna. Kérem tehát a t. miniszter urat, hogy ezen esetből vonjuk le a tanulságot, s ott azon a szép és széles területen méltóztassék a magyar államvasutaknak a vágányait és váltóit akként berendeztetni, hogy jövőre e nagy terjedelmű vonalnak biztonsága ne legyen csak egy váltónak jóságától vagy rosszaságától függővé téve. Én a miniszter urat és az államvasutak adminisztráczióját azért nem hibáztattam, hogy az a váltó eltörött, mert nagyon jól tudom, hogy minden előbb-utóbb a szolgálatból kidől és igy a váltók is bizonyos ideig tartó használat után elromlanak; de mivel ezt mindenki tudja s teljes bizonyos, hogy ez egyszer be fog következni, azért szokott az előrelátással intézkedő hatóság nem egy váltószerkezetről, hanem kettőről gondoskodni, hogy ha egyik valamikor elromlik, a másik egész biztonsággal álljon rendelkezésre. (Helyeslés a baloldalon.)