Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

491. országos ülés 1904 október 12-én, szerdán. 45 reggel hajnali 2 órára voltak képesek eltávolítani és a pályát szabaddá tenni. Nekem magamnak volt ily bajok eltávolításában praxisom. Nevezetesen egy esetben hasonló szerencsétlenség történt, tökéletesen sík pályán két vonat összeütközése folytán. Én akkor, miután két napig nem sikerült eltávolítani a pályatestről a roncsokat, magam személyesen lementem és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy akkor teljes energiával mindent elkövettem, mégis öt napig tartott, a mig sikerült akkor a roncsokat eltávolítani. Nem lehet ily dolgok felett röviden ítélni; én meg fogom vizsgálni, vájjon megtétettek-e az intézkedések, hogy az akadályok a legrövidebb idő alatt eltávolíttassanak. Most csak annyit akarok megjegyezni, hogy az a körülmény maga, hogy az eltávolítás munkája 32 óráig tartott, még nem jogosít fel senkit, még engem sem arra, hogy a priori azokról az urakról, a kik ezt a munkálatot vezették, elitéló'leg nyilatkozzam. A mi azt illeti, hogy miután a szerencsétlenség megtörtént, mit lehetett volna tenni, hogy neveztesen először is, a mit a t. képviselő ur mond, lehetett volna két váltó befektetése által az elfoglalt vonalszakaszt elkerülni, itt fekszik előttem az állomás tervrajza, ez ebben az eset ben lehetetlen volt, és pedig a következő okoknál fogva, A Szolnoktól való irányt véve, balfelől ott van az őrház s az őrházon túl meglehetős nagy árok, jobb felől a hatvani bejárat vágánya, mely szintén el lett romolva, mert a kisiklás jobbfelől történt, ugy hogy Hatvan felé egyetlenegy vágány állott rendelkezésre. Azt hiszem, hogyha azok, a kik meg voltak bízva az akadályok elhárításával, ebben az esetben az időt arra pazarolták volna, hogy váltókat fektessenek be, nem helyesen jártak volna el, a mennyire t. i. azt ebből a szituáczióból megítélni képes vagyok. Mert lehet váltó befektetése által ezen a bajon segíteni, ha egy föld-plateau rendelkezésre áll, ha feltöltött helyen vagyunk, itt azonban nem ez az eset. Egészen igaza van a t. képviselő urnak: az előrelátásnak bizony nagy hiányára vali, hogy akkor, mikor a vonatokat el lehetett volna indítani akár Hatvan felé, akár pedig Czegléd felé, — mert Hatvan felé is, Czegléd felé is két vágány áll rendelkezésre — akkor az illetők nem intézkedtek arról, hogy azokat a gyorsvonatokat, a melyek nem mehettek Rákoson keresztül Szolnok felé, akár Hatvan, akár Czegléd felé indítsák, a mint ez kötelességükben állott volna. Egyedüli mentségük az, a mit legalább előttem mentségül felhoztak, hogy először azt remélték, hogy már délben elereszthetik a gyorsvonatokat erre, mert azt hitték, hogy el fogják távolithatni az akadályokat, mikor pedig ez a terminus nem volt betartható, remélték, hogy az esteli vonatokat fogják már erre elindithatni. Molnár Jenő: Remélhettek volna még pár napig! (Zaj.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem volt az előbb idebent, mert különben ezt a helyén nem való megjegyzést nem tette volna. Hiszen én helytelenítettem, hogy nem indítottak másfelé vonatokat; de a méltányosság és az igazság is azt kívánja, hogy az ember mindenkinek a mentségét meghallgassa, mert én legalább nem vagyok az az ember, a ki magamról azt higyjem, hogy csalhatatlan vagyok s utoljára ezt másnak is konczedálni kell. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ismétlem tehát még egyszer, hogy én azt hiszem, váltóbehelyezés által nem lehetett volna segíteni, de igenis lehetett volna ezeket a segélyvonalakat igénybe venni. Abban is igazsága van a t. képviselő urnak, hogy a pályaudvaron semmiféle értesítés arról, — a mit mindenkinek alkalma lett volna betekinteni — hogy itt forgalmi akadály van, nem történt. Ez is helytelen. Én ennélfogva három irányban tettem már intézkedést. Először elrendeltem, hogy ha netalán valami forgalmi akadály van, az könnyen látható helyen, falragasz által bizonyos táblán a közönségnek tudomására hozassák; másodszor, hogy hasonló esetekben mindenkor használják fel a rendelkezésre álló segélyvonalakat, t. i. akár Hatvan felé akár Czegléd felé, és más irányban is, a hol ilyen segélyvonalak vannak. Azonkívül elrendeltem a vizsgálatot minden irányban: ugy arra nézve, vájjon a kellő tevékenység volt e kifejtve a kisiklásnál lévő roncsok eltávolítására, mint abban az irányban, hogy ki az oka annik, hogy a váltó rossz karban volt, valamint az iránt is, vájjon nem lett volna-e kötelessége az üzletvezetőnek vagy a forgalmi hivatalnoknak a segélyvonalakat igénybe venni. (Helyeslés.) A mit a t. képviselő ur arra nézve méltóztatott mon'lani, hogy nincsen részletes utasítás balesetek tárgyában, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ilyen részletes utasítást kiadni nem lehet. Az egyetlen utasítás csak az lehet, hogy balesetek előfordulása alkalmával mindenki — ugy, a mint a t. képviselő ur is mondta — szedje össze az eszét és keresse a legalkalmasabb, a legrövidebb, a közönségre nézve legkevésbbé alkalmatlan módját a bajokon való segítésnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy a magyar államvasutak ne volnának ellátva a szükséges szerszámokkal, az nem áll. Méltóztassék elhinni, hogy az egyedüli mód erre a személyzetben felébreszteni azt a szellemet, a melyet a t. képviselő ur helyesen karakterizált, hogy t. i. ne legyenek ők beamterek, a kiknek megszűnik a kötelességérzetük akkor, mikor az óra este a hatot elüti, hanem legyenek üzletemberek, áthatva attól a tudattól, hogy nem a közönség van ő értük, hanem ők vannak a közönségért. (Elénlc helyeslés.) A mi azt illeti, hogy a külföldi emberek nagy káromkodásokat és panaszokat vittek véghez, az nekem nem nagyon imponál. Jártam én is a