Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

•11 492. országos ülés Í90h- október 12-én, szerdán. oktatva. Hiszen lehetetlenség, hogy a mit a világon nem tapasztalunk sehol sem, itt megtörténhessék. Ha itt Budapesten a keleti pályaudvarra kimegyek, sohasem látom, hogy ki volna irva, hogy valamely vonat késik-e, 20—40—50 perczet késik-e. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ezt az ember csak híradásból tudja meg. De másutt mindenütt, a hol C3ak kis vasút van is, a jegyváltásnál táblák vannak, a melyekről a közönség látja, hogy a vonatok mikor indulnak, vagy nem indulnak, és a szerint váltja, vagy nem váltja meg jegyét. Az államvasutak személyzete nem lehet tisztán beamter-kolónia, a mely a hivatalos órák megtartásával az ott elvégzett munkával kimeríti a maga tevékenységét. Annak egy nagy üzletnek kell lennie, a melynek, ha nemcsak az üzleti szellem öntudata, de a tevékenység is egy pillanatig sem szünetel benne, tudnia kell, hogy fontos feladatot teljesít az a vasút, s azt a feladatot nem szabad hiányosan, hibásan, hanyagul teljesítenie, mert akkor a czéínak nem felel meg. Ha a miniszter ur hallotta volna azoknak a külföldi embereknek szitkait és káromkodásait, a mit ott a kiszállásnál kifejtettek, mert ó'k a bécsi vonatról lemaradtak és egy egész vagy fél napi maradásra voltak kényszerítve, belátná, hogy mikor ily dolgok előfordulnak, azonnali és alapos intézkedésre van szükség. Én kérném, liogy ezt tegye meg és ha ninc? utasítás, akkor az államvasutak technikai és forgalmi vezetőségének tegye kötelességévé, hogy ily balesetek esetére részletes utasításokat dolgozzanak ki, a melyekkel azokon segíteni és a forgalmat kellőkép helyreállítani lehet. (Helyeslés bal/elöl.) Interpelláczióm a következő (olvassa): Kérdés a kereskedelemügyi miniszter úrhoz : Van-e tudomása a miniszter urnak, hogy a rákosi pályaudvar köztlében vasárnap este egy tehervonat kisiklott és e miatt a vonatok 30 óráig átszállással közlekedtek ? Van-e tudomása arról, hogy ezen állapot a közönség tudomására nem hozatott, hogy a Rákosra kivitt vonatok onnan több órai vesztegléssel mehettek tovább, hogy czélszerü intézkedések hiányában a Budapestre jövő vonatok feltartóztattak több helyen és tetemes késedelemmel érkeztek meg? Szándékozik-e részletes utasítást kidolgoztatni forgalmi akadály esetén elrendelendő műszaki és forgalmi intézkedésekről ? Szándékozik-e vizsgálatot elrendelni a mostani esetben, a képtelennek bizonyulókat eltávolítani, a hanyagokat megbüntetni? (Helyeslés balfelölj Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : T. képviselőház! Minthogy már tegnap tudomásom volt arról, hogy Ugron Gábor t, képviselő ur ebben a tárgyban interpellálni fog, alkalmam volt beszerezni azokat az adatokat, a melyek erre a kérdésre vonatkoznak, a mennyiben tegnap óta azt az idő rövidsége megengedte. A tényállás az. hogy vasárnap, folyó hó 9-én a Szolnok felől jövő vonat esti 8 órakor a rákosi pályaudvarnak Szolnok felől lévő bejárati váltójánál kisiklott. Ez a vonat 52 kocsiból állt, 800 tonna bruttó súlya volt és a magyar államvasutaknak legnehezebb mozdonya által vonatoltatott. Ugron Gábor: 120 kocsi is lehet! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ha üresek, 800 bruttó tonna terhelés egyike a legnagyobb terheléseknek. Miután egy ilyen befutó vonatnak nagyon nagy eleven ereje van, a kisiklás kezdetétől fogva még 65 méterrel tovább szaladt a vonat, összetörte az összes talpfákat 65 méter távolságra és deformálta teljesen a sineket. A kisiklás oka az volt, hogy a központi váltóőr — mert ott központi váltóállítás van — helyesen állította ugyan a váltót, de a váltó szerkezete megromlott, ennélfogva az egyik csiícs odafeküdt a sínre, a másik ellenben nem, és igy az oda befutó mozdonynak egyik kereke a kitérő felé, a másik egyenesen haladt, miért is a kisiklás okvetlenül bekövetkezett. Annak oka, hogy a váltó ilyen rossz karban volt, eddig még kideríthető nem volt; a vizsgálat folyik és mindenesetre megtorló intézkedések fognak tétetni az ellen, a ki ezen váltó rossz állapotáért felelőségre vonható. Mikor a kisiklás megtörtént, a hozzám beadott jelentés szerint esti 11 órára 30 lakatos és 50 — 60 napszámos rendeltetett ki a kocsik és a kisiklott vonat eltávolítására. Megjegyzem, hogy a kisiklás a szolnoki vágánytól nem balfelé, hanem jobbfelé történt, és mert jobbfelé történt, a hatvani kétvágányú vasút egyik vágányát szintén elrontotta és elfoglalta. Több embert mint körülbelül 30 lakatost és 50—60 munkást iiy bajnak elhárítására alkalmazni nem lehet, mert ha egv bizonyos számon felül több munkás alkalmaztatik, ennek az a következése, hogy egyik a másiktól dolgozni nem tud. A mint" nekem jelentik, az üzletvezető, továbbá az üzletvezető-helyettes, az üzletvezetőség forgalmi főnöke és a pályafentartási főnök kint voltak a helyszínén. így jelentették nekem, magam nem voltam kint, magam erről meggyőződést nem szereztem. Jelentik továbbá azt, miszerint ők bizton remélték, hogy sikerül nekik a pályát szabaddá tenni másnap reggel 10 óráig. Azonban ez nekik nem sikerült legfőképen azért, mert a föld rettenetesen fel volt ázva és egyre süppedés állott be, a mi nagyon nehézzé tette a mozdony eltávolítását. Megjegyzem még, a mit elfelejtettem megmondani, hogy nyolcz kocsi siklott ki. Ezután azt remélték, hogy délutánra rendbe hozzák, hogy estére a vágány már szabad lesz, azonban ngy abban, hogy reggelre, mint abban, hogy délutánig tudják eltávolítani az akadályokat, csalódtak és az akadályokat csak kedden