Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-508

411 508. országos ülés Í90í november 5-én, szombaton. ebben a házban a legerősebb ellenállást kifejteni ne lehessen. (TJgy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Oiay Lajos: TJgy van! Most már nyilt obstrukczió! (Derültség a jobboldalon.) Becsületes, njilt obstrukczió! Igen, nemzeti ellenállás ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Hiába nevetgélnek a császári revizorok! Elnök: Csendet kérek! Kossuth Ferencz: T. ház! Nem hiheti a t. többség azt, hogy örökre elmúlt légyen az az idő, midőn ez országnak még szüksége lehet arra, hogy jogait ebben a házban alkotmányos utón, békés fegyverekkel védelmezhesse meg a nemzet, mert, bár lehetséges az, hogy a multakra fátyolt vessünk, bár némely körülmények között ez szükséges is, mégis a multaknak tanulságát teljesen elfelejtem nem szabad. (TJgy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi volt századokon át a múltban, az ismétlődhetik még a jövőben is. Okolicsányi László: Ma is igy van, mint régente! Ugron Gábor: A kutyatermészet kiüt a németből! Kossuth Ferencz: Magyarország helyzete egészen sajátszerű. Mint a hogy tegnap is voltam bátor röviden jelezni, a magyar parlamentben nemcsak a különböző pártfelfogások súrlódásával találkozunk, hanem sokszor megtörténik, hogy külső nyomásnak engedve, a többség hozzájárul olyan kísérlethez, a mely a nemzet érdekében nincsen. B. Kaas Ivor: Most is ez az eset. Kossuth Ferencz: Sokszor megtörténik,hogy a többségben nincsen meg a kellő erő arra . . . Okolicsányi László: Sohasem volt. Kossuth Ferencz: . . . hogy a kivülről jövő nyomásnak ellentálljon és megtörténik az is — ezzel senkit sem sértek meg, mert szentül igaz, hogy igy van — hogy a többségben nincsen elég erély arra, hogy bizonyos kérdésekben állást foglaljon el. Hiszen köztudomású dolog, hogy még azokra a katonai követelésekre vonatkozólag is, a melyeknek terén bizonyos, bár szerény vívmányokat ért el az ország, hónapokig nem foglalt állást a t. többség. Nem lehet tehát azt tagadni, hogy olyan a helyzet ebben az országban, hogy a jogvédelem és a magyar jog érvényesülésének a követelése a háznak erre az oldalára háramlik, mint szent kötelesség. (TJgy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) B. Dániel Ernő: Nem igaz! Rákosi Viktor: Ezt nevezik aztán a kisebbség terrorizmusának. Kossuth Ferencz: Azt sem lehet tagadni, hogy Magyarország olyan helyzetben van, a melyet lord Brougham, a hires angol kanczellár ós állambölcsész a legszerencsétlenebb helyzetnek nevezett; olyan helyzetben, hogy uralkodója egy más államnak is uralkodója. Az az uralkodó, a kinek kezében van lekötve Magyarország egész anyagi ereje, egy idegen állam anyagi erejével is feltétlenül rendelkezik és ugyanaz az uralkodó köteles, mert ez is egyenesen kötelessége, megvédeni annak a másik államnak az érdekeit épen ugy, a mint kötelessége a magyar érdekeket védelmezni, pedig ez a két érdek nagyon sokszor eltér ám egymástól. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek következése az, hogy folyvást tárva-nyitva van a kapu arra nézve, hogy idegen befolyás, idegen erő nyilvánuljon meg az ország ügyeinek vezetésében a külügyekre, a belügyekre, sőt még a közgazdasági ügyekre vonatkozólag is. B. Kaas Ivor: Még a házszabályokra nézve is! Kossuth Ferencz: Ezért mondja lord Brougham, kiszemelve épen a magyar-osztrák viszonyokat mint példát, azt, hogy az olyan ország, a mely oly viszonyban van egy másik államhoz, a minő viszonyban mi vagyunk Ausztriával, a legszerencsétlenebb helyzetben lévő ország. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De ha ez igy van, t. ház, akkor lehetetlen, hogy önök át ne érezzék az önök magyar szivével azt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs magyar szivük!) hogy meg kell védelmeznünk azokat a védbástyákat, a melyek mögött a nemzet a külföldről jövő támadások és befolyások ellen lábát megvetheti. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur egy má~ik helyen tett egy kijelentést. Nem itt tette, mert nagyon szűkszavú volt a házzal szemben, és ezzel talán — engedje meg e megjegyzésemet — nem is nagy tiszteletet mutatott a ház iránt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) Azt a megjegyzést tette, hogy a házszabályokban úgyis csak erkölcsi erő rejlik, a mely erkölcsi erőt egy esetleges hazafiatlan többség a maga erőszakával bármikor romba tudna dönteni. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, én jobb véleményt akarok táplálni arra nézve, hogy Magyarországon minő többség alakulhat ki. (Mozgás jobbfelöl.) Én nem hihetem azt, hogy Magyarországon hazafiatlan többség alakuljon ki. (Félkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Dehogy nem! Mozgás. Ugy van! jobbfelöl.) Szatmári Mór: Akkor miért nem csinálnak választási reformot? Kossuth Ferencz: . . . hanem igenis kialakulhat és létezik olyan többség, a mely mindig a kormányok akaratát követi és pedig oly kormányok akaratát, a mely kormányok viszont a királyi akaratot követik. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Császári akaratot! Osztrák többség!) Azonban nem hiszem azt, hogy létezhessék Magyarországon olyan többség, a melyre nyilvánosan rá lehessen mondani, hogy hazafiatlan többség és ha lenne ilyen többség, akkor meggyőződésem szerint lenne a magyar nemzetben elóg erő arra, hogy az ily többséget el-