Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-508
508. országos ülés 190i november 5-én, szombaton. 415 söpörje. (Élénk TJgy van! Máltások jobb felöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Ezt a többséget kellene elsöpörni minisztereivel együtt! Kossuth Ferencz: Én tehát a legnagyobb erővel ragaszkodom ahhoz, hogy érvényben tartassanak a házszabály azon rendelkezései, a melyek fegyverül szolgálhatnak arra, hogy az ország jogait megtámadó többségi akarat ellen a kisebbség megvédelmezhesse az országot, ha rákerül a sor, és hogy a kisebbség követelhesse az ország jogainak olyan érvényesülését, a melyet a többség követelni nem akar vagy nem mer. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Más helyen azt mondta a miniszterelnök ur, hogy ő még nem mondott le arról a reményről, (Halljuk! Halljuk t) hogy az ellenzéki pártok komolyabb, megfontoltabb elemei.... Olay Lajos: Kik azok? (Hosszas, élénk derültség jobbfelöl,) Olyan nincs! (Felkiáltások jobbfélöl: Hát nincsenek olyanok? Nem is tudtuk !) Kossuth Ferencz: Ismétlem, egy más helyen azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy ő még nem mondott le arról a reményről, hogy a ház ezen oldalán ülő komolyabb elemek találkozni fognak vele a házszabály szigorításának utján, Nem tudom, milyen elemekre értette a t. miniszterelnök ur az általa használt jelzőt, mert a házban én minden elemet komolynak tekintek, (Derültség jobbfélöl.) de ha esetleg a mi pártunkra értette volna, akkor vegye tudomásul a t. miniszterelnök ur, hogy abban vele egy utón soha nem leszünk, (TJgy van I TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy megtöressék Magyarországnak elíentállási képessége, _ (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Elénk helyeslés jobbfélöl.) valamint abban sem leszünk vele soha egy utón, hogy a házszabály szigorítása mint retorzió alkalmaztassák (Ügy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) azért, mert a ház ezen oldalán sokaknál erős gzenvedélylyel nyilatkozott meg a nemzeti jogoknak visszavivása iránti törekvés. Mondjon le tehát a t. miniszterelnök ur (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon. Mondjon le!) erről a reményéről, mert mi a nemzet ezen jogának védelmezésétől tágítani nem fogunk. (Élénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ugy kezdtem felszólalásomat, hogy itt békesség volt ós a legkomolyabb munkálkodási szándék. Az igen t. miniszterelnök urmegsokalta ezt a békességet. (Felkiáltások jobb felöl : Ugyan!) Pozsgay Miklós: Olyan, mint a rakonczátlan gyerek! Polczner Jenő: Erőszakoskodni akar! Nem is tud egyebet! Kossuth Ferencz: És ugy akarja, hogy béke helyett harcz legyen. Legyen tehát harez! (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) És talán ő, a ki szelet vetett, vihart fog aratni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Pártom nevében kijelentem, hogy a miniszterelnök ur indítványát nem fogadom el. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Határozati javaslatom, melyet ezennel benyújtok, így szól (olvassa): »Határozati javaslat: Határozza el a ház, hogy a házszabály revíziójára nem küld ki bizottságot, mert a ház szabályaiban a nemzet alkotmányos jogvédelmének és jogérvényesítésének erős várát látja, a melyen rést ütni annál kevésbbé hajlandó, mennél igazabb az, hogy a magyar országgyűlésen nemcsak párt-álláspontok között jön létre a súrlódás, hanem, mint a múltban számtalanszor volt, ugy a jövőben is lehet szükség arra, hogy a nemzet életbevágó jogait alkotmányos utón megvédelmezhesse, És minthogy a jelen alkalommal is a többség jogaira történik hivatkozás, utasítsa a kormányt, hogy a jogegyenlőség, az igazság és a nemzeti érdek intő szavának engedve és azért, hogy a képviselőház a nemzet valódi és tényleges többségének legyen kifolyása, haladéktalanul terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot a választási törvény ilyen értelemben való revíziójára vonatkozólag, mint a hogy erre nézve a kormány a függetlenségi és 48-as párttal szemben kötelezettséget is vállalt.* (Hosszantartó, meg-megujuló élénk éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfélöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt gondolom, helyesen járok el akkor . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mondjon le!) ha mindjárt az első olyan tartalmú és olyan irányú nyilatkozat után, minőt épen most elhangzani hallottunk, (Zajos éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon^ felhasználom az alkalmat, hogy indítványomnak indokolását lehető rövidséggel előadjam. Természetszerűleg fűzhetem előadásomat t. barátomnak megjegyzéseihez . . . Polónyi Géza: Jó lesz azt a barátságot felmondani! (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Tévedés látszik fenforogni. Én Kossuth Perenczet értettem. (Derültség és élénk éljenzés a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Nem Polónyi, azt úgyis tudtuk! Polónyi Géza: Arról is le kell ám most már mondani. (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! a jobbboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom, t. barátom r megjegyzéseihez fűzhetem észrevételeimet. És mielőtt a kérdés meritumára térnék át, t. barátomnak egy vádjára felelek, a mihez egyúttal egy tiszteletteljes megjegyzést és kérést is fogok fűzni. Kifogásolta t. i. t. barátom azt, hogy itt a házban tegnap csak egészen rövid nyilatkozatot tettem, és a kérdés érdeméről egy más helyen, a szabadelvű pártkörben
